•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

8

Csak sétáltam az utcán,mint egy nyomorék. Egyedül "antiszociálosan".

Csak nekem esik néha jól vagy más is tudja ezt élvezni. Az idő nagyon lehűlt én pedig jobban összehúztam magam.
A vastag sálamba tömtem az állam és úgy sétáltam el a buszmegállómig.

A telefonom zizgett.

Kira üzenetet küldött:
Szia nyuszi, most tényleg igaz? Többet nem is jössz ide suliba... ha igaz akkor nagyon hiányozni fogsz életem ,nem tudom hogyan fogom kibírni a sok nyomi között nélküled de ne felejts el meglátogatni!

Válaszom: Igen,hétfőtől már nem járunk egy suliba. Persze,hogy látogatlak...én sem tudom hogyan fogom kibírni. De akkor is a legjobb barátnőm maradsz legyél akár fényévekre is...

Kira: ❤🤙♾

Lau üzenetet küldött: Dóra merre vagy?

Válasz: útban haza.

Lau: Gyorsabban,siess,siess!

Válaszom:Miért?

Lau nem válaszolt de már nem is volt aktív.

Futni kezdtem haza és már a sarkon fordultam be amikor vagy két rendőrautót láttam és egy mentőautót.

Az ember tömegen áthajtottam és a rendőrség egyik tagját is leütöttem ,hogy megtudjam mi a baj.

A földön a bátyám feküdt. A keze el van vágva,pont az erénél és most azon vannak,hogy elkössék a karját,hogy túlélje.

-Neee!-ordítottam oda mire ah egyik rendőr idefut hozzám és elránt.

Laurence észrevesz és konkrét lelöki rólam a rendőrt.

-Hölgyem, emlékszik Mr.Willsre?-mondja az ismerős rendőr.

Nagyot nyeltem és hallgattam.

-Egy drogtársadalomban dolgozik. Lefizették ezt a tinilányt-mutat meg egy képet-csak azért,hogy ideférkőzhessen. Volt valami eseménye vagy konfliktusa Mr.Willsel?-jön ide egy masik rendőr mire bólintok.

-Igen,de miért az én családomat-mondtam és a tesómat berakták a mentőautóba.

-Mivel elég nagy balhét vágott Wills a bárban korábban azt kiabálta,hogy mindenkin mindent megbosszúl. Minden útonállót megkínoz és úgy gondoljuk betartja ,mert legutóbb két tizenöt éves lányt kínoztak halálra.

-Szóljak embereknek?-nézek a padlóra ahol még a tesóm vére szárad.

-Nemtudom..lényeg az,hogy el kell kapni ezt az embert és a csicskásait...jobb ha te is vigyázol magadra-figyelmeztet.

Bementem a házba anyut keresve. Ekkor ismét hangos őrjöngés és megint törik valami.

-Anya!-kiáltottam.

-Ne gyere fel!-figyelmeztet fenyegetve.

-Anya,mi ez ag égett szag?-kiabálom. Mire felszaladok és látom,hogy az ő szobája lángokban hömpölyög.

Füst terjeng a házban anya fulladozik.
Mindigis én voltam a sportosabb alkat  és a vállam is elég széles. Anya arcához nyomtam egy szinte még vizes anyagot és az arcának nyomtam,nehogy megfulladjon én pedig csak tűrtem a fejembe és tüdőmbe szálló füstöt. Anya elájult.

-Anya ,kelj fel most nem érünk rá összeesni. Nem lehet, szeretlek!-mondom neki gugolva a lamináton.

Megfogtam a két kezét és lehúztam a lépcsőn.

A fejem nagyon fáj és csak foltokat látok de anyát sikerült lekísérnem. Kint fekszik a hidegbe.

