PHOENIX [BEFEJEZETT]

34 fejezet

3 nappal később...

Kinyílt a lakosztály ajtaja.

Óceán és cédrus fűszeres illata kúszott be a nappaliba.

Behunyta a szemét, miközben Miko szürke bundáját simogatta. A kanapén feküdt, a macska pedig mint valami házőrző, vigyázott rá. Zöld tekintetével gyilkos pillantásokat küldött mindenki felé, aki csak a közelébe jött. Míg rá aggodalmasan tekintett. Először a vállához nyomta a fejét, és dorombolt, majd a pocakjához telepedett és élvezte szorgos ujjainak munkáját a hátán.

Hangos, elégedett nyávogással dicsérte meg.

- Tudom, hogy szereted. – motyogta, mire Miko ismét nyávogott egyet.

Ez a nyávogás azonban jobban hasonlított egy panaszos szisszenésre.

Jin Feng helyet foglalt a karosszékben. Hatalmas, izmos termete kitöltötte a fotelt. Arca megviseltnek tűnt, a szeme alatt húzódó sötét karikákból ítélve megállapította, hogy az elmúlt éjszakák nagy részét álmatlan forgolódással töltötte.

Odalent már javában folytak a fogadás előkészületei. Xian Su kotnyelességének köszönhetően megtudta, hogy erre a „családi" fogadásra majdnem ötvenen gyűlnek majd össze; a város leggazdagabb családjai, a család partnerei, illetve néhány fotós, akik a legnagyobb pletykalapoktól érkeztek, hogy aztán beszámoljanak a nagyvilágnak az eljegyzés valódiságáról.

Jin Feng megköszörülte a torkát.

- Szeretném, ha ma este részt vennél a fogadáson - Sötétkék zakója megfeszült a vállain miközben előrehajolt. -, mint a társam.

- Sajnálom. – motyogta, miközben megsimogatta Miko füle tövét, mire a macska elégedetten nyávogott, több figyelmet, illetve simogatást, követelve magának. – De jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy részt vegyek a fogadáson.

- Anyáék megkönnyebbülnének, ha látnának odalent. Szörnyen aggódnak miattad. Talán, ha...

- Sajnálom.

- Yibo miatt, ugye? – a férfire pillantott. – Nem tudod végig nézni, hogy valaki más ujjára húzza a gyűrűt, igaz? – nem felelt. – Mert még mindig szereted.

- Igen. Szeretem.

Jin Feng felszisszent.

- Miért? – hangja megremegett. – Miért? Azt hittem idővel megváltoznak az érzéseid iránta. Amikor, ott a konyhában visszacsókoltál, azon az éjszakán azt mondtad, hogy kedvelsz... hogy vannak érzéseid irántam...

Szeme könnybe lábadt.

Ha a sors nem Yibot sodorta volna az útjába, hanem Jin Fenget, az élete valószínűleg teljesen máshogy alakult volna. Hogy kevesebb fájdalommal és csalódással járt volna, azt nem tudta volna megmondani. Abban azonban biztos volt, hogy ha nem kötődött volna érzelmileg is erősen Yibohoz – ha csak egy egyéjszakás kaland lett volna a számára – akkor könnyebb lett volna elfelejteni a férfit, és elfogadni Jin Fenget és azt, amit nyújtani tudott neki.

Azonban a sok fájdalom és keserűség ellenére, amit az elmúlt fél évben átéltek, még mindig Yibo volt az, aki kitöltötte a gondolatait.

Az elmúlt napok magánya segített ráébredni arra, hogy amit a férfi iránt érez, az sokkal, de sokkal több, mint amire valaha is gondolt.

Nem csak egyszerű társak voltak.

Hanem lelki társak.

Mindketten kiállták a saját fájdalmuk próbáját, de egyikük sem bírta elviselni a másik fájdalmát.