PHOENIX [BEFEJEZETT]

41 fejezet

Mint egy robbanás, olyan hangosan szelte ketté Wang Qingheng Jun hangja a néma csendet, ami beburkolta az egész házat.

Rémülten riadt fel álmából.

A digitális óra hajnali fél hármat mutatott.

Felkapcsolta a villanyt és körül nézett a hálószobában.

Egyedül volt.

Megint.

Jin Feng nem feküdt mellette. Ahogy az elmúlt két hónapban egyszersem.

A lelke egyik fele mély szomorúságot érzett, hiszen cserbenhagyta a férfit azzal, hogy a szívére hallgatott, ami továbbra is Yiboért dobogott. S habár a férfi eljegyzését hivatalosan is felbontották, Xiao Zhan nem akarta, hogy bármi történjen közöttük, addig, amíg nem tisztázza a dolgokat Jin Fenggel.

Tudta, hogy ezzel a kérésével csak még több fájdalmat okoz Yibonak, de szerette volna normális keretek között felbontani a házasságát Jin Fenggel.

Ez viszont csak akkor valósulhat meg, ha a férfi normális, emberi időben ér haza.

Hirtelen kiabálás hangjai szűrődtek be a zárt ajtón keresztül.

Lerúgta magáról a vékony selyemtakarót, és leszállt az ágyról. Egyik keze a hasán pihent, miközben a másikkal kinyitotta az ajtót, és kiment a szobából. Mihelyt kilépett a folyosóra, egyértelművé vált, hogy az egész előteret betöltő hangzavar, a ház összes lakóját felébresztette.

Xichen álmosan dugta ki a fejét az ajtón.

Yibo az ajtóban állva hajolt ki a folyosóra, arcán álmos kifejezés ült, ami azonnal kitisztult, amikor pillantásuk összefonódott. Sötét szeme szinte beszippantotta.

Madam Wang éppen a halványkék selyemköntösét kötötte meg, amikor megállt mellette.

- Mi történt?

Megállt, és hátrapillantott a válla fölött, majd lenézett az emeletről.

A lépcsőfordulóban Qingheng Jun állt.

A férfi fortyogott a dühtől.

Valahol, lelkének legmélyén tudta, hogy eljön majd ez a pillanat, amikor minden visszatér a megszokott helyére.

Jin Feng részegen kapaszkodott a lépcső korlátjába, alig állt a lábán. Fekete inge félre volt gombolva, sötét haja összeborzolva meredt a szélrózsa minden irányába. Tekintete ködös, ajka duzzadt, nyakát több helyen is kiszívták. Züllött megjelenése és az egész lényét körbe lengő alkohol és olcsó parfüm illata, azokra a hajnali órákra emlékeztette, amikor a férfi ittasan ért haza egy átbulizott és átkefélt éjszaka után.

Amiket olcsó lányok karjaiban - és ágyaiban - töltött.

A pofon amit Jin Feng kapott, hosszú percekig visszhangzott a félhomályos térben. Qingheng Jun tenyerének lenyomata vörösen izzott a férfi alabástrom fehér bőrén.

- Te félkegyelmű! - üvöltötte tajtékozva a férfi teljesen kikelve magából. - Mégis, hogy volt bőr a képeden ilyet tenni? A várandós társad épp, hogy túlesett egy vetélésen, te pedig valami olcsó, névtelen cafkát döngetsz valamelyik klub mosdójában? Teljesen elment az eszed? – kiáltotta.

Ahogy tekintete találkozott Jin Feng fátyolos pillantásával, tudta, hogy eljött egy olyan lehetőség, ahol a férfi könnyedén kiteregethetné a szennyesét. Elmondhatná, hogy a gyerek, akit a szíve alatt hord nem is az övé; hogy a házasságuk alatt többször lefeküdt Yiboval; megcsalta, elárulta és becsapta. Egyetlen mondatával tisztázhatná magát.

Egyetlen pillanat elég lenne, hogy megfordítsa ezt a helyzetet.

- Mi a francra van még szükséged?

- Én...

Amikor többet nem mondott, Xiao Zhan mellkasa elszorult. Sötét szeme vörös volt, könnyel teli.

Olyan sok fájdalmat okozott Jin Fengnek. Ő mégis megtett mindent érte; feltárta előtte a szívét, a kedvében járt, újra meg újra megbocsájtott neki.

Nem a férfinak kellett volna szégyenkeznie a tette miatt, hanem neki.

Eddigi élete során - pontosabban amióta a Wang család tagja lett - a szégyen szó írásjegye aranysárga színben villódzott a gondolataiban.

Minden egyes tettével, célpontot ragasztott a család tagjainak hátára. Akiket ezek után kegyetlen módon levadásztak és üldöztek a sajtó hiénái.

Jobban megértette a szó jelentését, mint bárki más.

Megmarkolta a korlátot és tett egy esetlen lépést előre, magára vonva Jin Feng és Yibo figyelmét.

A fájdalom és a megbánás olyan hatalmasra nőtt a lelkében, hogy alig bírta elviselni. Egy pillanatra becsukta a szemét, miközben a hasát feszítő fájdalom elmúlt.

- Az én hibám.

Jin Feng felkapta a fejét.

- Xiao Zhan!

Qingheng Jun megfordult, bozontos szemöldöke zavartan szaladt össze a homlokán.

- Xiao Zhan, miről van szó? Mi a te hibád?

- Az én hibám. - ismételte meg. - Minden... aaa... - felszisszent, miközben a hasához kapott.

Teste hirtelen lemerevedett és rémület kerítette hatalmába.

Furcsa nedvesség csordogált végig a lábszárán.

Elfolyt a magzatvíz.

Összehúzódásai voltak.

A következő fájásnál mélyen és lassan beszívta a levegőt.

Hideg kéz simult a hasára. Madam Wang tekintete tele aggodalommal és félelemmel.

- A baba?

Mély levegőt vett, előrehajolt és bólintott.

- Igen. – suttogta.

-Azonnal be kell vinnünk a kórházba!