Visszarohantam a házunkba és egy rongyot a fejem elé szorítva felrohantam a szobámba azonban minden porrá ég és csak meleget észlelek. A szobamnak csak az alja kivehető Hát persze,ott kevesebb a füst. Hasonkúsztam a szobámba és az összetépett képeskönyveket összeszedtem és beleraktam egy málhába. Azonban kezdtem elgyengülni és a hátamra fordultam és csak a szürkésfekete szobát figyeltem. Szedülök.
Tűzoltó autók hangja sipított.
De két másik valaki már korábban keres engem.

-Dóra!-ordítja valaki de nem mozdulok csak a kezem a fotókat szorítja.

Nem halok meg füstmérgezésben azonban nem csak a fotók miatt jöttem vissza hanem egy nagyon fontos dolog miatt is amit még apa adott,mielőtt meghalt. Méghozzá egy mikrocsip amin az ellenfél támadásainak időpontjai vannak rajta.
Megmutatta hova és mikor vigyem. Miutan én is katona vagyok meg fogom érteni.

"-Még látjuk egymást!"-jut eszembe az utolsó szava apámnak.

Valaki erősen megrántja a két kezem valaki meg a két lábam és végighúznak a lakáson. A fényképek is ott maradtak. Nem szabad elégniük.

Felraktak a hordágyra. Két sötét homályos alakot vettem ki bár az egyik srác hangja megnyugtat ugyanis felismerem Geri hangját.

-Az arca csupa füst, imádkozzanak ha nem kapott füstmérgezést!-kapkod az orvos ide-oda.

Geri arca pánikszerűvé vált. Azonban a másik alak aki ,mint kiderült Henry megfogta a hordágyat amin  rajtafeküdtem és kirántotta. Az orvosok fogták a fejüket,hogy mit csinál erre Henry elkezdi nyomkodni a torkomat egyszer mellkasbaüt és a lábaimat tornáztatja. Megráz és felköhhintek. A kezemet a fejemhez emeltem és kikapcsoltam magamat a hordágyról. Felültem és szakadozó levegőt vettem fel és fújtam ki. A kezeim remegnek és libabőrös vagyok.

-Ejha, fiam te aztán tudsz-paskolta meg a hátát az orvos Henrynek és Henry a legnagyobb nyugalommal nézte meg a pulzusom.

-Rendbe jön-állapítja meg aztán az arcomat vizslatja. Aligha kábultan néztem rá de azért rámosolyogtam. Ez valami köszönet féle akart lenni,bár nem tudom hogyan érthette.

A fejem ettől függetlenül még mindig hasít.

Feleszmélek. Anya.

Szinte kiugrom az ágyból úgy kezdem anyát keresni de marcsak egy mentőautó volt kint ami rám várt volna.

-Köszönöm-horkantom oda Henrynek aki féloldalas mosollyal biccent és elsétál.

Geri lapítva Henryre néz és idejön hozzám.

-Úgy sajnálom,hogy nem értem ide időben..a..amikor mondták,hogy bent vagy ..nem is tudom ,azthittem meghaltál-motyogja mire csak lecsitítom és megölelem.

-Nem a te hibád,viszont ide még holnap vissza kell jönnöm-mondom mire kérdőn tekint rám.

-Nagyon fontos és titkos dolog-mondom. A kezemen egy lila szalag volt.

-Hát ez?-mutatok a szalagra.

-Dóri ,te az előbb majdnem meghaltál-térít észhez Geri-a halálra váró embereknek fűzik az ilyen szalagot a kezükre,akik menthetetlenek.

Nagyjából minden rendeződni kezdett . A rendőrség és egyéb más segítségadó akármi elment. A tesómnak összevarták a kezét a vágásnál,csupán csak pár miliméter hianyzott az érvágásig. Anyut bent tartják , megköszönte ,hogy megmentettem de nem akar engem látni,utál.

Henry és Geri megmentett engem. Amikor mar majdnem feldobtam a bakancsot ők itt voltak. De várjunk csak...Henry mit keresett itt?