PHOENIX [BEFEJEZETT]

5 fejezet

A vacsora az asztalon várta őket, amikor hazaértek. Az apja és a bátyja unalmas pénzügyekről társalgott, az anyja némán kanalazta levesét, miközben Yibo unottan lökte arrébb a kanalával a lótusz gyökeret. Általában jóízűen fogyasztotta el, amit Xiao Zhan főzött, azonban a furcsa érzés, amit azóta érzett, hogy délután eljött itthonról, nem hagyta nyugodni.

Egész nap nyugtalan és ingerlékeny volt.

Az új motor futamideje romlott a pályán miatta, így a Xichen által tervezett fejlesztéseket, ki kellett tolni a hónap végére. Ez pedig kisebb-nagyobb visszaesést jelentett a vállalatnál.

Gyűlölte, hogy az apja szinte az egész vállalat jövőjét az Ő szeszélyeihez és hangulatához igazította, nem kis nyomás alá helyezve.

- Ne emészd magad. – törte meg a hirtelen beálló csendet az apja mély bariton hangja. – Nem minden alakulhat a terveink szerint. – mosolygott rá bíztatóan, ami egy kicsit oldotta a helyzet komolyságát, azonban kevésbé nyugtatta meg. – A jövőhéten újra tesztelik a Wang motorokat. Ha minden gördülékenyen alakul, akkor a jövőhónap végére újra kipróbálhatod a pályán.

- Ha nem szúrod el. – tette hozzá gyorsan Xichen, mire Yibo álla megfeszült.

- Fogd be.

- Elég. – emelte fel a hangját az anyjuk.

Xian Su lépett az asztalhoz, leszedte a leveses tányérokat egy ezüst tálcára és kisietett a konyhába. Néhány perccel később visszatért a második fogással. Épp az utolsó tányért rakta elé, amikor az apja újra megszólalt.

- Jin Feng még a szobájában van?

- Igen. – bólintott az asszony. – Bezárkózott. Vittem fel neki levest délben.

- Evett? – kérdezte az anyja.

- Igen. Az ürest tányért a folyosón hagyta. Azóta nem láttam.

Az apja dühösen sóhajtott egyet, lopva pillantott az emelet irányába.

- Játssza itt a sértődöttet. Olyan, mint egy elkényeztetett gyerek. – zsörtölődött, miközben bekapott egy falatot a grillezett lazacból.

- Xian Su.

- Igen?

- Hol van Xiao Zhan? – nézett el az asszony válla fölött, de a konyhából nem szűrődött ki sem az edények csörömpölésének sem pedig mozgás hangja. – Egész vacsoraidő alatt te voltál itt. Csak nem történt valami?

Az asszony habozott.

Yibo érezte, hogy a testét átjárja a félelem, remegő kezét az asztal alá rejtette.

- Nos... - dadogta a nő kissé bátortalan hangon. -, be kellett zárnom a szobájába. Megkezdődött a termékenysége.

Mindenki felszisszent.

Mert mindenki tudta, mit jelent.

De legfőképpen Yibo.

Egy omega termékenységi időszaka átlagosan két-három napig tartott, és erős szexuális vágy kísérte, ami a közelben lévő összes alfára hatással volt. Lehetetlenség volt kikerülni a bűvköréből. Érezte, hogy erekciója a nadrágjának feszül, már csak attól, hogy Xiao Zhanra gondolt, ahogy a vágy tüzében izzik arra várva, hogy valaki eloltsa..., kiszolgálja... szeretkezzen vele.

A helyzetet csak súlyosbította, hogy három ugrásra kész alfa élt a birtokon.

Xiao Zhan pedig csak néhány száz méterrel, egy vékony ajtó mögé volt zárva.