•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

7

Akárhányszor arra gondolok,hogy Kirát és Justint itt kell hagynom elszomorodok. Az egész eddigi múltammal felkell hagynom,hogy olyan legyek ,mint apa.

Jobb leszek mindenkinél.

Miután elkészültünk Gerivel a kocsijával egyenesen egy kis butiknál álltunk meg. Díszes, ékszeres és kődrága.

Adidas ruhák meg ilyenek nem igazán voltak. De nem is számított,mert sok egyedi darab volt kipakolva.

Sok kötött pulcsit vettem,mert imádom őket és Gergő szerint illik hozzám.

A rádióban Ariana Grandenak a Breathin zenéje szólt. Pont illik a jelenlegi állapotomhoz. Szorongok.

Gergő is nézelődött ám teljesen máshol járt fejben.

Mindig is szerettem Ariana zenéit de most úgy is éreztem magamat,mintha ő lennék. Halkan magamban dúdoltam a dalát de tovabbra is csak a farmer nadrágok közt matattam.

-Nem neked való ez a farmer dolog mi?-kérdezi amitől kicsit megugrok.

-Nem, nemigazán-vallom be.

-Gyere akkor a sportos cuccokhoz,ott vannak melegítők-nevet rafinaltan mire settenkedve megcsikizem mire felordít és a pénztárosnő csak néz.

*Confused*

Csak nevettem Gerin aki unott fejjel csak engem nézett.

-Most mivan?-tárom ki a karom mire elindult a női részleg felé.

-Ez a piros tetszik?-kérdezi. Hát persze, tudja hogy a piros a kedvenc színem.

-Igen-vinnyogtam és magamhoz ragadtam a melegítő párosítást.

Mivette az összes piros cuccot a boltból és a pénztárhoz sietett.

-Te,te mit csinálsz?-rangatom vissza a helyére a ruhadarabokat.

-Ruhát veszek neked,mert ha rajtad múlik akkor csak egy nadrágot veszel-nevet és komoran ellökdös.

Megköszöntem, kifizette és szomorúan indult a kocsi felé.

-Várj meg, hova sietsz?-kialtok utána. Idegesen beült a kocsiba és fejét a kormánynak nyomta.

Beültem mellé és megfogtam a kezét.
-Mi a baj?-kérdezem de aztan csak azt érzem,hogy a teste hirtelen megraszkódik. Sír.

Nem tudom mi váltotta ki belőlle ezt az érzést de nagyon nem lehet jó.Sosem láttam még könnyezni.

Aztan abba hagyja kifújja az orrát és megölel.

-Tudom,hogy tudsz magadra vigyazni de ha bemész a kolkégiumba akkor nagyon vigyázz magadra. A haveromat vásárlás közben felhívtam,hogy mi lenne a délutános dolgok miatt. Csak szombaton jöhetsz haza és vasárnap este mész. Két napot látjuk egymást egész héten.

-Megoldom-jelentem ki bár még én se tudom mit fogok csinálni,hogy megoldjam.

Nemsokkal később a suli előtt álltunk meg.

Egy nagy piros táblára ki van írva,hogy akit besoroltak azok szigorúan a kis fakunyhóba üljenek le.
Gergő csak elkísért de valaki a mellkasánál visszább is lökte amire hirtelen Geri elkapta a csuklóját. Önvédelem.

-Mi a neved?-kérdezte tőle.

-Leider Gergely-válaszol mire állkapcsa megfeszül,hogy nem jöhet velem.

-Nem jöhet be,nincs a lapon-válaszolja a colos.

-Elköszönni legalább-mondom a colosnak és elengedi Gergő mellkasát.

Gergő nyakába ugrom és a fejemet a nyakába fúrom,mintha épp ő is épp ezt teszi de közben sunyin a hajamba szagol.

-Jólvan,haladjunk már... utána újra találkozhattok meg ilyenek...-hadarja feszülten mire keservesen elengedem és megvárom,míg elmegy.

Elindultam a tömeg felé ahol sok ismerős arcot láttam. A többség fiúkból áll. Rajtam kívül csak két lány van. Egy hosszú barna hajú kerekded arcú és egy vállig érő szőke hajú lány.
Ők is melegítőben vannak. Bár az enyém kicsit gyűrött de ez van.

-Minden kiválasztott diákot kérünk libasorba sorakozzon fel a sárga bólyákhoz!-utasít egy női hang fegyelmezve és mindenki egy hosszú sorba tipegett. Úgy huszan lehetünk.

-A lányok természetesen a sor elejére!-tette hozzá mire én és a lányok előre indultunk. A sátor mellett ált egy magas szőke hajú kékszemű katona. Elég sok kitűzője vagy jelvénye volt eléggé fiatalon. Mellette pedig a barnahajú nevetgélt de amikor meglátott arca komolyra állt és csak figyelte a történteket.
Ő volt tegnap éjszaka a Laposban. Egyedül. Miért?

-Akit szólítunk az oda áll ahova soroljuk. Mivel idén lányok is jöttek így arra gondoltunk,hogy őket egy szétválasztjuk és egy csapatban egy lány fog állni,nehogy az legyen,hogy elpuhányodnak.
A baloldalamon áll Tom a jobb oldalamon pedig Henry-mormolja mire észreveszi,hogy nincs mellette senki. Hátranéz és a két srác a nő mellé áll.  Az én nevem Ms. Burblee.
Érthető voltam?-kérdezte mire mindenki hangosan válaszolt mire Ms.Burblee halványan mosolygott.
Úgyérzem tetszeni fog neki ez a csapat. 🤭

Utána sorolni kezdte a neveket. Mindenki odament ahova sorolták.

-Viktória!-szólal fel mire a szőke hajú lány mosolyogva kilép-Tomhoz!-tette hozzá Viktória pedig Tom mögé állt.

-Korinna!-A barna hajú lány is előre lép-te mögém állj.

-Dóra!-szólt nekem én pedig egyből felkaptam a fejemet-Henryhez!- mondta és úgy is tettem.

"Miért pont hozzá?"
"Pech"

Utánam még jött négy ember és folytattuk amit...hát amit csináltunk.

Mi heten vagyunk Henrynél ,Ms.Burbleenél is heten Tomnál pedig csak hatan.

-Aki előttetek áll ő a felettesetek,ami azt jelenti,hogy olyan mintha a vezetőtök lenne rám már nem lesz szükségetek,mert a fiúknak már meg lett ez tanítva mi hogyan megy. Mivel még azt sem tudjátok miről van szó ezért hétfőn a vasútállomáson találkozunk fél hatkor reggel, de bőrönddel gyertek,mert ott lesz egy kollégium is és a képzések alatt ott fogtok lakni.Nem ingyen vagytok itt ezért jópénzzel megfizetünk a velünk töltött percekben. A kéthetes tábor ugyanúgy érvényes,tehát a felettes parancsait fogjátok véghez vinni.

Mindenki csak bámult.

-Oszolj!-kiáltott fel hirtelen Henry mire majdnem felsikkantottam..

Elindultam én is a kapu felé de meg is álltam ugyanis valaki megállított.

Megfordultam és akaratlanul is a mellkasán ékesedő jelvényeket vizslattam. Aztán a két sötét szempárba néztem.

-A többieknek nem szóltam a dologról,de az múltkori események figyelemre méltóak voltak tőled-mondja. Véltem a hangjában egy kis dícséretet.

-Csak bajban volt-vontam meg a vállam és szótlanul faképnél hagytam.