A sötétség angyala

A király testőre

Külső szemszög:

- Rendben. Akkor induljunk! - lépett ki Serena az ajtón, majd zárta be azt. Ezt követően elindult az étkezőbe Mark társaságában. - Igazán kedves, hogy elkísér.

- Semmiség, hölgyem. Inkább Ön az, aki meglepően kedves.

- Mire gondol? - fordult a férfi felé Serena.

- Elnézést kérek, de én azt hittem, hogy mivel Ön egy istennő sokkal önteltebben viselkedik, és nem ilyen kedves.

- Nem haragszom - rázta meg a fejét Serena. - Amúgy valóban vannak ilyen istenek és istennők.

- Értem. Ha szabad kérdeznem, miért hagyta ott az otthonát?

- Tudod, hogy mi az én munkám?

- Igen.

- Eléggé fárasztó tud lenni. Főleg úgy, hogy már régóta nem csinálok mást.

- Tehát azért jött, hogy kipihenje magát.

- Pontosan.

- Nem tudom hogy bírja. Én valószínűleg már ott hagytam az egészet és kocsmárosnak álltam volna.

- Biztos, hogy az izgalmasabb, mint az én munkám - nevetett fel Serena.

- Azt nem tudom. De az biztos, hogyha elmenne egy kocsmába az változatos lenne az Ön számára. Azt viszont nem tudom, hogy mennyire tetszene. Az emberenként változó. Szerintem vicces lehet nézni azt a sok idióta részeget. Persze csak egy bizonyos határon belül.

- Jól mondod.

- Elégedett a szobájával?

- Teljes mértékben.

Ekkor értek oda az étkező ajtajához. Mark meghajolt a király előtt, majd ezután Serena helyet foglalt.

A reggeli végén Karl Fritz hívatta Markot.

- Hívatott, őfelsége?

- Igen. Szeretném, ha körbevezetnéd a palota kertjében Serena istennőt.

- Ahogy parancsolja, őfelsége.

- Most elmehet. A ajtóban várakozzon amíg a kedves vendegünk oda nem ér.

- Értettem - Mark egy meghajlás után távozott.

Serena már várta, hogy közelebbről is megnézhesse a kertet. Az pedig hab a tortán számára, hogy Mark fogja körbevezetni. Megkedvelte őt. Nem emlékezett rá, hogy valaha is ennyire jól érezte volna magát valaki társaságában. Konkrétan fel se tűnt neki az út az étkezőig. Pedig ilyen még nem fordult elő vele.

Az istennő megrázta a fejét.

Ne gondolkodj ilyeneken! Biztos semmi jelentőssége.

Amint befejezte a reggelit elindult az egyik folyosón.

Remélhetőleg ez az. Legalábbis úgy emlékszem ez az az irány, amelyiken tegnap este haladtunk Jane-nel és Chris-sel.

A sejtése beigazolódott. Pár perc séta után elérte az ajtót. Ott várt rá Mark.

Amint meglátta a nőt meghajolt előtte.

- Elégedett volt a reggelijével?

- Igen.

- Örülök neki.

- Lehet egy kérésem?

- Természetesen. Amit csak akar.

- Tegezzen nyugodtan. Nem vagyok én olyan istennő, aki megköveteli ezeket a formaságokat - mosolygott az istennő.

- Rendben. Ön... azaz te is tegezhetsz. Vagyis hívj ahogy szeretne... szeretnél - Mark teljesen elvörösödött Serena mosolya láttán.