PHOENIX [BEFEJEZETT]

3 fejezet

Miután a ház elcsendesedett, Xiao Zhan hangtalanul osont át a nappalin, majd fel a lépcsőn. Az emeleten jobbra fordult, egy pillanatra megtorpant az utolsó ajtó előtt, körbenézett, lenyomta a kilincset és benyitott a szobába.

Yibo felült az ágyban; fedetlen, tökéletes kockás hasizmát látva azonnal zavarba jött. Ismerte már a férfi testének minden apró izmának rezdülését és gyenge pontjait; tudta, hogy egyetlen érintéssel képes az őrület határára sodorni. Felemelni a mennyekig, majd letaszítani a pokolba.

Az, hogy ilyen hatalma volt Yibo felett, egyszerre megrémisztette és jóleső érzéssel töltötte el.

Yibo kinyújtotta felé a kezét, ujjait a tenyerébe csúsztatta, és hagyta, hogy az erős karok magával vonják. A férfi az ölébe ültette; forró és átható pillantással szívta magába a látványát. Hosszú ujjai a vékony póló alá csusszantak, gyengéden simogatta derekának vonalát, míg másik kezével a szájához emelte a kezét.

A vágytól fátyolos tekintete megkeményedett, gyengéd vonásai megfeszültek.

Xiao Zhan lepillantott a kezére. Csuklóján még mindig látszott Jin Feng kezének lenyomata. A halvány elszíneződés csak nagyon lassan jelent meg a bőrén, amíg Yibo fel nem figyelt rá, észre sem vette, hogy ott van. Kihúzta a kezét a férfi gyengéd szorításából és az ölébe rejtette, másik tenyerét ráhajtotta.

- Jól vagyok. - tette hozzá sietve.

- A gondolat, hogy hozzád ért... és fájdalmat okozott...

- Semmiség.

- Nekem nem. - vonta még közelebb magához.

Aggodalomtól terhes pillantását látva szíve összeszorult. A féltékenység alapjaiban határozta meg Yibo személyiségét. Már az is felbosszantotta, ha valaki a közelébe ment. A birtoklási vágya olyan hatalmasra nőtt benne, hogy ha módjában állt volna, bezárja és elrejti valahol. Egy olyan helyre ahol senki nem találhat rá, senki nem nézhet rá, senki nem érintheti. Kiváltképp gyűlölte még a lehetőségét annak is, hogy egy szép napon útjaik elvállhatnak.

Annak ellenére, hogy mindketten érezték, hogy a sors egymásnak szentelte őket, hogy egy azon lélek két fele voltak... A Wang család sosem ismerte volna el kapcsolatukat.

Egy aranyifjú és egy alkalmazott.

Köznevetség tárgyává váltak volna.

- A bátyád részeg volt.

- Ez akkor sem mentség a tetteire. - fogta meg gyengéden a kezét, felemelte, kezét a szájához emelte és puha ajkával végigcsókolta a halvány elszíneződéseket. - Olyan törékeny... - lehelte.

Xiao Zhan az ajkába harapott.

A teste tűzben égett.

Vágyott Yibo érintésére, amitől a teste lángra lobban; puha csókjaira, amikkel kényezteti; a szemfogai nyújtotta jóleső fájdalomra, amikor a bőrét harapdálja; érzéki hangjára, ahogy szerelmes szavakat suttog a fülébe.

- Megcsókolhatlak?

Xiao Zhan ajka mosolyra görbült.

- Miért kérdezed?

Yibo szeme megvillant, ajka gyermeki mosolyra húzódott, érzéki pillantása láttán elpirult.

- Mert úgy érzem, engedélyt kell kérnem ahhoz, hogy szerethesselek, érinthesselek és csókolhassalak.

Karja Yibo nyaka köré fonódott, ujjaival még nedves hajába túrt. Gyengéden pödörgette az ujjai közt a tincseket, miközben igyekezett Ő maga is magába szívni a férfi vonásait, hiszen nem tudhatta, mikor jön el az a perc, hogy újra elszakadnak egymástól.

