•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

4

Jól gondoltam. Kira szerzett nekem helyet és tudtam venni magamnak kaját is.

A következő óra informatika. De jó. Mondjuk nem mintha bármit lehetne csinálni de vagy a Word-on írogatunk meg ilyenek vagy lyukasóra. Mivel ez a harmadik óra ezért valoszínűleg a Worddel fogunk foglalkozni.

Sejtéseim beigazolódtak. Wordozünk.

Mindenki egy csapatként vagy marhacsordaként zúdult ki a csengő után a teremből miszerint valami fesztival szerű esemény lesz az udvaron még két napig...amint ezeket átgondoltam Kira felé fordítottam a felettébb kíváncsi pofikámat.

-Nem úgy volt,hogy csak egy óra? Mármint amikor az a bácsi beszélt?

Kira még nevetett valami hülyeségen aztán lazán megrántja a vállát.

-Nem tudom...valami bemutató ,meg fesztivál és jelentkezések....tudod-célozgat.

-Értem, de most Dóri eljössz velem megnézni?-fogta meg és dobálta a levegőbe a karomat Laurence.

-De,elkisérlek,mert kedves vagyok-humorizáltam és Kira csak "óóó"-zott.

-Akkor én bementem a terembe...Justin,téged érdekel?-fordul meg az éppen kockuló fiúhoz.
Van egy új barátnője és most eltévedt a rózsaszín ködben.

-Ja mi...dehogyis-rázza meg a fejét.

-Akkor feljössz vagy felkisérsz? -susogja és rebegteti a szempilláit viccből és elnevette magát,Justin megrántja a vállát és bekiséri Kirát.

A tömeg hamarosan összegyült a suli előtt és megláttam a hatalmas suliudvar közepén kiépített hatalmas akadálypályákat...nem is értem hogyan tudták ennyi idő alatt kiépíteni...de mindegy.

-Na ,valamerre erre kell jelentkezni-mondja és megfogom a csuklóját nehogy a tömegben elkeveredjek, elég sok a tanuló ebben a suliban. Nem is kicsi az iskola mondjuk.

Lauval nemsokára egy pulthoz értünk ahol várakoztunk húsz percet. Az előttünk álló sorban vagy huszan jelentkeztek. Maximum százan jelentkezhetnek ma és holnap még kétszázan és ennyi utána márcsak bemutatók lesznek.

A pult előtt álva Lau végigolvasta a szerződést.

-Ha jelentkezünk és sikerül megcsinálni az akadalypályát akkor át is vagy iratkozva a másik iskolába-vigyorog.

Neki minden álma az volt hogy katona legyen csak nem vették fel abba a suliba és így most...hát lehetősége nyílik könnyebben bejutni. Aláírta a szerződést és arra várt,hogy én is aláírjam.

Két percig itt álltunk a pult előtt.
-Jönnének többen is szóval ird alá vagy ne csak haladjon a sor-szólal meg hirtelen mire én gyorsan álfirkantom és Lauval a kalandpálya felé indultunk.

Meglepődtem ugyanis olyan lányok is voltak itt akik két méter futás után kifulladnak ,akik védik a tíz méteres műkörmöket és a szemöldökük a homlokuk közepén van.

-Tuti nem gondolták komolyan-súgta meg úgy mellékesen Lau én meg csak mosolyogtam rajtuk.

Rengeteg katona ruhás ficko vett minket körül. Vegyültek a tömeggel és figyelték az "arénát".

A padon volt a bizonyos zsűri akik mindent jegyzeteltek. Mivel a hátuk mögött állunk , pont nem látom az arcokat így csak annyit látok ,hogy valamelyik sulitársam hanyattvágodik a parnán ami azt jelenti,hogy kiesett.
Közben hallottuk a becsengőt.
Páran meggondolták magukat és visszamentek az épületbe páran pedig velünk itt maradtak.

Vártunk egy órát mire Laut szólították. Én mar a kerítésnél álltam ígypont láttam milyen és elképedtem. Hihetetlen ügyes. Úgy csinálja a pályákat ,mintha már gyerek kora óta ezt csinálná.
Tíz perc után két lábra érkezik a szivacson ami a legvégén látható. Minden zsűritag megtapsolta és mosolyogtak...

