intoxicating ~ noren

11.

-Gege!! - morogta unottan Renjun- Már mondtuk hogy sajnáljuk! Mi mást akarsz még tőlünk!!??

A két fiatalra ugyanis rányitottak, és nem is akárki. Először egy szobalány tette, ám Sicheng, maga felakarta kelteni a fiatalabb kínait, így ő is belépett.

És finoman mondva, nem örült a látványnak.
-Nem harapott meg, és nem is tett semmi rosszat gege! - morogta Renjun a reggeli hangján.- Nem csinált semmi rosszat! És azért maradt mellettem mert féltem! Lennél szíves legalább lenyugodni? Már megtörtént, és nem mintha alapból beleszólhatnál!
-Hey Injun, minden oké! - mondta az alfa beharapva az alsóajkát, látva hogy Sicheng mennyire szomorúnak nézett ki. - Csak aggódik érted!
-Ne fogd az oldalát- forgatta meg a szemeit Renjun
-Én csak nem akarom hogy miattam veszekedjetek- sóhajtott fel az alfa

Kínos csend szállt a hármukra. Sicheng nem érezte valami jól magát, amiért az aggódásával idegesíti az omegát, az utóbbi pedig mérges volt a bétára. Az alfa pedig csak ott ült, igyekezve nem beleszólni a dologba, hisz így is elég nyomasztó a légkör.
-Ge. Csak hagyd hogy legyek. - mondta Renjun kissé megenyhülve. - Nem tudsz mindentől megvédeni. Mellesleg nem tettünk semmi rosszat. Csak aludtunk!
-Igen, úrfi.
-Sicheng ge! - sziszegte halkan Renjun- mondtam hogy szólits a nevemen nem? Kezdesz nagyon feldühíteni- állt fel a kanapéról az omega, és a konyha fele indult meg.

Sicheng és Jeno így kettesben maradtak a nappaliban. Az utóbbi egy apró mosolyt küldött az idősebb felé.
-Min mosolyogsz?- kérdezte hitetlenül  az idősebb. Az alfa csak megrázta a fejét.
-Én se vagyok jobb- mondta Jeno- Renjun nem szereti ha törékenynek hiszik, mert nem is az. Ami gyengébbé teszi az a tény, hogy ő egy omega, de semmi több. Aggódhatsz érte, de nem feltétlen kéne mondanod is, mert szerintem ez húzza fel nagyon.
-Renjun szimplán nem szereti hogy ennyit aggódok, hisz tudnom kéne, hogy mindent megold egyedül. Normál esetben annyiban hagynám a dolgot, de túl sokszor láttam őt, magábaroskadva a szobájaban egy alfa miatt. Nem akarom hogy ez újból megtörténjen.

Jeno állkapcsa összeszorult.

"Mégis hányszor történt meg vele?"

Sicheng látva hogy az alfa szemei vörösen felragyogtak, nyelt egyet, és hátrább lépett, mivel nem akart egy dühöngő alfa jelenlétében lenni. Nem is tudta mi idegesítette ennyire fel a fiatalabbat.

Ám ez a düh nem tartott sokáig.
-Nono? - csak ennyi kelett, és Jeno mérges, alfa tekintete átváltozott egy kiskutyává. Meghallva a becenevet ugyanis az alfa  azonnal lenyugodott, és hatalmas mosollyal fordult az omega fele.- Nem jössz reggelizni?
-De!

...

-Merre menjünk?
-Nemtudom, csak el otthonról... Nincs kedvem itt maradni.

