PHOENIX [BEFEJEZETT]

17 fejezet

Jin Feng hosszú percekig állt az ágy mellett, a karjában tartva.

Teste verejtékben úszott, sajgott és kielégült; bőre hiperérzékeny és forró volt. Még mindig érezte Yibo érintését a karján, a mellkasán, a hasán..., még odalent is. Akárhányszor az érintésére gondolt, ahogy gyengéden, majd egyre birtoklóan simogatta, beleszédült az egészbe. Már érintésének gondolatára elfogta az őrület; de ha a nyelvére gondolt... Egy kéjes nyögés szakadt fel a mellkasából.

Harapásának nyoma még mindig égve lüktetett a nyakán.

Jin Feng mellkasa megfeszült, mire mintha jeges vizet öntöttek volna a nyakába. A férje – mert az volt – a belsőjében tomboló harag ellenére, a legnagyobb óvatossággal letette az ágy szélére, és távolabb lépett tőle.

A teste még mindig Yibo hatása alatt állt, míg lelkiismeretének súlya egyre nagyobb súlyként nehezedett rá. A szégyentől, rá sem mert nézni Jin Fengre.

Megbántotta a férfit.

Megcsalta.

Elárulta.

Még egy hónap sem telt el a házasságuk megkötése – az ígérete – óta, máris házasságtörő lett. Elég volt egyetlen szép szó; egyetlen érintés, egyetlen csók, ő pedig nem volt képes megtagadni Yibotól azt, amit akart.

Nem tudott, nem volt képes nemet mondani neki.

A szétszakított póló leheletvékony anyaga lecsúszott a válláról, feltárva a nyakán az egyre nagyobb vörös foltot.

Yibo nem zárta le a harapásának nyomát.

Hallotta a botorkáló lépések hangját.

Hátrapillantott a válla felett.

Jin Feng belépett a fürdőszobába, kivette az elsősegély dobozt a csap alatti szekrényből és visszasietett a hálóba. Egy vattapamaccsal felitatta a hátán végig folyó keskeny vércsíkot, megtisztította a seb környékét és lefertőtlenítette.

- Így. – sóhajtotta. Hangja feszült volt, és remegett. Kihúzta a véres szakadt pólót az öléből és a véres vattával együtt a szemetesbe dobta. Majd megfordult. - Nem fogom hagyni, hogy még egyszer megkaparintson.

- Sajnálom. – remegte.

Az ezt követő csend maga volt a pokol.

A várakozás felőrölte az idegeit; a gondolatai túlpörögtek.

Habár beköltözött a férfi lakosztályába; megosztotta vele az életét és az ágyát is, nem volt arra utaló jel, hogy Jin Feng többet akarna tőle. Őszinte már-már túlzó aggodalommal kísérte minden mozdulatát. Egy összekötődött alfa féltékenységével és birtoklási vágyával védelmezte mindenkivel – de legfőképpen Yiboval – szemben.

Hogy megtartsa az apjának tett ígéretét, a nap nagy részét az lakosztályukban kialakított irodájában töltötte, hogy visszarázódjon a vállalati élet mindennapjaiba.

Nem akart a terhére lenni, így a házban bóklászott, magatehetetlenül.

Igyekezett Xian Sunak segíteni a konyhában, de az asszony hallani sem akart arról, hogy állapotosan ott robotoljon mellette. Hiába nyugtatta a nőt, hogy teljesen jól van, Xian Su mindig elzavarta; mondván, hogy a Wang család tagjaként azt kell szem előtt tartania, hogy vigyázzon az egészségére.