PHOENIX [BEFEJEZETT]

8 fejezet

A ruhái teljesen átáztak mire elérte a buszmegállót. Reszketve ölelte át magát, remegő kézzel simított végig a szeme alatt, megpróbálva felfogni apadatlan könnyeit. Fejét a megálló hűvös üvegfalának döntötte és fohászkodni kezdett, hogy minél előbb beálljon a busz.

Az eső egyre sűrűbben zúdult a városra, függönyként takarva el a buszmegállón kívüli világot. Az emberek rohanva igyekeztek menedéket találni az ítéletidő elől.

Egy szürke Audi A8 fékezett le a buszsávban. Kinyílt a vezetői oldal ajtaja és egy fiatal férfi szállt ki. Khaki színű bélelt kabátjának kapucniját a fejére húzta, és felszaladt a járdára. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem állt közvetlen előtte, fel sem ismerte.

Jin Feng volt az.

- Xiao Zhan? – a férfi hangjából aggodalom csendült. – Mi a fene történt veled?

Érezte, hogy az a kevés büszkeség, amit eddig meg tudott őrizni, végleg elveszett. Sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak érezte magát. A naivitása miatt -, hogy hitt abban, hogy Yibo szándékai komolyak; hogy az idő alatt, amíg mellette volt, teljesen kiismerte a férfit; - az egész jövőjét romba döntötte a férfi kegyetlen szavai.

Megragadta a férfi kabátjának ujjait, pont, amikor a lábai végleg feladták a küzdelmet.

Összeesett, mint egy marionettbábú.

- Xiao Zhan! Hé, térj magadhoz! – húzta fel a földről Jin Feng, eltámogatta az autóig, majd beültette az ülésre.

Meg sem mozdult az egész út alatt, amíg vissza nem értek a birtokra. Egy pillanatra tért magához, amikor Jin Feng kiemelte a kocsiból, és ölben bevitte a személyzeti házba. Amikor lefektette az ágyra, felnyitotta a szemét.

- Köszönöm. – dünnyögte.

- Itt a forró tea. – sietett be a szobába Xian Su.

Jin Feng valószínűleg még a kocsiból felhívta a nőt, aki két meleg takaróval és egy csésze, gőzölgő teával várt. Merev ujjai közé fogta csészét és belekortyolt. A forró ital átjárta az egész testét.

- Mi történt? – törte meg a csendet Xian Su. – Mit mondott az orvos?

- Orvos? – vonta fel a szemöldökét zavartan Jin Feng.

Ajka megremegett, kiabálni akart. De nem jött ki hang a torkán. A szívét mardosta a fájdalom. A könnyei újra patakzani kezdtek a szeméből. Nem vágyott másra, csak hogy a fájdalom elmúljon... Azt akarta, hogy a kétségbeesett gyötrelem, amit a szívében érzett megszűnjön.

- Kisbabája lesz. – suttogta Xian Su

Letette a csészét az éjjeli szekrényre, oldalra dőlt, fejét a párnájába temette, és még hangosabban kezdett sírni.

Igen, kisbabája lesz... aki minden bizonnyal apa nélkül fog felnőni. S ez csak még jobban elszomorította.

- Xian Su, magunkra hagyna, kérem?

- Úrfi, kérem...

- Nem lesz semmi baj.

- Rendben.

Az ajtó hangtalanul csukódott be a nő után.

Jin Feng az ágy szélén ült, cédrus és óceán illatának keveréke még mindig érezhető volt a levegőben. A férfi megköszörülte a torkát, mire összerezzent és felé fordult. Vörös szemeivel nehezen fokuszált a férfi elképesztően jóképű vonásaira.