PHOENIX [BEFEJEZETT]

9 fejezet

Két hét telt el az utolsó, Yiboval történt beszélgetése óta. De a fájdalom ugyan olyan pokolian égette a lelkét, mint aznap, amikor a férfi közölte, nem akarja, hogy a gyermeke - akit a szíve alatt hord - a világra jöjjön.

Nem elég, hogy minden nap szembe kellett néznie vele; látni őt, érezni a közelségét, ahogy vágyakozó tekintetével minden egyes mozdulatát figyelemmel kísérni... meg kellett küzdeni a saját testével is. A reggeli rosszullétek folyamatosan kínozták, Xian Su aggodalma fokozatosan nőtt, hiszen megint nagyon keveset tudott enni.

Komor és hideg hétfői nap volt. Odakint óriás pelyhekben esett a hó, és maga alá temette az udvart. Csupán a zöldellő fenyők törték meg a hely szürkeségét.

A ház kongott az ürességtől. Xichen és Yibo kora reggel bementek a vállalathoz, Mr. és Mrs. Wang bezárkóztak a férfi dolgozószobájába, Jin Feng pedig szokásához híven ki sem mozdult a szobájából.

- Próbáld meg megenni ezt a kis rizst. – tolta elé a tányért, de csak megrázta a fejét. – Nem csak neked, de a gyermekednek is szüksége van a megfelelő tápanyagokra. Most miatta is egészségesnek kell lenned.

- Tudom. – sziszegte Xiao Zhan.

Belekanalazott a rizsbe, a szájához emelte. Hosszan rágódott rajta, mire sikerült lenyelnie. Gyorsan ivott rá egy kis vizet, majd félretolta.

- Ennyi nem elég. – tolta vissza elé a tányért Xian Su fújtatva. – Enned kell.

- Nem bírok.

- Xiao Zhan. – sétált be Madam Wang a konyhába. – Kérlek, gyere velem.

Az asszony lágy hangja, összeférhetetlen volt azzal a komolysággal, ahogy ránézett. Az egyetlen dolog, ami eszébe jutott az, hogy Madam Wang rájött a terhességére.

Némán követte a nőt, felmentek az emeletre. Madam Wang egy pillanatra megállt férje ajtaja előtt, nem kopogott be, egyszerűen benyitott és belépett.

Szíve őrült tempóban kalapált, amikor megpillantotta a hatalmas íróasztal mögött ülő Qingheng Jun fagyos pillantását. A nő megállt a férje mellett, kezét háta mögé rejtette, habár Xiao Zhan nagyon jól tudta, mennyire szeretné megérinteni a társát, de mégsem tette.

- Általában nem avatkozom be a háztartás gondjaiba. – törte meg a beálló csendet Qingheng Jun komor hangon. – De Yaling kérése volt, hogy tanácsot adjak neki, a kialakult helyzetre való tekintettel.

Xiao Zhan szíve a torkában dobogott.

- Xiao Zhan, tudom, hogy állapotos vagy. – a nő hangja aggodalmasan csengett. – A reggeli rosszullétek, az étvágytalanság és a gyengeség olyan dolgok, amiket nem lehet sokáig titokban tartani.

- Sajnálom.

- Nincs miért bocsánatot kérned. – lépett közelebb az asszony. – Ez egy olyan hír, amire büszkének kell lenned.

- Yaling. Biztos vagyok benne, hogy Xiao Zhan jó okkal titkolózott előttünk. – állt fel a székéből a férfi és kilépett az asztal mögül. – Még pedig azért, mert attól tartott, hogy elküldöd. – a nő megrázta a fejét. – Emiatt nem kell aggódnod. – nézett rá bizakodó mosollyal Mr. Wang. – Egyikünk sem lenne képes utcára tenni, csak azért, mert gyermeket vársz.

- Köszönöm. – hajolt meg tisztelettudóan Xiao Zhan a könnyeivel küszködve.

- Van valami, amit viszont tudni szeretnék. – váltott komoly hangra Madam Wang. – Ki a gyermek apja?