Veszélyes területen

22 1 0
                                    

- Nos, akkor most mi legyen? Én nem látok itt egy titánt sem - nézett körbe Sarah.

- Induljunk el valamerre - vont vállat Joan. - Tuti, hogy látni fogunk egyet legalább.

- Szerintem nem jó ötlet távol menni a falaktól.

- Ne aggódj már annyira, Sarah! - legyintett Bethany. - Minden csúcs lesz.

- Hát azt kétlem - motyogta a lány. - Akkor merre szeretnétek menni?

- Menjünk egyenesen - tanácsolta Joan.

- Vagyis messze a falaktól.

- Miért aggódsz ennyire? - kérdezte Joan.

- Mert titánokról van szó.

- Félsz tőlük?

- Szerinted? Öt éves vagyok, ahogy ti is. Egyáltalán honnan veszed olyan biztosra, hogy nem lesz semmi bajunk?

- Tudod jól hogy ki az anyám.

- Szóval ezt azért csinálod, hogy lejöjjön hozzád?

- Erre eddig nem gondoltam. Amúgy meg nem.

- Akkor hogy jön ide az anyád?

- Ez engem is érdekelne - bólintott Bethany.

- Mivel örököltem tőle a Kék Fényt semmi bajunk nem eshet.

- Ez mind szép és jó, de honnan vagy benne olyan biztos, hogy örökölted ezt a képességét.

- Onnan, hogy erős vagyok. Én vagyok a valaha volt legerősebb ötéves. És én leszek a világon a legerősebb.

Nem tetszik ez nekem. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.

- A világon a legerősebb? - döbbent le Bethany.

- Igen. Miért?

- Miért akarsz te lenni a legerősebb? - pontosított a lány.

- Mert akkor nem kellesz mástól félnem.

- Mitől félsz? - kérdezte Sarah.

- Attól, hogy egyszer apa meghal, és egyedül maradok.

- Te is tudod, hogy a Kék Fény nem hozza vissza a halottakat - sóhajtott Sarah. - Az anyád sem azt használja, hogyha egy embert feltámaszt. Ez és a Kék Fény az két külön képesség.

- Akkor majd megkérem az anyámat, hogy tegye meg.

- Azt csak akkor szokta, ha nagyon komoly oka van rá. Talán akkor, ha az emberek között kitörne a háború.

- Ne beszélj úgy, mintha ismernéd az anyámat!

- Én csak azokat mondom, amit te és az apád nekem elmondtatok. Ne haragudj, ezzel nem akartalak megbántani.

- Hagyjuk a témát! - motyogta Joan.

Úgysem fogja egyikük sem megérteni, hogy milyen amikor nincs mellettem az anyám.

- Lehetnél megértőbb is vele - suttogta Bethany.

- Én csak jót akarok neki, hogy ne akkor koppanjon, amikor rájön, hogy nem úgy fognak a dolgok történni, ahogy azt ő akarja.

- Tudom, csak ezt így nem váratlanul kellett volna mondanod. Te is tudod, hogy milyen nehéz neki.

- Igen, és ezért nem akarom, hogy akkor kelljen csalódnia.

- Miért akarod elvenni tőle a reményét?

- Miért akarod, hogy hiába reménykedjen?

- Fejezzétek be! Mindent hallok.

A sötétség angyalaМесто, где живут истории. Откройте их для себя