PHOENIX [BEFEJEZETT]

6 fejezet

Több mint egy hét telt el a termékenysége óta és úgy érezte, mint aki menten elhányja magát.

A gyomra minden alkalommal összerándult, amikor reggelizni, ebédelni, vagy vacsorázni szeretett volna. Még a nassolástól is elment a kedve, pedig mindennél jobban vágyott egy doboz csokis kekszre. De amint megérezte a csokoládé édes illatát, a gyomra megint bukfencet vetett.

Xian Su különleges leves kreálmányaira már rá sem tudott nézni. Nem akarta megbántani az asszonyt, így minden étkezésnél megpróbált leerőltetni a torkán néhány kanállal.

Az egyetlen, amit nem vetett ki magából a gyomra, az a sima rizskása volt. Sikerült egy kis tányérral megennie, amikor Xian Su belépett a konyhába. A két barna zacskót a pultra tette, kipakolta a zöldségeket a kamrába, a gyümölcsöket egy tálba helyezte, a halat, húst, tejet és tojást pedig bepakolta a hűtőszekrénybe. Az utolsó, amit kivett a zacskóból egy apró fehér doboz volt.

Felé nyújtotta.

A dobozra meredt. Arcából kifutott minden vér, ajka résnyire nyílt, de egy hang sem jött ki a torkán.

- Csináld meg a tesztet.

- Én...

Xian Su nem mondott többet. A kezébe nyomta a dobozt, majd visszafordult és folytatta a munkáját.

Lecsúszott a székről, majd a fürdőszobába ment.

Az a tíz perc - amíg az eredményre várt -, élete leghosszabb tíz perce volt. Lábával idegesen dobogott a fürdőszoba hideg márványpadlóján. Egyik kezében a tesztet szorongatta, míg a másikat lapos hasára tette. Könnyes tekintettel figyelte a két párhuzamos csíkot, ami megjelent.

A világ forgott körülötte.

Határtalan boldogság töltötte el, amikor belegondolt, hogy egy aprócska csoda növekszik a szíve alatt. Szerelmük gyümölcse megfogant azon az éjjelen, amikor Yibo kiszolgálta.

Kicsordult a könny a szeméből, végig az arcán.

De csupán az öröm könnyei.

Felállt a kád széléről, elfordította a zárat és kilépett a fürdőszobából.

Xiao Su idegesen állt a konyhapultnak dőlve. Felkapta a fejét, és mint egy igazi aggódó édesanya, úgy sietett elébe.

- Terhes vagy?

Torka kiszáradt, ajka remegett, végül bólintott.

- Igen. – lehelte.

Az asszony mosolyogva magához ölelte.

- Tudtam én. – nevetett. – Gondoltam, hogy van valaki különleges az életedben. – Xiao Zhan arcára fagyott a mosoly. – Ő szolgált ki a termékenységed alatt, ugye? – meg sem várva a válaszát folytatta. – Szerencsés fiú.

- Nem haragszik?

Xian Su elkomorodott.

- Már miért haragudnék? Hiszen ez maga a csoda.

- De ha Madam Wang rájön...

- Emiatt cseppet se aggódj. – rázta meg a fejét Xian Su. – Mr. Wang biztos nem fogja engedni, hogy Madam Wang elküldjön.

- Én...

- Ismerek egy remek orvost. – az asszony magához vette a táskáját, kivett belőle egy névjegykártyát és a kezébe nyomta. - Menj el hozzá, még ma.