A sötétség angyala

Kívánság

Egy hét telt el azóta, hogy Joanék visszatértek a falak közé. Továbbá, már egy hét telt el azóta, hogy a szüleik határozatlan idejű szobafogságra ítélték őket. Azóta nem is találkoztak egymással. A legszükségesebb dolgokon kívül el sem hagyhatták a szobájukat. Joan és Bethany már nagyon unatkoztak. Velük ellentétben Saraht nem zavarta a szobafogság több okból sem. Először is úgy gondolta, hogy mind a hárman megérdemelték a büntetést. Másodszor pedig örült, mert így több ideje jutott az olvasásra. És nagyon úgy látszott, hogy még egy jó darabig nem is fogják megszüntetni a büntetésüket.

Sarah mint az elmúlt hétben eddig minden nap, most is a könyvét olvasta, amikor belépett a szobájába Elizabeth.

- Jó reggelt, anya.

- Neked is, Sarah. Tudnál valamiben segíteni nekem?

- Persze. Miről van szó?

- Takarításban kéne nekem segíteni.

- Oké, mit kell kitakarítani?

- Az egész házat kettőnknek.

Sarah ennek hallatán lefagyott.

Hogy én mennyire utálom a takarítást.

- Nekem mit kell takarítanom?

- Pakolj össze a szobádban. Arra nem lesz időm a ház többi része mellett.

- Rendben.

Liza kilépett a szobából.

- Nincs is kupi a szobámban - nézett körbe Sarah.

A függöny le volt esve az ablakba. A labdája az asztalon állt. A váza fel volt dűlve, a virág kiesett belőle. A víz pedig egy tócsában volt a földön. A lepedő teljesen össze volt gyűrve. A párna az ágy ellenkező végében volt azzal szemben ahol lennie kéne. A paplan háromnegyede pedig a földön lógott. A könyvei mindenhol ott voltak a szobájában, kivéve a könyvespolcot. A ruháiról nem is beszélve. Mindenhol ott voltak a szobájában. Volt ami össze is volt gyűrve.

- Oké, talán van itt egy kis kupi.

Sarah sóhajtott egyet, összecsukta a könyvét, a helyére tette, majd hozzálátott a takarításhoz. Először az ágyát igazította meg, majd letette a labdát a földre. Ezután rendbetette a vázát és vizet öntött a virágra. Feltörölte a vizet. A függönyt eltette, mivel még kicsi volt azt nem tudta megcsinálni. Ezután a könyveit tette a helyére, majd hozzálátott a ruhákhoz, ami eltartott számára egy darabig.

A végén fáradtan ledőlt az ágyra.

- Asszem most alszom egyet.

Bethany az egész napos semmittevések miatt kínjában már arccal lefelé a földön feküdt. Jane nem kicsit meglepődött, amikor a lánya szobájába belépve így látta Bethanyt.

- Baj van? - kérdezte Jane aggódva.

- Unatkozom - nyafogott Bethany.

- Szuper. Akkor most nem fogsz. Ideje, hogy végre kitakarítsd a szobádat. És ne feküdj a földön, mert megfázol!

- He? - emelte fel a fejét döbbenten Bethany.

- Jól hallottad. Most hozzá is láthatsz. Van egy egész napod rá - azzal Jane egyedül hagyta a lányát.

A lány szobája rosszabb állapotban volt, mint Sarahé. A párnája az asztalon, a lepedő az ágy alatt, a paplan a szekrényről lógott le, a ruhái egy nála jóval nagyobb kupacban foglaltak helyet a sarokban. A közös rajz róla és a családjáról félig eldőlt a falon. A másik rajz róla és a barátairól... nos arról fogalma sem volt, hogy hol van.