A sötétség angyala

Lilianne és Lia

Nyolc évvel később

A tizenkét éves Lia az erdőben futott. Nyolc év alatt a haja megnőtt és az arca is kerekebb lett. A magassága alig éri el a százötven centit. Az évek múlásával ő lett a leggyorsabb egész Dauperben.

Hamarosan megtorpant, amikor meglátott egy kötélhurokba rekedt kisőzet.

- Jaj, te szegény! Várjál, mindjárt kiszabadítalak.

Lia leguggolt az állat mellé, majd másodpercek alatt kibogozta a hurkot. Ezt követően megsimogatta az állat fejét.

- Kész is van. Most már elmehetsz.

Az állat még egyszer utoljára ránézett, majd beszaladt a fák közé.

- Mindig nagyon kedves vagy - hallotta meg Lia a nővérét maga fölött.

Lilianne két másodpercen belül leugrott egy faágról a húga mellé. Ő egy fejjel magasabb volt Liánál. A haja világosabb lett, amit felfogva hordott, és a szeme színe is megváltozott kékről lilásra. Az évek alatt az ereje is megnőtt.

- Persze, hisz ismersz. Imádom az állatokat - mosolygott a lány élettelien.

- Érthető. Folyton rohangálsz, mint egy veszett bakkecske - ugratta a húgát Lilianne.

- Hé! - nézett a lányra durcásan Lia.

- Nyugi, csak vicceltem - nevetett Lilianne.

- Nem volt vicces.

- Jó, rendben. Nagyon sajnálom. Megbocsátasz nekem?

- Persze. Egy feltétellel.

- És mi az? - kérdezte tartva a választól Lilianne.

- Vegyél nekem lazacot.

- Az nagyon drága - sóhajtott a lány.

- Igen, de nagyon szeretem - nézett rá könyörgő szemekkel Lia.

- Jó, meglátom mit tehetek. Most menjünk haza.

- Oké - indult el Lia a nővére után vidáman szökdécselve. Lilianne ezt mosolyogva nézte.

Sosem fog megváltozni. Mindig az a gondtalan kislány marad. Pedig csak két évvel fiatalabb nálam. Bár, ez így normális és természetes.

- Mikor érünk már haza?! - nyafogott Lia.

- Te is tudod - mosolygott rá Lilianne.

Perceken belül meglátták a házukat.

- Megjöttünk! - nyitott be az ajtón Lia.

Sarah előjött a konyhából.

- Ilyen hamar? Csak nemrég mentetek el.

- Igen, de megvicceltem Liát. A bocsánatáért cserébe pedig azt szeretné, hogy lazacot vegyek neki.

- Nem adod olcsón a bocsánatodat - kuncogott Sarah.

- De nem ám! - húzta ki magát büszkén Lia.

- Legyen, adok rá pénzt. Menjetek be Trostba. De ne gyertek későn haza!

- Remdben - mondta egyszerre a két lány.

- Ó, és mégvalami. Vacsora után szeretnék veletek beszélni egy nagyon fontos dologról.

- Oksi - mondta vidáman Lia, majd kiszaladt az ajtón.
Ilianne ezzel szemben egyhelyben állt.

Mitől lett hirtelen ilyen komoly? Itt valami nem stimmel.