PHOENIX [BEFEJEZETT]

37 fejezet

4 nappal később

Dr. Dai a legszigorúbb feltételekkel engedte haza Xiao Zhant a kórházból: nem végezhet fizikai munkát, nem emelgethet nehéz tárgyakat, kerülnie kell a hirtelen mozdulatokat, amikkel a varratok felszakadását kockáztatja. Mindezek mellett sok pihenésre és nyugalomra van szüksége.

Az orvos kifejezett kérésére egy nővér minden reggel és este ellenőrizni fogja az életfunkcióit, s ha mindent rendben találnak, akkor a szigorú feltételek idővel lazulni fognak.

Némán hajtottak ki a kórház hatalmas parkolójából, a szembejövő autók fényszórója megjelent a távolban, aztán amikor elhaladtak egymás mellett, eltűntek. Felhőkarcolók, bevásárlóközpontok, majd házak suhantak el mellettük.

Jin Feng azóta nem szólt hozzá, hogy beültek az autóba, s az igazság az, hogy ez a kis csend neki is nagyon jól esett. Keze a hasán pihent, miközben fejét a kellemesen hűvös sötétített ablaküvegnek döntötte, s úgy figyelte a körülötte elsuhanó világot.

Sötétedett már, de ez mit sem számított egy olyan nyüzsgő városban, mint amilyen Beijing is volt.

Ahogy lassan maguk mögött hagyták az örök fényben úszó belváros forgatagát, belesüppedt a puha bőrülésbe, egyenesen maga elé bámult, miközben Jin Feng élesen bekanyarodott a rezidenciához vezető sötét és keskeny utcába.

Lefékezett a magas, fekete vaskapu előtt, ahol néhány türelmetlen riporter arra várt, hogy exkluzív fotót lőjön a legnagyobb pletykalapok számára. Két nagydarab biztonsági őr szobrozott a kapunál. Karjukat kitárva próbálták meg visszafogni az őrült paparazzókat, míg a szürke Audi bekanyarodott a két emeletes kastélyhoz.

- Miért vannak itt a riporterek? - fordult Jin Fenghez zavartan.

- Az eljegyzési parti óta azon vannak, hogy valami mocskos titokra fényt derítsenek a családról, rólad vagy Yiboról. - nézett bele a visszapillantó tükörbe a férfi. - Egyelőre csak annyit árultunk el, hogy közeli rokon vagy. Többet nem kell tudniuk.

- Szóval megint miattam van minden. - dünnyögte, miközben végignézett az ismerős, szépen ápolt parkon és a kúria kivilágított homlokzatán.

Az ablakokból meleg fény szűrődött ki, egyszerre volt hívogató és rémisztő látvány.

Jin Feng elhajtott a főbejárat és az épület oldala mellett, a hátsó garázsig. A kapu felemelkedett, a férfi pedig bekormányozta a kocsit Yibo fekete BMW-je mellé, majd leállította a motort. Kipattant az ülésből, megkerülte az autót, kinyitotta az ajtót és kisegítette.

A garázsból rövid folyosó és egy három fokos lépcső vezetett fel a házba.

Lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy Jin Feng kinyitja előtte az ajtót, majd betereli az előtérbe. Tompa morajlás, beszélgetések hangja ütötte meg a fülét, amibe lágy női hangok keveredtek. Ajka mosolyra húzódott amikor meghallotta Madam Wang egyszerre komoly és bársonyos hangját.

Ahogy a kellemetlen, erőltetett női kuncogást is felismerte.

Bai Lu.

Hát persze, hiszen Yibo menyasszonya is házban élt már.

Nem sokkal az eljegyzési fogadás előtt költözött be, és Xian Su előző napi látogatása során megtudta, hogy a Bai Lu pontosan úgy viselkedett, mint egy elkényeztetett kis csitri. Máris a ház úrnőjének képzelte magát: megállás nélkül ugráltatta a személyzetet; olyan elvárásai voltak az asszony felé, amiknek nem tudott teljesíteni, bármennyire is szeretett volna a fiatal lány kedvében járni.