Mint egy robbanás, olyan hangosan szelte ketté Wang Qingheng Jun hangja a néma csendet, ami beburkolta az egész házat.
Rémülten riadt fel álmából.
A digitális óra hajnali fél hármat mutatott.
Felkapcsolta a villanyt és körül nézett a hálószobában.
Egyedül volt.
Megint.
Jin Feng nem feküdt mellette. Ahogy az elmúlt két hónapban egyszersem.
A lelke egyik fele mély szomorúságot érzett, hiszen cserbenhagyta a férfit azzal, hogy a szívére hallgatott, ami továbbra is Yiboért dobogott. S habár a férfi eljegyzését hivatalosan is felbontották, Xiao Zhan nem akarta, hogy bármi történjen közöttük, addig, amíg nem tisztázza a dolgokat Jin Fenggel.
Tudta, hogy ezzel a kérésével csak még több fájdalmat okoz Yibonak, de szerette volna normális keretek között felbontani a házasságát Jin Fenggel.
Ez viszont csak akkor valósulhat meg, ha a férfi normális, emberi időben ér haza.
Hirtelen kiabálás hangjai szűrődtek be a zárt ajtón keresztül.
Lerúgta magáról a vékony selyemtakarót, és leszállt az ágyról. Egyik keze a hasán pihent, miközben a másikkal kinyitotta az ajtót, és kiment a szobából. Mihelyt kilépett a folyosóra, egyértelművé vált, hogy az egész előteret betöltő hangzavar, a ház összes lakóját felébresztette.
Xichen álmosan dugta ki a fejét az ajtón.
Yibo az ajtóban állva hajolt ki a folyosóra, arcán álmos kifejezés ült, ami azonnal kitisztult, amikor pillantásuk összefonódott. Sötét szeme szinte beszippantotta.
Madam Wang éppen a halványkék selyemköntösét kötötte meg, amikor megállt mellette.
- Mi történt?
Megállt, és hátrapillantott a válla fölött, majd lenézett az emeletről.
A lépcsőfordulóban Qingheng Jun állt.
A férfi fortyogott a dühtől.
Valahol, lelkének legmélyén tudta, hogy eljön majd ez a pillanat, amikor minden visszatér a megszokott helyére.
Jin Feng részegen kapaszkodott a lépcső korlátjába, alig állt a lábán. Fekete inge félre volt gombolva, sötét haja összeborzolva meredt a szélrózsa minden irányába. Tekintete ködös, ajka duzzadt, nyakát több helyen is kiszívták. Züllött megjelenése és az egész lényét körbe lengő alkohol és olcsó parfüm illata, azokra a hajnali órákra emlékeztette, amikor a férfi ittasan ért haza egy átbulizott és átkefélt éjszaka után.
Amiket olcsó lányok karjaiban - és ágyaiban - töltött.
A pofon amit Jin Feng kapott, hosszú percekig visszhangzott a félhomályos térben. Qingheng Jun tenyerének lenyomata vörösen izzott a férfi alabástrom fehér bőrén.
- Te félkegyelmű! - üvöltötte tajtékozva a férfi teljesen kikelve magából. - Mégis, hogy volt bőr a képeden ilyet tenni? A várandós társad épp, hogy túlesett egy vetélésen, te pedig valami olcsó, névtelen cafkát döngetsz valamelyik klub mosdójában? Teljesen elment az eszed? – kiáltotta.
Ahogy tekintete találkozott Jin Feng fátyolos pillantásával, tudta, hogy eljött egy olyan lehetőség, ahol a férfi könnyedén kiteregethetné a szennyesét. Elmondhatná, hogy a gyerek, akit a szíve alatt hord nem is az övé; hogy a házasságuk alatt többször lefeküdt Yiboval; megcsalta, elárulta és becsapta. Egyetlen mondatával tisztázhatná magát.
Egyetlen pillanat elég lenne, hogy megfordítsa ezt a helyzetet.
- Mi a francra van még szükséged?
- Én...
Amikor többet nem mondott, Xiao Zhan mellkasa elszorult. Sötét szeme vörös volt, könnyel teli.
Olyan sok fájdalmat okozott Jin Fengnek. Ő mégis megtett mindent érte; feltárta előtte a szívét, a kedvében járt, újra meg újra megbocsájtott neki.
Nem a férfinak kellett volna szégyenkeznie a tette miatt, hanem neki.
Eddigi élete során - pontosabban amióta a Wang család tagja lett - a szégyen szó írásjegye aranysárga színben villódzott a gondolataiban.
Minden egyes tettével, célpontot ragasztott a család tagjainak hátára. Akiket ezek után kegyetlen módon levadásztak és üldöztek a sajtó hiénái.
Jobban megértette a szó jelentését, mint bárki más.
Megmarkolta a korlátot és tett egy esetlen lépést előre, magára vonva Jin Feng és Yibo figyelmét.
A fájdalom és a megbánás olyan hatalmasra nőtt a lelkében, hogy alig bírta elviselni. Egy pillanatra becsukta a szemét, miközben a hasát feszítő fájdalom elmúlt.
- Az én hibám.
Jin Feng felkapta a fejét.
- Xiao Zhan!
Qingheng Jun megfordult, bozontos szemöldöke zavartan szaladt össze a homlokán.
- Xiao Zhan, miről van szó? Mi a te hibád?
- Az én hibám. - ismételte meg. - Minden... aaa... - felszisszent, miközben a hasához kapott.
Teste hirtelen lemerevedett és rémület kerítette hatalmába.
Furcsa nedvesség csordogált végig a lábszárán.
Elfolyt a magzatvíz.
Összehúzódásai voltak.
A következő fájásnál mélyen és lassan beszívta a levegőt.
Hideg kéz simult a hasára. Madam Wang tekintete tele aggodalommal és félelemmel.
- A baba?
Mély levegőt vett, előrehajolt és bólintott.
- Igen. – suttogta.
-Azonnal be kell vinnünk a kórházba!
VOUS LISEZ
PHOENIX [BEFEJEZETT]
FanfictionA Wang család egyeduralkodóként uralja a versenymotorok gyártását egész Beijingben. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra. A család szigorúan lefektette a szabályait, hogy a család és a személyzet között, soha semmilyen kap...