Minden... olyan... tökéletesnek és nyugodtnak tűnt.
Xiao Zhan hangtalanul szuszogott, fejét az ölébe hajtva pihent. Szemei azonnal leragadtak, ahogy elindította a filmet. Válla egyenletesen emelkedett és süllyedt.
Vonásai tiszták, gyermekeik és törékenyek voltak.
A tv villódzó fényei érdekes játékot játszottak hamvasan fehér és sima bőrén.
Hevesen vágyott rá, hogy megérintse.
A sóvárgás Xiao Zhan iránt sokkal jobban égette belülről, mint a harag.
Érezni akarta, hogy ujjainak puha érintése alatt bőre bizseregni kezd és felforrósodik; csókjának puhaságát, ahogy finoman remegve az ajkához érinti. Látni akarta az arcának pirosságát, amikor zavarban van; mosolyának természetességét és szemének csillogását.
Hallani akarta, ahogy lélegzete elakad, miközben szájával és kezével kényezteti a testét; a vágytól túlfűtött kilátásait miközben ott mozog benne.
A vágy egyre ellenállhatatlanabb lett.
Keze megremegett egy kicsit, amikor hosszú idő óta először, újra megérintette a bőrét. Finoman végighúzta az ujjának hegyét a szemöldöke vonalán, a halántékán, a fülcimpáján - ahol felfedezett egy új, magányos kis anyajegyet -, majd tovább haladt az arccsontján, az állán és a nyakán.
Keze megtorpant.
Előrébb hajolt, miközben képtelen volt elszakítani tekintetét Xiao Zhan ritmikusan lüktető ütőerétől. Terhességének mézvirágra emlékeztető édes illata épp úgy csábította, mint a vékony, hófehér bőre, amibe már réges rég belemélyeszthette volna agyarait.
Ahogy nézte az alvó férfit, nosztalgikus érzés kerítette hatalmába.
Egy, másfél évvel ezelőtt történt.
Akkor jó ötletnek tűnt – most visszagondolva, talán mégsem – bemászni a konyhaablakon hajnalok hajnalán, részegen.
Hangos szisszenést hallott, keze megcsúszott az ablakpárkányon, végig bucskázott a konyhapulton, hátát többször is beverte a kemény felületbe, majd elterült a konyha hideg padlóján.
Nem átkozódott, csak röhögött.
- Tyűha, forog velem a világ. – kuncogott.
- Nem csodálom. – a lágy, kellemes hang zene volt a füleinek. Jóleső bizsergés szaladt végig a gerincén, a vállain, a tarkóján, majd megtelepedett füstös agyának hátsó részén.
- Fáj az arcom. – biggyesztette le a száját, mint egy durcás kisgyerek.
- Tekintve, hogy kék-zöld foltra vertek. – A hűvös, nedves rongy először a szemhéjához ért, mire hangosan felszisszent. – Nyugalom. Az egyik szemed be van dagadva, az orrnyerged is felrepedt.
A hófehér kezek a legnagyobb gyengédséggel letörölgették az arcára száradt vért. Miután végzett, az erőtlennek tűnő karok felhúzták a földről, majd támaszt nyújtva, felsegítették a lépcsőn.
Amint vízszintesbe került, egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a mellkasából.
- Hányni fogok. – nyögte, oldalra fordult és öklendezni kezdett.
A több üvegnyi whisky a szemeteskosárban kötött ki. Az orrát megcsapó bűztől újra felfordult a gyomra, és tovább hányt. Amint a gyomra teljesen kiürült, visszahanyatlott az ágyra.
VOUS LISEZ
PHOENIX [BEFEJEZETT]
FanfictionA Wang család egyeduralkodóként uralja a versenymotorok gyártását egész Beijingben. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra. A család szigorúan lefektette a szabályait, hogy a család és a személyzet között, soha semmilyen kap...