A sötétség angyala

Sarah egy átlagos napja

Három évvel később

Sarah reggel kipihenten ébredt. Egy éve a Rose Fal déli részén épült egy kis falu, Dauper. Ide költözött fél éve. Három év telt el azóta, hogy Joan itthagyta őket. Azóta sem vele, sem pedig Bethanyval nem találkozott. Bethanyról azt hallotta, hogy egy éve elköltözött a családi házból, és vásárolt egyet magának. Ettől eltekintve meg szokta látogatni a szüleit. Ahogy ő is az övéit. Bethany szüleitől hallotta, hogy a lánya teljesen megváltozott. Például olyat, hogy gyűlöli ezt a helyet, és legszívesebben porig rombolná. Emellett még gyilkosságokba is keveredett. Ezek alapján Sarah levonta a következtetést, hogy a lány egyre jobban hasonlít Joanra. Őróla nem hallott semmit, de bele sem mert gondolni, hogy milyen lehet most a lány, ha egyszer Bethany ennyire megváltozott. Az elején ezt nehezen viselte, de a három év alatt elkezdte ezt az egész helyzetet elfogadni.

Amint sikerült rávennie magát, hogy kikeljen az ágyból az első dolga a fürdés volt. Ugyanis tegnap este a barátjánál vendégeskedett, és mire hazaért már túl fáradt volt ehhez. Amilyen gyorsan csak tudott ezzel végzett, felvett egy egyszerű nadrágot, pólót és cipőt, és már ment is a piacra. Az ideköltözése után hamar talált munkát. Húst árult a piacon, amit a barátja, Michael szokott vadászni.

A piacon még senki nem volt, ami nem csoda tekintve, hogy csak egy óra múlva fog kinyitni. Ott már voltak egy páran az árusok közül. A mellette lévő árusok már ott voltak.

- Helló, Sarah! - köszöntek neki.

- Sziasztok!

- Milyen volt a tegnap este? - kíváncsiskodott Lisa.

- Michael megkérte a kezedet? - kérdezte izgatottan Lola.

Sarah meglepetten nézett rájuk.

- Jó volt. Sokat beszéltem velük és a szüleimmel. De miért kérte volna meg a kezemet? Még csak egy hónapja járunk.

- Igen, de cukik vagytok együtt - vigyorgott Lisa.

- Jó, de attól még nem...

- Szép esküvőtök lesz - kuncogott Lola.

Sarah arca ennek hallatán lángvörös lett.

- Lola, ne hozd zavarba - nevetett Lisa.

- Jó, rendben. A szüleid már ismerik őt?

- Nem, még nem találkoztak vele.

- Értem. Akkor még a szüleitek sem egymást. Alig várom, hogy megtudjam milyen volt a nagy találkozás. Most viszont mesélj el mindent!

Amíg ezzel elvoltak megérkeztek hozzájuk a hús, amit ma el kellesz adniuk. Már csak percek voltak a nyitásig. Amint ez megtörtént Saraht egy olyan érzés kerítette hatalmába, amit még sohasem érzett. És nem jó értelemben.

Nem tetszik ez nekem. Sosem éreztem még ilyet. Valami nagyon rossz fog történni.

- Gond van, Sarah? - nézett a szokatlanul szótlan lányra Lisa.

- Nem, semmi, csak elkalandoztam.

- Biztos? - kérdezte gyanakodva Lola.

- Igen, biztosak lehettek benne.

- Akkor jó.

Nagyon jól ismernek. Joan és Bethany ennyiből semmit sem vettek volna észre. Lisa és Lola nagyon jó barátok. Ahogy ez a hely is. Mindig is egy ilyen békés helyen akartam élni. Azt hiszem végre igaz barátokra találtam, és a legjobb helyen élek. Végre egyenesbe jött az életem.

A mai napon Sarah szarvashúst árult. Ahogy azt megbeszélték mindenkivel a faluban, a nap végére megmaradt mennyiséget hazavihették. Ez változó szokott lenni, hogy mikor van ilyen. A szarvas nem tartozott a kedvencei közé, így ha nem maradna nem bánkódik miatta.