•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

6

Émelyegve néztem fel az ágyból. Igazából nem is kellett annyira felnéznem,hogy az események az eszembe jussanak. A tegnapi vita anyuval. Gergő és minden.

Apa képe után nyúltam. Bár a tegnapi piaszagot halványan még éreztem magamon de rögtön elfeledtette a sok emlék ami nem is olyan rég volt.

"
Kiszaladtam a házból és a táskámmal apuhoz siettem.

Hatalmas katonaszállító buszok áltak az utcánkban. Minden férfit és tinédzsert felvettek.
Apa mielőtt felszáll a buszra el kell érnem.

-Apa!-ordítom.

Megfordul és kék szemei megcsillognak.

-Szia picim,menj vissza anyuhoz! Pár hét vagy hónap múlva itt vagyok! Szeretlek titeket , gondolni fogok rátok szeretlek életem-ölel meg.

-Mr.Louies jöjjön!-kiált rá valaki és felugrik a buszra.

-Hamarosan látjuk egymást kicsi Dórim-mondja apa és küld egy puszit.

"

Az emlék amikor utoljára láttam kicsit megsirat. Könycseppek húzódnak az arcomról.

Befejezem amit elkezdett. Olyan leszek,mint amilyen ő volt.

Felálltam és már a bőröndömhöz indultam,hogy átöltözzek.

-Felébredtél Dóri?-mondja Gergő.

Gyorsan összekaptam magam és visszaugrottam az ágyba a paplant magamra húzva.

-Igen-mondom mire benyit.

Egy tálca kajával jön be és leül az ágyam szélére.

-Jóreggelt!-mondja halvány mosollyal az arcán.

-Neked is-mondom és az ölembe teszi a tálcát amin egy nagypohár meleg kakaó és három vajas kifli van.

Hálásan ránéztem.

-Csak egy kis reggeli-vonja meg a vállát.

Lentről hangos nevetést hallottam.

-Csak vendégek. Igazából a nővérem és a férje.

-Fennt maradok,rendben?-motyogtam.

-Dehogy maradsz! Már beszéltem rólad nekik... -mondja gonosz vigyorral.

-Miért? Ennyire érdekes vagyok?-kerdezem közömbösen.

-Na ne dünnyögj öltözz fel és gyere le!-utasít és fel is ugrik.

-Túl sok volt a kávé nálad?-nevetek értelmetlenül mire megvonja a vállát és még jobban elnevetem magam.

Becsukta maga mögött az ajtót.

Újra a bőröndömben kaparásztam és kikaptam egy fekete sztreccsnadrágot és egy bővìtett "A" vonalú felsőt és laza lófarokba kötöttem a hajam.

Magamra erőltettem egy színlelt mosolyt és lementem a nappaliba.

Egy hosszú sötetbarna hajú lány kedves mosolya fogadott és a férje.
Összeillenek. A ket jegy gyűrű ott csillogott az ujjaikon.

-Jóreggelt Dóra!-köszön.

-Neked is jóreggelt öhm...

-Patricia- javít ki. Mire csak egy mosolyt adok neki a ferje nyújtja a kezét.

-Brant-mosolyog.

-Gergő sokat mesélt rólad és megtudtuk azt,hogy katonai suliba mész majd. Ugyanabba ahol épp Brant tanít. Ő majd eligazít a sulidban rendben?..-néz rám Patti jelentőségteljesen.

-Persze-mondom- köszönöm.

Gergő csak csendben figyelte a jelenetet.

-Na akkor át is adjuk az ajándékotokat-mondja vigan Patti mire összehúzom a szemöldököm.

Ez többesszám nem?

-Neked is hoztunk-kacsint Patti mire elpirulok.

-Gergő annyit mesélt rolad,hogy gondoltjk hozunk neked is valamit hamár idejövünk.

Egy őszinte mosollyal díjaztam Gergőt mire megvonta a vállát.

Egy ideig még beszélgettek mire felmentem a bőröndömhöz és lehoztam egy szuvenír féleséget cserébe hamár karácsonyi ajandékosztás.

Egy csillogó hold alakú gyémantnyaklánc. Még magamnak vettem régen ,mert az ejszakára emlékeztet amit annyira szeretek.

-Ez csodaszép,köszönöm-ölel meg és fel is raktam a nyakába.

Nemsokára el is mentek én pedig integetve az ablakban ácsorogtam.

Gergő felöltözött. Viszont majdnem felvisítottam. Az első hó most kezdődött. A hópihék kis szemekben hullani kezdtek és apranként betelítették a földet. Végülis ősz vége van. Miért is ne eshetne.

-Te hova mész?-fürkészem.

-Nem te hanem mi!-javít ki és a nyakamra teker egy nagy kék sálat és a szemeimbe néz. Olyan mintha épp a gondolataimnak az ajtaját keresné.

-Hova megyünk?

-Először is...cuccokat veszünk magunknak ,bemegyünk a suliba a fesztiválodra és elkell intéznem,hogy delutan mindig idehozlak magamhoz.
Az ismerősöm is odajárt és nem valami "biztonságos" hely a kolkégiuma ...érted?-magyarázza én pedig elvörösödtem. Aggódik miattam. De édes.

-Jólvan akkor mindjárt felöltözöm-mondom és felszaladtam a   cuccaimért.

Indulhatunk is.

Shewriter