A sötétség angyala

Külön utakon járva

Egy évvel később

A három barátnő Shiganshinába látogatott el egy barátjukhoz. Igazából Sarah vette rá őket erre. Bethanynak erre nem volt sok kedve. Joan pedig egyenesen undorodott ettől a helytől.

- Nem értem mi bajod Shiganshinával - rázta meg a fejét Sarah.

- Egyszerű. Nem bírom az itteni szegénységet.

- Igazad van. Stohess és a Sheena Fal nagyképű, lenéző és megjátszó lakói valóban sokkal jobbak az békés, őszinte és kedves embereknél.

- Ezzel most mire céloztál?! - vonta fel a szemöldökét dühösen Joan.

- Hogy pont olyan vagy, mint azok az emberek.

- Nem tűröm, hogy így beszélj velem - indult volna felé Joan, de Bethany közéjük állt.

- Ne csináljátok!

- Hagyd csak! Joan úgysem ismer mást, csak az erőszakot, a hatalmat és a pénzt. Máshoz amúgy sem ért.

Joan meg akarta ütni, de egy kéz megállította ebben. Bethany anyja volt az.

- Ezt meg mire véljem?!

- Ezek nem ti vagytok. Régen legjobb barátnők voltatok. Most meg itt szeretnétek verekedni. Mégis mi történt veletek?

Joan és Sarah leálltak. Bár az utóbbi elszégyellte magát, Joan nem akarta felhívni magára a figyelmet.

Lehetnék vele elnézőbb is. Elvégre nincs könnyű élete. Meg kéne próbálnom vele kedvesebbnek lenni.

Nagy szerencséje van. Ha nem Bethany anyja lenne már megöltem volna.

- Egyébként mit csinálsz itt? - fordult Bethany az anyja felé.

- Tudod, hogy régen itt éltem. Meglátogatom a nővéremet.

- Üdvözlöm őt.

- Átadom neki. Sziasztok!

- Szia.

A három lány percekig állt egymással szemben, némán. Mindhárom más-más irányba haladt az élete során.

Én leszek a leghatalmasabb ember. Örökké élni fogok, és anyám meg fogja bánni, hogy semmibe vett. Aki pedig az utamba jár könyörtelenül fogok bánni vele.

Bárcsak minden a régi lehetne. Amikor még gyerekek voltunk és nem tudtunk semmiről. Ugyanakkor már felnőttünk. Az emberek még a titánoknál is kegyetlenebbek. Éppen ezért nem lehet nekik sem kegyelmezni. A legjobbaknak kell lenni, ha életben akarunk maradni. Bár néha legszívesebben újra gyerek lennék.

Sosem lesz semmi olyan, mint régen. Felnőttünk, és egyre inkább eltávolodunk egymástól a nézeteink miatt. Próbáltam megtenni amit Serena kért tőlem, de nem ment. Aztán egy idő után már nem is tett említést Joan az apjáról. Teljesen megváltozott. Ahogy Bethany is. Fogalmam sincs mi a helyes döntés. Mégis mi a fenét tegyek?

A látogatás Sarah legnagyobb örömére zavartalanul telt el. Bethany jó képet vágott a dologhoz, Joan pedig nem mutatta ki az utálatát a hely iránt. Bár való igaz, nagyon csendes volt.

Késő délután volt, mire elindultak a Stohessbe tartó komphoz. Egy váratlan esemény miatt azonban egy időre abba kellett hagyniuk az útjukat.

- Adja ide a táskáját, asszonyom! - fenyegette meg egy férfi egy nőt, akiről még ekkor nem tudták, hogy ki az.

- Azt felejtse el - a három lány felismerte a nő hangját. Bethany anyja volt az. A döbbenettől megtorpantak.

- Ha nem megy szép szóval akkor majd megy így - a férfi elővett egy kést, és a nő torkának szegezte azt.