Louies Dóra egész életében nagyszerű sportoló. Versenyeken nyer és emiatt sokan féltékenyek rá de együtemben büszkék is.
Aztán az iskolában megjelenik egy honvéd csapat ami bemutat egy toborzással kapcsolatos szituációt és ez Dórának megtetszik. A...
-Nem tudom... milyen típusú lesz a búcsúztató bulim?
Felhúzza szemöldökeit ,így a homloka megráncosodik.
-Annyit mondhatok,hogy szépen öltözz fel. Ne legyél hétköznapias de ne is annyira legyél kicsípve.
Átgondoltam a helyzetet. Már tudom mit fogok felvenni.
-Egyébként, ne én döntsek hova menjünk... nem találom ezt a várost olyan fantasztikusnak-nevetem el magam.
-Majd találunk valamit-vonja meg a vállát.
Annyira szomorú kedvem van.
Hiába vagyok itt és élek,valahol tudom. Tudom,hogy hibát követek el. Anyuval kellene maradnom,hogy enyhítsem az apu utáni depijét de attól méghogy elment valaki nem áll meg az élet. Apám megérdemli,hogy büszke legyek rá és ez fordítva is így lesz. Ezért megyek abba a katonai Suliba.
Nos a délelőtt gyorsan elment. Ugyanis Gerivel elmentünk moziba. Megnéztük a Venomot. Most biztos az agyára mehetek,mert elkapott a fangörcs és azóta folyamatosan Venomról dumálok.
Azóta sétálgattunk egy számomra ismeretlen de gyönyörű parkban.
Most egy kis étteremben vagyunk és várjuk a megrendelt ebédet(persze nem engedtem,hogy helyettem kifizessék. Utálom azt.)
Geri valami rákot kért kaviárral es tört krumplival én pedig babgulyást és sertés vagdaltat egy kis rizzsel es krumplival.
Mindketten az étlapon szereplő desszerteket vizslatjuk és próbalunk dönteni,de látszólag még nem sikerült választani.
A telefonom zizegni kezdett én pedig meglestem mi az.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Akkor Geri után Kira.
Kihozták a rendelésünket és csak egymás nyammogását utánoztuk az asztalnál.
-Akkor Laurenccel együtt elmész?!-mondja egy kis gondolkodás után. Ujjaival a villa nyelét pöcköli.
-Hát,Úgy tűnik. De nem vagyunk egy csapatban-magyarázom.
-Értem-közli.-nem akarok tolakodni,de majd mesélj milyen volt.
-Okés-mosolygok. Hátha ezzel ragyogóbbra húzom a kedvét.
Megszólal a telefonján a csengő.
-Bocs, hívnak!-mondja és feláll az asztaltól.
Lelegyintem és tovább falatozom amíg meg nem teltem teljesen. Utána márcsak az étterembe érkező emberek éhes arckifejezesét látom. Aztán egy idegesítő vinnyogás elkapja a hallótávolságom.
-Holnap megveszi nekem a legújabb Vans cipőt. Milyen szép leszek-nyávogja Luca.
Hamarosan az egyik kutya barátnője felém néz és valamit súg neki aztán idejönnek az asztalomhoz.
-Van pénzed bejönni ide?-böki ki Lilith aki egesz évben meg sem szolalt idáig.
Persze a szőke vasalt póthaj nála sem maradhat el. Meg az a virító vörös rúzs sem.
-Hát inkább erre költöm ,mint póthajra-vicsorgok.
-Vegülis igazad van. Kell egy kis felesleg. Főleg neked,mert az orvosok sem tudták megállapítani,hogy vékony vagy anorexiásvagy-nez rám szúrósan Luca.Mindhárman jót derülnek ezen.
Szemforgatva nézek a másik oldalamra es észreveszem hogy Geri jön vissza. Geri ugyanígy észre is veszi a dühöt az arcomon és elvigyorodik.
Megáll az asztalom másik oldalán és a lányokat figyeli.
-Huu, szia!-mondja Lilith és végignéz Gerin.
-Szia!-köszön-valami gond van?-kérdezi es bevágja azt a tipikus „szexi férfis ”tekintetét amit alig bírtam ki nevetés nélkül.
-S, semmi.. ő a barátod?-mondja nekem Dorina ámuldozva.
Gerire nézek aki csak rámkacsint.
-Igen a pasim-mondom és a három lány ámuldozva és pletykásan ellébecóltak.
-Köszi-fújom ki magam.
-Nincs mit-mondja- viszont tanuld meg magadat szavakkal is megvédeni ,ne csak erővel. Ezt is tartsd észben!Nekem azonban mennem kell,mert a főnököm behívott az edzőterembe.-nyögi ki kedvtelenül.
-Jó,rendben. Én is megyek..csomó dolgom van még.De azért a bulimra eljössz?-kérdezem és bólint.
-Ki nem hagynám-szól. Egy pillanatra megtorpan és már mondana valamit de inkább elmegy.
-Köszi,a délelőtött!-mondom és a kezével mutat egy szivet.
Kidobtam a szemeteket a tálcámrol és a pincér elviszi a tányérokat. Felállok és végignézek magamon, szerencsémre most nem zabáltam le magamat így szinte vígan lépdestem ki az étteremből.
-Legalább lesz ledolgozni való-gondolom magamban.
Felszálltam az egyik metróra ami nem messze tesz le Geri házától.
Annyira rendes velem,hogy fáj nem tudok többet tenni érte. Nem régen mesélte,hogy van egy lány aki tetszik neki. Hat, Geri megérdemli,hogy szeressék. Alakuljon csak neki...
A Január vészesen közeleg a téli szünet meg már a nyakunkon van.
Ma szombat van holnap pedig elkezdem elpakolni a fontosabb cuccaimat,mert hétfőn korán reggel már a vasutnál kell lennem.
Annyira bűntudatom van, ugyanis hiányzik anyu... be kéne mennem hozzá de biztos haragszik még és nem akar látni. Nataniel pedig joggal haragszik. Utálja ha megprobálok hasonlítani apára. Amikor apa élt akkor is mindig mellette lébecoltam és konkretan még a fontosabb helyekre is elvitt.
Hideg szellő csapja meg az arcomat én pedig összehúzom magamon a kabátomat.
A metro megérkezik én pedig keresek egy viszonylag nyugis helyet. Az ablakon nézem a gyorsan elszáguldó fákat és házakat. Bedugtam a fülesemet a fülembe és elindítottam Alan Walker-Time című zenéjét. Ez a zene mindig megnyugtat még a legrosszabb pillanatokban is. Holnap megnézem a házunkat hátha nem égett még darabokra a sok fontos papír es a mikrocsip.
Később eszre veszem ,hogy a dalt dúdolni kezdtem. Nem csendesen hanem eléggé hangosan. Ezért páran mosolyogva hallgattak a metrón. Azonnal befejeztem es kihúztam a fülest. Egy néni mosolyogva megsimítja a térdem.
-Köszi kislány, rég nem hallottam ilyen szép élőzenét.
Nem is tudom mit mondjak, de azt hiszem már csak egy hajszál választ el attól,hogy elnevessem magamat.
