A sötétség angyala

A múlt árnyai: Egy apa segítsége

Betty duzzogva leült a földre.

- Most meg mit csinálsz? - sóhajtott fel Anna.

- Meguntam és elfáradtam. Pihenek.

- Figyelj, a Katonai Rendőrség nem szokta elhagyni a Shina Falat, hacsak nem hívják őket. Tehát ha útközben nem találkozunk eggyel, akkor a legközelebb hely, ahova mennünk kell az az Ehrmich körzet.

- De az olyan messze van! - nyafogott Betty.

- Törődj bele! Hacsak nem akarod itthagyni.

- Nem.

- Akkor kellj fel és menjünk tovább!

- Oké - motyogta Betty majd felkelt a földről követve Anna-t.

Órákon keresztül gyalogoltak Trost-ban egy rendőrt keresve. Nem jártak sikerrel.

- Most mit csináljunk? - sóhajtott Betty.

- Megyünk tovább az Ehrmich körzet felé.

- De az nagyon messze van. És mindjárt besötétedik.

- És?

- Bármi ránk támadhat este.

- Nyugi. Tudom hogyan kell elkerülni az ilyen helyzeteket.

- De ha megesz minket egy állat éjszaka azért te leszel a felelős.

- Nekem nyolc.

Perceken belül áthaladtak a kapun és tovább folytatták az útjukat a Shina Falon belül a céljuk felé.

Éjszaka Betty nem tudott elaludni a félelemtől.

- Mi van, ha megtámad minket egy szellem?

Anna idegesen lehunyta a szemeit.

Ha kinyirnak minket az nem más állatok, hanem miatta lesz.

- Ezen a területen nem élnek szellemek.

- Biztos?

- Igen. Most aludj!

- Rendben - egyezett végül bele Betty.

Másnap reggel folytatták tovább az útjukat Ehrmich felé.

- Furcsa - motyogta Betty.

- Most éppen mi? - sóhajtott Anna.

- Hogy nem támadtak meg a szellemek.

- Inkább felejtsük el.

- Mit?

- Hogy megszólaltam.

- Pedig szellemek tényleg léteznek.

- Megőrülök tőled.

- Miért?

Anna hitetlenkedve nézett rá, majd lassan megszólalt.

- Menjünk tovább csendben.

- De az uncsi! - panaszkodott Betty.

- Itthagylak.

- Csendben vagyok.

- Végre - sóhajtott hálásan Anna.

Dél környékén elérték a kívánt célt.

- Akkor most? - nézett Betty a másik lányra.

- Keresünk egy rendőrt.

- Ja, igaz.

Anna megrázta a fejét.

Nem kerülte el Anna figyelmét, hogy az emberek hogyan néznek rájuk.

- Hogy kerül ide két koszos utcagyerek?