Egy másik duda szólt.
-Louies Dóra jön!-mondta be valami női hang a hangos bemondóba mire én remegve és kissé ijedten elindultam a pálya felé. A gyomromban éreztem az izgatottságomat és amiután felmásztam a kötéllétrán kifújtam a levegőt és megpróbáltam lenyugodni. Lau a kerítés mögül bátran mosolygott amitől nagyobb lett az önbizalmam.

"Akkor fussunk neki"

Nekiindultam a tőlem egy méterre lógó kötének és könnyedén megfogom és átlengek egy magasabb szintre. Beleugrottam egy fém dobozba ahol időre mértek tíz fekvőtámaszt, utána futottam egy másik megállóhoz ahol a kúszás volt a feladat. Három méterre lehettem a földtől. Fekvőtámasz pózban végigkúsztam a két hosszú felmosó nyélen és egy zászlóhoz értem. A kis zászlót megfogtam és láttam ,hogy azt a pálya legvégén kell a földbe szúrni. Utána mégmagasabb állomás jött ugyanis egy ötméteres kötélen kellett felmászni. Aztán jött a durva párnás rész ahol egy csattot át kell akasztani és lecsúszni egy kötélen.
Mint ami a kalandparkokban szokott lenni. Csak annyi különbséggel,hogy itt nincs amire ráülsz.

Ettől a pályától tartottam egy kicsit de ez is menni fog. Megfogtam a csigát és csak annyit veszek észre hogy nem indultam el de már csüngtem egyenesen a levegőben. Iszonyatos gyorsasággal neki a kipárnázott cöveknek. Bár durván nekiütköztem a párnának nem lett semmi bajom. Megyek tovább. Most célba kell nyilazni felvettem egy nyílvesszőt és egy íjat és öszpontosítottam a piros fehér tábla piros középpontjába.
Fejben mintha matekoztam volna,hogy valószínűleg hova fog menni de a szélirány az besandított így csak a pirospontnak a szélere sikerült. De majdnem középpont.
Utána egy nagy mászófal jött amin át kell mászni és célba érek.
Aham,csak a zászlót meg az íjaknál felejtettem. Most mi legyen? Visszamenni már nem tudok mert egy csigán gurultam le ide a földre.

-Nyugodtan menj vissza érte-mondta a nő én pedig visszaszaladtam és másztam a létrán. Megint lecsúsztam a létrán csak mostár zászlóval. Zsebrevágtam a zászlót és elkezdtem mászni. Kiskorom ótá mászok műfalat szóval ez is tökéletesen ment. Leugrottam a hatalmas szivacsra és a zászlót a földbeszúrtam. A zsűri most is tapsolt meg hát a fél iskola is. Hírnév...néha nem is olyan rossz ha kicsit híresebb vagy..de nem szeretek a középpontban lenni.

Lau feldobott majdnem a levegőbe és leökölpacsiztunk.
-Jól csináltad!-dicsér meg mire csak mosolygok neki- te jobb voltál..na gyere menjünk órára.

Intettem és már indultunk is de egy katonalány megszólít és beállít minket meg négy ember mellé.

-Miért ,most mivan?-kérdezte flegmán Laurence.

-Nektek sikerült,így álljatok ide közéjük! A mai napra kaptok igazolást!-szólt Bianka.

Leolvastam a névkartyát amit észrevett és mosolygott.

Lau dünnyögött egy "hát jó"-t és odamentünk a többiekhez.

Megnéztem ki következik és elkapott a röhögőgörcs. De komolyan már könnyeztem ugyanis Luca is elindult a létrákon. Pont ő a "plázacica" az osztályban.

Ha épp Kirára is gondoltatok volna akkor tévedésben ringatjátok magatokat ugyanis Kirán menő cuccok vannak amik illenek a személyiségéhez. Lucán pedig tíz centis tűsarkú és félmétes műköröm, szanaszét vasalt fekete egyenes haj. Ja és a műanyaggá változtató smink.

Elkezdte de a létrákon már nem tudott rendesen felmászni. Kizárták amire csak hisztisen azt kiabálta:
-Vagyok én is olyan jó,mint azok ott a másik oldalon!

"Hát oké".

________________________________

Ha tetszik akkor csillagozz és jön a következő rész,ne felejts el véleményezni sem, kell nekem a motiváció😊

Library! ;)

☆Shewriter☆