A sötétség angyala

Titkolózás; újabb álmok

Lilianne már a hetedik körnél érezte azt, amit Summers mondott nekik. Úgy érezte, hogy majdnem meghal. Legnagyobb megdöbbenésére Lucy minden fáradtság nélkül futott fel és le.

- Hogy csinálod? - kérdezte, amikor egyszer elfutott mellette.

- Évek gyakorlata - nézett hátra Lucy.

- Jó neked.

- Tudom.

A tizedik körnél Lilianne már megállt sétálni, amíg a hegy tetejének a széléről át nem ért a másik szélére.

Megkönnyebbülésére azt látta, hogy nemcsak ő ilyen fáradt. Voltak olyanok is, akik már a földön ültek.

Arra lett figyelmes, hogy Lucy újra elfutt mellette kipirult arccal.

- Hanyadik kör? - kérdezte tőle.

- Tizenhetedik. Neked?

- Tizedik.

- Meglesz az.

Lilianne csodálkozott, hogy ilyen gyorsan tud futni.

Nemsokkal később mikor Lilianne végzett a tizenkettedik körével Lucy elsőként beért a célba, és leült a földre.

Két körrel később egymás mellett futott a húgával.

- Mennyi?

- Tizenhat. És te?

- Tizennégy. Te még nem fáradtál el?

- De igen. Szerencsére már nincs sok.

- Nekem még a négy is sok lesz.

- Tudom - vigyorgott gonoszul Lia. - Mindig te voltál a lustább kettőnk közül.

- Kösz.

- Szívesen.

Csendben futottak tovább. Lia másodiknak ért be a célba, ami miatt Lilianne nagyon büszke volt rá. Neki hetediknek sikerült beérnie.

- Szép volt - vigyorgott Lia.

- Nem... érdekel. Örülök, hogy... vége lett - lihegett Lilianne.

Jonathan Summers Lilianne-t figyelte.

Nem teljesített rosszul, de ha neki kell majd legyőznie Joan-t, akkor még ennél is jobban kellesz teljesítenie. Sokkal jobban.

Még eltelt fél óra, mire mindenki végzett a gyakorlattal. Ekkor Jonathan újra megszólalt.

- Menjetek vissza ebédelni! Utána folytatjátok az edzést a következő feladattal.

A kadétok lassan felkeltek a földről, és elkezdtek visszasétálni az étkezőbe.

Anna és Betty leültek egymás mellé egy üres asztalhoz.

- Jött valami hír róluk? - kérdezte Betty.

- Nekem semmit nem mondtak - rázta meg a fejét Anna. - Nálad van az?

- Igen, folyton a nyakamban hordom.

- El kéne rejtened valahova. Ha betörnek ide rögtön nálad fogják keresni - suttogta Anna.

- Oké, de hova?

- Semmiképpen ne az oktatókhoz, vagy a barátainkhoz. És főleg ne a dolgaidhoz, vagy az ágyadhoz. Ott keresnék először - mondta Anna.

- Akkor mégis hol? - suttogott most már Betty is.

- Mondom a tervet - hajolt közelebb Anna. - Este kiszökünk az ablakon keresztül, és elássuk a földbe messze innen.

- Rendben - bólintott Betty.