A sötétség angyala

A magyarázat hatása

Lilianne végül átöltözött, felkelt az ágyából, és kiosont az épületből.

- Te meg hova mész? - kérdezte az egyik őr.

- Summers parancsnokkal szeretnék beszélni - mondta Lilianne.

- Gyere velem! Odakísérlek - indult el a másik őr. Lilianne követte őt.

Végül beértek a főépületbe. Lilianne szerencséjére Summers éppen velük szemben jött.

- Elnézést, parancsnok, Blein kadét szeretne Önnel beszélni - mondta az őr.

Jonathan Summers előbb Lilianne-re, majd az őrre nézett vissza.

- Elmehet. Te kövess engem - indult meg visszafelé Jonathan.

Az őr távozott, Lilianne pedig követte ő. Betértek egy olyan szobába, amiben egy asztal volt körülötte székekkel. Summers leült az asztal végére.

Felismerem ezt a szobát. Ide szoktak jönni azok, akiket a parancsnok megszid.

- Foglalj helyet! - intett Summers a székel felé.

Lilianne bizonytalanul leült oda.

- Miről szeretnél velem beszélni?

- Volt három rémálmom. Az első rögtön az első nap. A másik kettő ma este. Amik ezekben elhangzottak eléggé aggasztanak.

Summers közönbösen nézett Lilianne-re, de ez csak a látszat volt.

Normális esetben nem foglalkoznék a kadétok rémálmaival, de ez az eset más. Lilianne nem egy hétköznapi kadét.

- Azért jöttem ide, hogy hátha Ön tud valami magyarázatot adni ezekre az álmokra - tette hozzá Lilianne.

- Az attól függ, hogy mit álmodtál. Meséld el!

Lilianne percek alatt elmondta mind a három álmát.

Ettől tartottam. A tudatalattija olyan erős, hogy visszahozta ezeket a régi emlékeket. Azt hittem, hogy csak később kell majd ezt elmagyarázni, de nem tehetek mást.

- Érti ezt, parancsnok? - kérdezte végül Lilianne.

- Igen - bólintott Jonathan. - Nem nekem, és nem most kéne ezt elmondani neked, de mivel ezeket álmodtad az lesz a legjobb, ha mindent elmagyarázok. Azonban előtte szeretnék leszögezni valamit. Erről senkinek sem beszélhetsz. Ez államtitok.

- Megértettem - bólintott Lilianne.

- Helyes. Gondolom hallottál már Serena istennőről.

Lilianne bólintott.

- Vele kezdődött az egész.

Hosszú időbe telt, mire Jonathan Summers mindent elmondott Lilianne-nek. A lány egész végig nem szólalt meg. Ahogy haladott előre a történet ő egyre jobban elszörnyülködött.

- Ennyi lenne - sóhajtott a végén Jonathan.

- Ez... ugye nem komoly? - suttogta megrettenve Lilianne.

- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de minden szó, amit mondtam igaz.

- Ezt nem akarom elhinni.

- Azt meg tudom érteni.

- Én nem akarok az lenni - remegett meg Lilianne hangja.

- Az egy éven belül kiderül, hogy az leszel-e, vagy sem - nézett rá Summers.

- Ezt nem tudom elfogadni - suttogta Lilianne.

- Meg tudlak érteni - bólintott Jonathan. - Az anyád egy szörnyeteg.