A sötétség angyala

Út hazafelé

- Fogalmam sincs miről beszélsz - mondta egyszerre a két lány.

- Persze hogy nincs - forgatta meg a szemeit Sarah.

- Mi jól szórakoztunk. Lefogadom, hogy te is - vigyorgott Bethany.

- Csakis azt csináltam. Mindegy. Inkább menjünk beljebb, és találjuk ki hogyan jutunk haza.

- De én még nem akarok haza menni! - nyafogott Joan.

- Teszek rá! Nem fogunk azért meghalni, mert itt akarsz lenni. Indulás befelé! - akadt ki Sarah.

Joan és Bethany meglepődtek a lány mérgességén. Nem fordult még elő ilyen. Nem értették, hogy miért van ez. Szerintük a titánok egyáltalán nem voltak ijesztők.

- Oké, oké. Nyugi van, Sarah! - emelte maga elé a kezeit Bethany.

Sarah bevezette őket a nappaliba.

- De nagy itt a piszok - fintorgott Joan.

- Csodálkozol? - fordult felé Sarah. - Ezt a házat azóta nem használják, hogy megépítették a falakat.

- Oké, ez jogos.

Sarah letörölte valamennyire a kanapét, majd letelepedtek rá.

- Na, akkor mi legyen? - kérdezte Bethany.

Sarah pár másodpercig elgondolkozott, majd a két lány felé fordult.

- Keressünk valamilyen titkos alagutat. Hátha van itt egy. Ha nem akkor majd kitalálok mást.

- Titkos alagút? Ez tetszik? - pattant fel a kanapéról Joan.

- Nekem is - vigyorgott Bethany.

- Mint két ötéves - sóhajtott Sarah.

- Mert azok is vagyunk - vigyorgott Joan és Bethany.

- De ilyen helyzetbe nem kéne úgy viselkednetek.

- Jó, jó - legyintett Joan. - Lépjünk!

Azzal Joan és Bethany kirohantak a folyosóra.

- Először a pincét keressétek meg! - kiáltott utánuk Sarah.

- Oké.

- Kéne keresnem valamilyen lámpást - motyogta Sarah. - Márha egyáltalán még működőképes. Elvégre már hat éve állnak a falak.

Sarah elkezdett lámpások után kutatni, Joan és Bethany pedig a pincét keresték, amiből egy titkos alagút nyílik reményeik szerint.

Sarah a szülők szobájában a szekrény mélyén talált két lámpást. Többet sehol sem talált.

- Remélhetőleg működnek.

Ezután Joan és Bethany után indult, akikre a konyhában bukkant rá.

- Ezeket találtam. Ti mire jutottatok?

- Van itt a sarokban egy csapóajtó egy régi, romlott, krumplikkal teli láda alatt - vigyorgott Joan.

- Már bementetek.

- Nem - rázta meg a fejét Bethany. - Úgy gondoltuk, hogy megvárunk téged.

- Akkor menjünk együtt - vont vállat Sarah, majd a két lány eltolta a ládát, és egyenként lemásztak egy rozoga létrán. Ami sikeresen össze is dőlt, mikor az utolsó, Bethany félúton járt. A lány fájdalmasan zuhant a földre.

- Au!

- Jól vagy? - kérdezte Joan és Sarah.

- Persze. Sarah, bekapcsolod a lámpást?