A sötétség angyala

Elszakadva

Sarah pislogva nézett körbe.

- Hol a fenében van Bethany és Joan? Ezek ketten kinyiratják magukat.

Ekkor két titán indult el az irányába. Sarah erre felsóhajtott.

- Lehet még ennél is rémesebb ez a nap?

Sarah elkezdett futni, miközben a barátait és egy búvóhelyet is keresett magának.

- Mit vétettem, hogy ezt érdemlem?

Sarah hasoncsúszva átcsúszott egy harmadik, szintén felé futó titán alatt, feltápászkodott a földről, majd hátra sem nézve továbbfutott.

- Nem hiszem el, hogy belerángattak ebbe.

Ekkor egy tízméteres titán lenyúlt érte a kezével, de ő szerencsére ezt idejében észrevette, és elfutott jobbra.

- Még egy veszélyes tervükbe ne megyek bele soha többé az egyszer biztos.

Gondolkozz, Sarah! Hova bújhatnék el?

A lánynak ebben a pillanatban eszébe jutott az egyik kalandregény amit olvasott.

Azt fogom tenni, amit abban a könyvben a főhős csinált.

Sarah elkezdett találomra a fal felé futni.

A titánok megjelenése előtt itt is éltek emberek. Biztosan találok valamerre egyet.

Sarah befutott az előtte lévő erdőbe, közben mindenfele nézett, nehogy a semmiből meglepje egy titán. A fák között haladva nagyon remélte, hogy szerencséje lesz, és talál egy olyan helyet, amit keresett. Megkönnyebbült, amikor így lett, és közben nem futott bele egyetlen titánba sem. A fák közt kiérve a tisztás végén mégtöbb fa előtt egy kis kunyhó árválkodott.

Végre!

Sarah rohanva a kunyhó felé vette az útját. Nagyon megnyugodott, hogy egy titán sem keresztezte az útját. Amilyen gyorsan csak tudott kinyitotta az ajtót, és bezárta maga mögött.

A lány benyutott a folyosón az öt ajtó közül a legelsőn. Amit ki tudott venni az egy kád volt.

Tovább.

A következő a konyha volt. Itt a biztonság kedvéért magához vett egy ósdi kést. Az egyetlent, amit ott talált.

Nem megyek ezzel sokra, de jobb, mint a semmi.

A következő szoba a nappali volt.

Ez sem az.

A negyedik ajtón belépve egy gyerekdzobában találta magát. Legalábbis az egyszemélyes ágy alapján erre következtetett.

Na végre!

Sarah befutott az ágy alá, majd felkapaszkodott a deszkára a kezeivel és a lábaival, amin eredetileg egy mára már igencsak piszkos matrac volt elhelyezve.

Remélhetőleg ez elbír engem. Szerencsére a lepedő leér a földig, így az eltakar. Most nár csak azon kell gondolkoznom, hogy vajon hol van Joan és Bethany. Remélem nem csináltak semmi hülyeséget.

Bethany dühösen fújtatott.

- Na, ezt jól megszívtam. Sehol sem találom Joant és Saraht. Na mindegy. Én nélkülük nem megyek sehova. Keresem őket tovább.

Bethany elkezdett futni a folyó mentén.

- Mondjuk ezek a titánok imádnivalóak.

Végszóra egy jobb lábon ugráló, tizenöt méteres rendellenes titán közeledett felé.