A sötétség angyala

Barátok

Öt évvel később

Egy öt éves kislány két barátnőjével játszott az utcán, amikor is belefutott az apjába.

- Szia, apu.

- Helló, Joan - borzolta össze a lánya haját Mark, majd észrevette, hogy a három lány tetőtől talpig sáros. - Megint sárral dobáltátok egymást?

- Igen - bólintott Sarah.

- Menjetek haza és fürödjetek le! Utána lesz egy kis meglepetés számotokra.

Sarah és Bethany azonnal hazarohantak. Joan azonban még mindig az apja mellett maradt.

- Az a meglepetés amiről beszéltél az az, hogy anyu végre meglátogat minket? - kérdezte reményteli hangon Joan.

Mark szomorúan felsóhajtott.

- Tehát nem - hajtotta le a fejét Joan.

- Előbb utóbb el fog jönni - próbálta vigasztalni a lányát.

- De már két éve nem láttam.

- Tudom, de ez nem lesz örökké így.

- Biztos?

- Igen.

- Akkor jó. Akkor megyek fürdeni. Már kíváncsi vagyok arra a meglepetésre.

Mark mosolyogva nézett a rohanó lánya után.

- Tele van energiával, igaz? - lépett mellé nevetve Jane Chris társaságában.

- Az egyszer biztos.

- Bethanyval is ez a helyzet - bólintott Chris. - Alig bírunk vele. Nincs egy olyan perc egy nap se, amikor ne csinálna valamit.

- Akkor nekünk szerencsénk van Sarahval - érkezett hozzájuk Elizabeth Jack társaságában. - Ő valamivel nyugodtabb.

- Igen - bólintott Jack. - Sokat szokott olvasni. A koránál jóval intelligensebb.

- Hogy viseli a helyzetet Joan? - kérdezte Liza.

- Nehezen - sóhajtott Mark. - Hiányzik neki az anyja. Sokszor látom, ahogy a nappaliban néz ki az ablakon. Néha órákon keresztül meg sem mozdul.

- Szegény lány - sóhajtott Jane.

- Remélhetőleg egyszer jobb lesz.

Joan amint végzett rögtön az apja keresésére indult. Csakhogy történt egy váratlan dolog. Különböző irányokból érkezve a három barátnő nekiment egymásnak, és hátraestek a földön.

- Ez jellemző - motyogta Bethany, majd felállt a földről.

- Szerencsétlenek vagyunk - sóhajtott Joan.

- Talán csak lassabbnak kéne lennünk - vont vállat Sarah.

- Szerintetek milyen meglepetésről van szó? - tűnődött Bethany.

- Gondolom semmi veszélyesről - mondta Sarah.

- Kár - sóhajtott egyszerre Joan és Bethany.

- Öt évesek vagyunk.

- Akkor is.

- Reménytelenek vagytok.

- Tudjuk.

A három lány elnevette magát.

- Mindig is te voltál hármunk közül a legértelmesebb, Sarah - mondta Joan.

- Tudom.

- Egoista - forgatta meg a szemeit Bethany.