A nap már magasan járt, amikor felébredt. Oldalára fordult, ajkára elégedett mosoly húzódott, amikor megpillantotta a selyempárnák között alvó férfit. A háta mögül beszűrődő reggeli nap sugarai gyengéden simogatták hamvasan fehér arcbőrét. Olyannak tűnt, mint valami jelenés. Szempillái meg-megrebbentek, ujjaik összekulcsolódtak miközben aludtak, ajka résnyire nyitva volt. Hangtalanul szuszogott.
Az egyetlen, ami elrontotta ezt a tökéletes látványt, az a csuklóján lévő horzsolás nyomai.
Kikelt az ágyból, megkereste a boxeralsóját és felhúzta, majd visszaült az ágyra.
Óvatosan felemelte Xiao Zhan vörös foltoktól éktelenkedő csuklóját, amit a túl erősen megkötött fekete selyemszalag okozott. Amivel tegnap este az ágyhoz kötözte.
Kihúzta az éjjeliszekrény legfelső fiókját és kivette a türkiz színű tubust, majd a legnagyobb gyengédséggel a zúzódásokra kente. A hűvös, kellemes érzés megnyugtatta a bőrt.
- Fáj. – hunyorgott Xiao Zhan.
- Sajnálom. – suttogta, miközben felemelte az egyik kezét, lehajtotta a fejét, és belecsókolt a férfi puha és selymes tenyerébe.
Xiao Zhan elakarta húzni a kezét, de szorosan tartott. Ajka ekkor az ujjait érintette, mindegyiket megcsókolta. Csuklójának belső részén hosszan időzött, majd elindult felfelé, a könyökhajlatánál megtorpant. Felemelte a pillantását és belenézett társa csodálkozó tekintetébe.
Xiao Zhan ajkát egy remegő sóhaj hagyta el. Lesütötte a szemét, tekintete az ő ajkára tapadt. Mintha csak arra vágyna, hogy megcsókolja, a karjába zárja... a testébe hatoljon, és újra a magáévá tegye.
A farka betonkemény lett, és tettre készen feszült a nadrágjának.
- Miért tetted ezt? Miért hoztál ide?
- Hogy veled legyek. – közelebb hajolt hozzá. Ujjával végigsimított telt, de sebes ajkán, amit a tegnapi harapása okozott. Tekintete meztelen felsőtestére siklott, ahol fogainak lenyomata csúfította el a bársonyosan selymes és hófehér bőrét.
Állatias vadsággal tette magáévá, törékeny testén hagyva kiéhezettségének nyomait.
De hiába is próbálta volna tagadni, az illat, amely a testéből áradt, elárult.
Elárulta, hogy vére épp úgy lángra lobbant, mint az övé.
Emésztő sóvárgás támadt fel a testében. Szeme önkéntelenül az arcáról a nyakára vándorolt. Érezte a bizsergető érzést az ínyében; az elemi ösztönt, hogy belemélyessze a fogát a bőrébe.
Vérszomj!
Igen, szomjazott arra, hogy megharapja, a vérét vegye és közben szeretkezzen vele... úgy, mint az éjszaka.
Megakarta érinteni, de Xiao Zhan megelőzte. Megfogta a kezét, míg másikkal félre rántotta a takarót, feltárva előtte a testében növekvő valóságot. Elakarta húzni a karját, de Xiao Zhan nem engedte.
Hatalmas tenyere most először simult a férfi növekvő hasára.
Alig észrevehetően, de már érzékelhetők voltak a magzatmozgások, a finom rebbenések.
- Ugye érezted? – nézett rá csillogó szemekkel.
- Igen. – mondta, és elhúzta a kezét.
Xiao Zhan szomorúságának zápor illata megtöltötte a hálószobát, miközben hátradőlt a selyempárnákra. Bármennyire is szerette volna, hogy örüljön ezeknek a babáknak, lelkének legmélyebb bugyraiban még mindig ott fortyogott a kétségbeesés, hogy bármelyik pillanat lehet az utolsó.
YOU ARE READING
PHOENIX [BEFEJEZETT]
FanfictionA Wang család egyeduralkodóként uralja a versenymotorok gyártását egész Beijingben. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra. A család szigorúan lefektette a szabályait, hogy a család és a személyzet között, soha semmilyen kap...