•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

3

A helységben Laurence,Kira ,én, Laurence anyukája és Justin volt. A többieket nem ismertem de úgy tizen lehetünk most. De mindenki tapsol,aztan rájöttem miért. A tévé egy hírcsatornára volt kapcsolva ahonnan valaki élőben vette az esetet. Visszapörgették és azért tapsoltak.

-Hát, neked tényleg igazad volt! Tényleg jól jön ez az önvédelmis óra!-ölel meg és nyakamba rakja a kezét és közben köszönök a többieknek is.

-Szevasz Laurence!-köszönök neki.

-Csá' -ölel meg-Geryt hol hagytad?-kérdezi és elvesz egy teasütit az asztalról ,mert az anyukája megkínált minket.

-Utoljára a csarnokban volt-vontam meg a vállam és beleharaptam valami ropogós csokis sütibe.

Egy ideig még a tévét néztük es vártuk Laurence anyuja mikor megy lefeküdni,mert akkor lemegyünk a pincébe ahol van házi meggybor.

Nem vagyunk sunyik de ha egyszer kell akkor kell. Amugy is az apukája megengedte ,hogy annyit ihatunk amennyi jólesik. Rendes tőle de szerintem ezt kár volt mondania,mert ahogy ismerem Justint és Laurencet nem fog maradni semmi.

-Akkor ma ki nem iszik?-néz körbe Laurence.

Mindenki csendben volt. Utána egyszerre tört ki belőlünk a nevetés és sorsoltuk ki.

-Ecc,pecc,kimehetsz holnap után bejöhetsz,cérnára cinegérre ugorj cica az egérre ....-tapsikál a kezével Justin és a keze pechére pont magára esett.

Mindenki megütögette a vállát és "eggyüttérzőn" felküldtük nehogy a végén megkívánja a bort.

-Hajnali fél kettőkor lejövök...utána hazaviszem a két csajt és elköszönök-sorolja.

Hogy mire is emlékszem az éjszakából?

Kira körbe-körbe énekelve ugrált és énekelt valami nagyon szart én folyamatosan csak nevettem. Laurence meg csak magával vitatkozott valami olyasmit,hogy nem sokára az öt forintot is kivonják a forgalomból.

Arra is emlékszem még,hogy hazamentem és kifeküdtem otthon az ágyban. Fürdeni lusta voltam, levetkőzni lusta voltam...így ahogy voltam szundítottam.... képszakadás. Ennyi 😂😂

♡♧♡♧♡♧♡♧♡♤♡

Felkeltem és a szürke Októberi időjárást figyeltem meg.
Várjunk csak...milyen nap van?

Ugrok fel.. Október huszonnyolc péntek...hmm.

MA PÉNTEK VAN??????Úristen!

Nem tegnap volt péntek?

Vagy csak úgy éreztem...fuuu.

Elkezdtem felöltözni mindegy mi volt csak magamra kaptam és megcsörgettem Kirát.

-Halló csajszi,merre vagy?-szólt a telefonba.

-Most keltem!-lihegtem sietősen és minden cuccot bevágtam a hátizsákomba.

-Van még húsz perc csengőig, busszal már nem érsz ki mi?-kérdezi aggodalmas hangon.

-Nem, a buszom már negyed órája elment....

-Elmegyek érted oké? Siess!-szól és le is rakja a telefont.

Összekapom magamat és leszaladok. Közben beszaladtam anyához és adtam neki egy puszit mivel csak egy szeretlekkel köszönt el. A tesóm nem is válaszolt csak annyit hogy vigyázzak magamra.

Kinyitottam az ajtót és beugrottam Kira kocsijába. Adtam neki az arcára egy puszit meg egy ölelést hiszen nagyon örülök,hogy be tud vinni. Nem szeretnék késni.