A fekete Mercedes S hangtalanul gurult be a birtokra, majd leparkolt a garázs elé. Dühösen kiszállt a kocsiból és maga után bevágta az ajtót. A téli jeges szél a csontjáig hatolt.
Az idegei pattanásig feszültek.
Egész nap nem tudott a munkájára koncentrálni; mert gondolatai közé egy álomból rémálommá váló kép férkőzött, és fertőzte meg.
Lelki szemei előtt látta Xiao Zhan hónapról-hónapra változó testét, ahogy keze gömbölyödő hasára simult; szerelmes pillantással nyújtotta felé a kezét arra várva, hogy odalépjen mellé és a karjába vonja. De amint megérintette, imádott társa arca eltorzult a fájdalomtól; a világ felgyorsult körülötte, s mielőtt észbe kaphatott volna, egy kórház folyosóján találta magát.
Egyedül ült, arra várva, hogy valaki végre elmondja mi történik.
De senki nem foglalkozott vele.
Aztán meghallotta a sírást.
Egy kisbaba sírását.
A fia sírását.
A hatalmas súly, ami a vállaira nehezedett, hirtelen megszűnt. Az ajtó kinyílt és egy nővér lépett ki rajta. Kezében egy aprócska csomaggal, amit a legnagyobb óvatossággal vett a kezébe.
A fiát.
A határtalan boldogság a mennyekig repítette, hiszen a gyermekét tarthatta a karjában.
Tekintete ezután Xiao Zhant kereste.
De csak egy letakart testet látott.
A társa testét.
Az ereiben megfagyott a vér; a fájdalom leterítette, keze remegett, a könnyei megállíthatatlanul patakzottak a szeméből. A boldogságot, a fájdalom, a gyász és az undor követte.
Hiszen a gyermek, akit a kezében tartott... volt az oka, hogy a társa már nem volt többé ezen a világon.
- Yibo! YIBO! – Xichen hangja magához térítette.
Bátyja aggódva nézett végig rajta.
Kirántotta a karját a szorításából.
Nem hiányzott neki a további szentbeszéd, amit egész hazafelé vezető úton nyomatott.
Felszaladt a lépcsőn és belépett az előtérbe, majd megtorpant. Szemöldöke a magasba szaladt, amikor végignézett az ünneplő csapaton. Az anyja arca csak úgy ragyogott a boldogságtól, ahogy apjának jókedvét sem lehetett lemosni az arcáról.
- Mi történik itt? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Xichen, amikor megállt mellette. – Mit ünneplünk?
- Csodálatos híreink vannak. – repült feléjük az anyja két pezsgőspohárral a kezében, amiket a kezükbe nyomott. – Épp időben érkeztetek.
- Mi az a csodálatos hír? – nézett testvére az anyjára.
- Jin Feng megházasodik.
Ha Xichen beleivott volna a pezsgőbe, valószínűleg rögtön kiköpte volna, amikor meghallotta a képtelen hírt. Való igaz, Jin Feng volt a legidősebb hármójuk közül, de ő volt az utolsó, akit el tudtak volna képzelni egy házasságban. Egyetlen – valamire adó – épeszű ember sem adta volna a lányát hozzá egy olyan felelőtlen és semmirekellő emberhez, mint amilyen a bátyjuk volt.
BINABASA MO ANG
PHOENIX [BEFEJEZETT]
FanfictionA Wang család egyeduralkodóként uralja a versenymotorok gyártását egész Beijingben. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra. A család szigorúan lefektette a szabályait, hogy a család és a személyzet között, soha semmilyen kap...