•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

22.Második hét-Hello szállás,hello koli!

(Dóra)

A hétvégén semmi nem történt. Végig bennt voltam anyuval es Nataniellel a kórházban. Végül megbocsátottak nekem es anyu azt mondta ha elkezdtem akkor vigyem véghez apu céljait. Így ez meg nagyobb erőt adva indultam ma este a vonathoz. Henry csak annyit írt ,hogy:

"A vonatállomáson találkozunk a csoporttal 22:00-kor"

Igy hát lehet,hogy mégcsak 21:48 van de legalább nem kések.

Végignézek magamon.

Ma a terepmintás szabadidő ruházatomat vettem fel. Hiába esik a hó megis jó meleg.

A sapka a fejemen van es megakadályozza,hogy a hajtincseim az arcomat csiklandozzák. A kezeimet *X* be rakom így azt elhitetve magammal,mintha melegebb lenne de semmit nem segít.

Az utcai lámpák égnek ,de kocsi egy sincs.
Szép kilátás.

Nataniel valameddig elkísért az imént de a busz amivel kijött már percekóta elment és mar a busz kerék nyomot sem látni a hó miatt. Ekkor a hó ropogására leszek figyelmes de nem látom a tagot.

Ijedten nezelődök.

Azt hiszem valami állat vavy valami ekkor kiugrik a bokor mellől Cristian én meg majdnem fejbe rugom. Jók a reflexei így seggre esik a hóban.

Nevetve felsegítem.

-Megbolondultál? Mit ijesztgetsz?-lököm meg a mellkasát mire csak a mosolygását néztem. Bolond ez a gyerek.

-Olyan kis meghitten áltál itt,hogy nem bírtam kihagyni-teszi hozzá mire csak mosolyogva megrázom a fejem.

Cristianon egy fekete farmer anyagú nadrág van egy pufi zöld kabáttal es Landrover bakancsal. A fején egy mustársárga sapkával aminek a tetején egy fekete gombolyag van.

Hamarosan csak azt figyelem ahogy dobálják egymást Stuarttal utána pedig Bence is csatlakozik és hát..én sem maradtam ki a buliból es én is dobálni kezdtem volna.

Meglendítem a kezemben lévő kemény hógolyót es nem is vettem eszre ,hogy elengedtem így neki vágódott Bence ferfiasságának. Aki kicsit vékony hangon először összetérdelt aztán hasra feküdt a lába közét nyomva.

Stuart beleélően tapsolt en pedig odarohantam hozzá.

-Bocsi Bence....bocsi...-simogatom meg a vállát-makogom de nem vettem eszre,hogy másik kezével az arcomba tönkölt egy marék havat.

Csupa víz a fejem es csípi a hideg a fejemet. Fázom. Nem kicsit.

-Csapat!-kiált fel Henry a masik oldalról ekkor Stuart véltlen pofán dobja Henryt.

-Bocsánat, Máténak ment volna!-mentegetőzik.

Henry lesöpri magárol a havat és ugyanolyan komoly fejjel a csapatnak magyaráz.

-A jövőhéten alkalmatok lesz megismerni az iskolánkat valamint a lőteret és a hozzátartozó kollégiumot. Most oda megyünk a B34-es vonattal ami szerencsére pont oda visz így nem utazunk többet négy óránál. Ha valakik itt laknak azok ezzel a vonattal fognak közlekedni péntek valamint vasárnaponként. -továbbra is magyaráz.

Végigfut rajtam valami erzés. Az a csók amit kaptam tőle. Még mindig nagyon vágyom a következő után de lehet nem lesz több alkalmunk igy hat úgy teszek,mintha csak a felettesem lenne. Ő folyamatosan engem nézett csak ritkán fordult el amikor épp úgy szükségeltettik de én nem néztem rá csak a csillogó havat pasztáztam es amikor kntett,hogy menjünk be direkt a másik irányba fordultam nehogy a sötét szemeibe nézzek.