Az út csendesen telt. Sétálva mentek ugyan, így a világ zaja körülöttük keringett, de ők nem szóltak semmit. Jeno nem akart megszólalni, mert a másik nagyon úgy nézett ki, mint aki mélyen a gondolataiba van tekeredve, ám az omega csak egy dolgon gondolkozott.
-Nono.
-Hm? -fordult a fiatalabb a kínai fele, aki lassan felvezette a tekintetét a magasabbra.
-Tudom fura kérdés de.. Tegnap mi történt, amiért csak később tudtál jönni? Közbejött valami? - kérdezte halkan a kisebb, ám látva, hogy a fiatalabb tekintete megfagyott, elhúzta a száját. - Nem valami jó hm? Inkább ne kérdezzek róla?
-Semmi gáz csak... Elhúzódott a szüleimmel való beszélgetésem- mondta Jeno egy hitetlen szemforgatással- Vagyis hát.. El is aludtam, akkor le is kellett állnom anyámékkal, és szörnyű dugó is volt tegnap szóval nem az én napom volt- nevetett fel végül az alfa, amin Renjun is jót szórakozott.

"De akkor miért fagyott le...?"

Nem sokáig gyalogoltak, csak az egyik közeli parkhoz, ahol nem nagyon sétált senki ebben az órában, csak néhány hozzájuk hasonló szerelmes pár.

Épp pad után kutattak, hogy leüljenek egy kicsit, mikor Renjun megállt, és maga felé fordította az alfát, majd egy hirtelen mozdulatot tett felé, mintha pofon akarta volna vágni. Az alfa ahelyett hogy kitért volna előle, vagy nyavajogva kérdezte volna miért teszi ezt vele, az egyik karjával eltakarta az arcát, és elengedett egy halk, nyüszítő hangot.
-Nono? Hé! Annyira sajnálom, csak leakartalak tesztelni... - mondta az omega kerek szemekkel, és a lehető legóvatosabban nyúlt a fiatalabb karjához.
-Injun?! - nyüszögte az alfa, és ahogy az idősebb a szemeibe nézett, meglátta a fiatalabb rémült tekintetét.
-Nemakartalak bántani.... Te szent ég, mért reagáltál így? Még Jaemin se reagál így, pedig ő mindentől... fél- motyogta idegesen, majd egyre halkabban, ahogy a fiatalabb tekintete láttán, ellágyult a szíve. - Gyere ide! - ölelte magához Renjun a fiatalabbat, aki bár ellenkezett először, végül visszaölelt. - Nemakarok fájó dolgokat megmozgatni de kiváncsi vagyok.. a szüleid.... milyen gyakran bűntettek meg téged, és.. milyen módon?
-Ez egy kicsit személyes kérdés itt a parkban Injun! - nevetett fel halkan az alfa, eltolva magától a másikat, aki idegességében beharapta az alsóajkát. - Merre menjünk, mit szeretnél csinálni? - mosolyodott el halványan Jeno, ám mivel Renjun tekintete nem változott, csak vett egy nagy levegőt.
-Akkor... Legalább mondj egy igen-t vagy egy nemet!
-Mire fel? - sziszegte halkan az alfa- Igen, elég nehéz volt, és még most is egyet értenem a szüleimmel, ezért rettentő sokat voltam bűntetésben. Ebből szerintem pedig levehető, hogy mi volt a bűntetésem.
-Jeno...

Az alfa nyelt egy kisebbet.
-Lehetne hogy... Lezárjuk itt ezt a témát? - a fiatalabb hangja halk volt, és szomorú, Renjun pedig bűntudatot érzett amiért a kiváncsisága miatt lett ilyen rossz a hangulat. - Így is sokat mondtam...
-Sajnálom Jeno...
-Ne tedd. Csak ne beszéljünk róla. - rázta meg a fejét az említett.

...

A kettejük végül beültek egy sütizőbe, és miután mindkettejüknek kihozták a rendelésüket, Jeno megszólalt halkan.
-Hát, még mindig jobban szeretem a te kávédat- mormogta, Renjun pedig megforgatta a szemeit
-Ihattál reggel, szóval csend! - kuncogott az omega halkan.
-Csak megjegyeztem! - metegetőzött Jeno mosolyogva.

Minden egész jól ment addig míg nem végeztek.

A kávézóba ugyanis belépett egy Renjun számára felettébb ismerős alfa, és egyszerre fagyott meg ott helyben, és akart rohanni, ahogy az egyenesen a szemeibe nézett.