Volt, hogy napokat, de heteket töltöttek egymástól távol a férfi versenyei miatt. A versenyek közötti időszakokat sem tudhatták igazán a magukénak, hiszen Yibo rengeteg időt töltött a vállalatnál, felügyelte a motorkerékpárok fejlesztését, az új prototípusok tesztelését és marketing csapatával igyekezett rengeteg jótékonysági eseményen részt venni. Az együtt töltött napok, csupán röpke órákra szűkültek.

- Akkor, engedélyt adok.

A férfi éhes vadként csapott le az ajkára.

Fehér pólója a földre hullott, ezt követte mindkettejük nadrágja. Yibo az ágyra fektette, és fölé hajolt. Megcsókolta, megharapta a nyakát, a vállát, a szegycsontját. Kínzó lassúsággal haladt lefelé, harapásaival megjelölte testének minden egyes négyzetcentiméterét.

Érzékeit megtöltötte a férfiből áradó fenyő és menta fűszeres keverékének illata.

- Hmm. Eső. - suttogta a férfi rekedten, fogával megérintve felhevült bőrét.

Kéjes nyögése még mohóbb vágyát ébresztett a férfiban. Teste reszketett, még többet akart.

***

Yibo remegett, keze reszketett, ahogy gyengéden végigsimított Xiao Zhan selymes, alabástromfehér bőrén.

Soha nem kívánt még senkit ennyire.

Többet akart.

Megnyalta az ajkát, rátört az éhség...

Birtokolni akarta.

Torka kiszáradt. Ínye bizsergett. Bele akarta mártani a fogát a férfi puha húsába. Meg akarta ízlelni és megjelölni.

Azt akarta, hogy az illata körbelengje, beszivárogjon testének minden egyes pórusába.

Ráhajolt Xiao Zhan erőtlennek tűnő testére, ajkával puha csókokat hintett vékony bőrére, mire a férfi mellkasa az övéhez simult.

Szíve vadul dübörgött, az égető érzés kiszárította a torkát. Az elemi ösztön átvette a hatalmat felette. Közelebb hajolt, kinyitotta a száját, érzékeit elöntötte a férfi természetes és tiszta eső illata. Ajka rátapadt a finom bőrére, nyelve alatt érezte heves pulzusát.

Foga súrolta a bársonyosan sima torkát.

Egy pillanatig sem habozott, amikor belemélyesztette fogait a férfi bőrébe.

Xiao Zhan lélegzete elakadt.

Vérének íze a szájában, és eső illata körüllengte.

Az enyém, gondolta önzőn és megvadulva.

Állati vággyal vetette rá magát a férfire, befurakodott a combja közé, és térdével széttárta a lábait. Egyetlen mély lökéssel beléhatolt.

Xiao Zhan élesen felszisszent alatta, de nem hagyta abba. Mozogni kezdett, a hosszú idő utáni első kellemetlen érzést lassan felváltotta a gyönyör hangja.

Orrát megtöltötte a férfi természetes zápor és az ő testének fűszeres illatának keveréke.

Gerince megfeszült az orgazmus közeledtével.

- Ne hagyd abba. - nyögte Xiao Zhan, miközben teste együtt mozgott az övével, karját a nyaka köré fonta és lehúzta magához. Izzadt testük egymáshoz simult. A lökései egyre gyorsabbak lettek. Ajka az ajkára tapadt, teste beleremegett a gyönyörbe.

Xiao Zhan félig öntudatlanul lebegett, fátyolos tekintete csillogott a boldogságtól, ajka elégedett mosolyra húzódott.

Oldalra dőlt, és a mellkasára húzta a férfit. Ujjaival gyengéden simított végig a hátán, fel a gerince vonalán, majd le. Xiao Zhan mellkasa hangtalanul emelkedett és süllyedt, légzése egyenletessé vált, testének melege és közelsége megnyugtatta és kitöltötte.

- Nem akarok távol lenni tőled. - suttogta Xiao Zhan kissé álmosan, mire Yibo ajka mosolyra húzódott.

- Mostantól hozzám tartozol. - mondta nyugodt hangon, miközben ujját végighúzta a férfi nyakában lógó ezüstlánc hűvös szemein. - Az enyém vagy.