•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

29.Mond már el mi van!!?

Dóri

Elfogadtam a küldetést, elfogadtam apáért,elfogadtam anyáért és a tesómért. Ha bele is halok meg mentek bizonyos területeket ezzel és büszkék lehetnek rám.
De nagyon hiányzik apa, és igazából most a szobámban ülve zokogok.
Nehéz erősnek maradni ilyen körülmények között.

Aztán eszembe jut Henry és az az átkozott csók. Mindig eszembe jut,miért mérgező mégis édes az emlék? Az isten adná hogy egy napig ne tudjak emlékezni.
El.  Kell. Felejtenem.  Ennyi.

Kivettem a táskámból a családi fotónkat. Én még ici pici vagyok rajta ,apa pedig anya hátának nyomja a kezét ezzel kicsit magához húzza.
Atya isten, hogy hiányoznak.

Az ajtón kopogás hallatszik.
Lassan felemelem a fejem.
-ki az?-mondom kicsit sem vidám hanglejtéssel.
-tudom hogy haragszol,de had magyarázzam meg! Kérlek!-hallom Henry hangját.

Még jobban sírni kezdtem. Csípi a könny a szemem. Nem válaszoltam semmit. Semmit az égvilágon.

Hallgattam mit mond.

-Tudod Bianka nem a barátnőm,nem azért mondtam hogy nem akarok veled lenni...azért mondtam hogy ne legyek teher a megbízás alatt ,továbbra ez egy kollégium és egy katonás iskola...

Lemásztam a lépcsőn.
Végignézek magamon. Kócos haj,kisírt szemek térdig érő fehér gyűrött hálóing. Hát,hangulatomnak megfelelő.
Kinyitom az ajtót és belenézek azokba a sajnálattal teli szemekbe.

-Henry, láttam...láttam ahogy csókolóztok..hogy ne lennétek együtt?!

Henry egy percre gondolkodóba esett aztán sóhajtott egyet.

-Tudom jól,hogy egy seggfej vagyok,de kihasználtam hogy kielégítsen de nem éreztem iránta asemmit azt a csókot meg búcsúcsóknak szánta, te irántad igenis érzek valamit. Valami megmagyarázhatatlant. Veled jol erzem magam es nem akarom hogy haragudj rám.- sorolja ekkor szóra nyitom a számat de valahonnan mellénk terem Stuart.

-Hányszor akarod még megbántani? Jusson eszedbe a koliban nem vagy főnök!-mondja rosszallóan ahogy végignéz rajta aztán elkeseredetten rámnéz.

Bemegy az ágyára és bedugja a fülhallgatot a fülébe és valami jó hangosat hallgat.

Henry mérgesen néz Stuart után aztán megint esdeklően engem szugerál.

-Kérlek mondj valamit!

Könny ered a szemembe.
-Tudod,én is érzek valamit de ez biztos nem harag. Ez valami jó de ezt még nem éreztem de megtört bennem valami, azthittem lehetne ebből valami...

-...Dehát lehet is, a részemről-fejezi be helyettem.

-A legutolsó esély Henry, a legutolsó...-jelentem ki mely után széles vigyor ül az arcára.
Viszont én képtelen vagyok mosolyogni most.

Kinyitnám a szobaajtót de megragadja a karom és magához ránt. Erősen megölel ,szorít és ringat.

Egy ölelés se lehet olyan jó mint ez,mely úgyérzem gyógyító hatású.
Megnyugtatott ,ez jól esett.

-Akkor megkérdezem:
Lennél a barátnőm?-két erős tenyerébe az én két kis puha tenyerem pihen. Úgyérzem mindjárt elájulok. Ez elképesztő érzés,egyáltalán nem olyan mintha pillangók lennének a hasamba ez annál ezerszer jobb.

-Lennék,egy feltétellel!-szögezem le. Kiváncsian vizslat.

-Amíg suliba vagyunk addig nem mutatunk semmi többet mint barátok,a bevetések miatt.

-úgylesz-mondja aztán gondolkodóba esik. -és itt vagy a szórakozós parkba?

-Az nem a suli területe-mondom logikusan.

Henry gyengéden megfogja a kezem aztán keze lassan simulósan a bőrömön elég a nyakamig,majd a számat kémleli.
Közelhajol és én is így teszek.
Ajka az enyémhez ér aztán szívni kezdjük és ízlelni. Belemarkolok a hajába ,s miután végeztünk a homlokunkat egymásnak nyomtuk.
Bár könnyes szemmel de mosolyogtam.

-Ma már nem lesz semmi de mégcsak kettő óra van kedved később talizni?-kérdezi mire halkan kissé bólintok.

-Akkor majd írok- ekkor elengedi a kezemet és elmegy-Szia!

Visszaintek.

-Szia-bár alig hallhatóan.

Most nekem tényleg elment az eszem?? Az előbb még gondolni sem akartam rá,mostmeg megbeszéltük egy csók mellett hogy együtt vagyunk.

Szükségem van Kirára de nem lehet itt,mert gonosz volt velem. Nagyon.

Nincsenek barátnőim akikkel ezt megbírnám beszélni vagy elmondani milyen jó vagy épp fura furán.

Bementem a szobába és kattanóra zártam az ajtót.
Stuart rám se néz csak egy lopott pillanatra akkor se volt valami lelkes.

-Dóri,te kezdesz megbolondulni...-jelenti ki-...nem veszed észre hogy hamarosan megint összetör.

Tudom ,hogy valamilyen szinten igaza lehet és arra is emlékszem hogyan vígasztalt de ilyenek vagyunk mi nők.
Sokszor adunk esélyt mégis sok esélyt elrontanak s a fiú/k nem változnak elegünk lesz és nem lesz több utolsó esély ... Ennyi.

Visszamásztam az ágyba és olvasni kezdem a Balkirályok és bálkirálynők című könyvet.

_________________________

Henry:
Nem számítottam erre. Azthittem Dóri haragudni fog rám és becsapja az ajtót vagy ilyesmi de nem. Adott egy végső esélyt amit nem akarok elbaltázni. Istenem,még ilyen gyűrötten és kócosan is milyen szép.
Egyedül csak Stuart zavar, túlságosan védelmezi Dórit tőlem,aztán nehogy zagyvaságokat mondjon rólam mert idekint oké,hogy nincs hatalmam de az iskolában van és nem szoktam szivatni a diákokat de vele meg fogom tenni ha úgy esik.