•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

25.Survivor/túlélés

[Dóri]

Pánikolok. Bár elállt Stu vérzése de nagyon maga alatt van. Remeg és szédül. Odatámasztottam egy kőhöz majd jobban szemügyre vettem a pasast.

-Egyenruhás...-jegyzem meg hangosan.

Henry amint látta hogy meggordultam ő is így tett és szóba egyeleg velem.

-Tudod veszélyben vagy....nem szabadott volna bejönniük...-folytatná de félbeszakítom.

-...úgyvolt hogy ez a hely biztonságos...ugyvolt hogy ez a mi teruletunk...-mondom csendesen majd a férfi mellkasán lévő zsebbe nyúlok.
Voki-tokin beszél a főnökökkel.

-Ez de ózsdi taktika...-jegyzem meg hangosan,Henry halványan elmosolyodott-....de tudják hogy a nyakláncomba van a...-kezdem ekkor gyorsan be is fogom a szám.

Henry összehúzott szemöldökkel figyel.
-Mi van benne?

-Apám fényképe-mondom egy percig reménykedve hogy nem gondolt e fontosabb dologra,mint egy fénykép.

-Jaa értem, részvétem.

Válasz helyett csak lesütöttem a szemem.

Hamarosan jött is egy helikopter,Stuartot elvitték. Ő tovább jutott mert feláldozta magát.
Henry a helikopterről figyelte ahogy eltűnök a bokrok es fák rejtekeiben.

~☆~

A mezőn futok a célpont felé. Érzem hogy izzadok de nem látszódik semmi kivülről.

Messze olyan tíz méterre látok egy házat. Gondolkodas nélkül benyitok és elbújok. Vikiék Csoportjának az egyik fele meglátott.

A fapadlód dübörgést hallottam.
Nagyjábol megsaccoltam hol lehetek majd kiugrottam a kanapé mögül és rajuk céloztam.
Mindhárman elvesztették a küzdelmet.

-Nembaj, mi benne maradtunk a harmicban..nem esünk ki csak ujra kell játszani-nevetett az egyik csapattag és elmentek.

Aki benne van a harmincban az már döntőbe van? Ééértem.

Tovább rejtőztem és észrevettem messzebb egy zászlókkal teli tornyot. Messze van de ha szerencsém van akkor oda érek.

Ekkor pont szembetalálkoztam Thomassal. Jól áll neki a szerelés, ferfiasabb. Dehát ki nem? Még én is(...)

-Na miujság?hallottam van valami történt...

Megvonom a vállam.
-Majd úgyis szóba jön, de siessünk!-ajánlottam fel és egymást fedezve rohantunk a célpont felé.

Egyszer majdnem lelőttek engem is meg Thomast de kivédtük le is "lőttük" őket.

Már szinte beértünk de Thomas elhasalt a homokban.

-Dóri menj! Két perced van!-kiállt rám Thomas...

Nehogy három méteren múljon már...
Gyorsan felsegítettem és fejvesztve rohantunk. Az utolsó fél percben nyomtuk meg a piros gombot.

Kifulladva ültünk le a földre majd kerestük szemünkkel a többieket.
Bencéék a másik oldalon nevetgéltek már.

Sikerült!

~☆~☆~☆~

Egy picit nagyobb ülőhelyes helikopterrel jönnek ki értünk. Thomas lepacsiz velük én pedig csendben figyeltem őket.

-Komoly a harc közben is a csajokkal foglalkoztál?!..hogy lehetsz ennyire kanos bazdmeg-nevet fel hangosan Bence.
Néha rámsandít,hogy alátámasszak a hírnek de sajnos én is csak hallottam róla.

-Nem véletlen ágykirály a harmadik nevem-büszlélkedik.

-Háát..a te neved inkább Gorilla láb...-gúnyolja tovább Bence-...de most komoly mekkora talpad van baszod?

Thomas felemeli a lábát es Bence képébe emeli szószerint.

-Vidd már innen a büdöst te jeti-csapkodta meg a lábát Bence es valami nagyon undorodó képet vág.

Még a pilóta is felnevetett.

-Negyvenhetes-jegyzi meg hangosan Thomas...-tudod a nyerő emberek nagy lábon élnek-kacsintgat.

-És mit mondana ilyenkor a csaja? Na mit?-vág rá a mellette ülő hátára Bence-...azt hogy hagyjad már magad,kicsi vagy te mint egy fűcsíra!

Erre mindenkiből kitört a nevetés.

~☆~
A kollégiumnál letettek minket.
Fáradtan battyogunk a portára ahol az öreg férfi szemöldököt rángatva csóválja a fejét. Fél szemén egy karika szemüveg és a helyi újságot nyálazza

Amíg a fiúk ökörködnek én azt várom mikor indulhatunk az ebédszünetre ami egyébként ma még másfél órás...

Egyhelyben toporgok és nézem ahogy a többi osztály is bevegyül. Egyre többen leszünk,aztán özönlenek a felsőbb évesek is.

Ennyi embert!
Egyik tapossa a másikat.

Aztán hirtelen csak azt veszem észre hogy a padlón fekszem.
Beütöttem a könyököm.

Egy erős kéz felhúz majd engem pásztáz. Fogalmam sincs ki az.
Szögletes arcformája modellszerű arcot képviseltet. Haja sötétbarna szőke melírral egy két vékony tincsen.

-Neharagudj csak épp fellöktek engem is a többiek és nem bírtalak kikerülni már...-magyarázkodott.

Felkászálódásom után vontam egy vállat majd nyugtató hangon csitítottam.

-Nincs semmi komoly...-jelentem ki bár lehet füllentettem ugyanis a könyököm fáj...

-Jólvan-mondja majd ment tovább bolondozni...
Pár másodperc erejéig messziről lestük egymást.

Furcsa ez a srác...fura.

~☆~

Mindenki felment a saját szobájába és az utolsó fél órában amíg szünet nem kezdődik le kell foglalni magunkat.

Anyunak és a tesómnak kültem mail-okat a délelőttömről.
Meg hallgattam egy kis zenét.

Pár percel később azt látom,hogy Stuart a másik ágyon kapálózik,jelezvén jogy van mit mondania.

Leveszem a fülest és az arcát firtatom.

-Szia,mondd csak-   mondom és közben elrakom a cuccokat mert kétperc és szünet lesz.

-Akkor most van köztetek valami Henryvel vagy mi? Teljesen összevagyok zavarodva...-mondja mintha az ő legnagyobb problémája lenne.

-Érdekel vagy érdeklődsz?-vágom hozzá kicsit flegma stílusban.

-Ez a kettő ugyanaz,nem?-vonja fel a szemöldökét,nem válaszoltam és ezt látta is.     Érdekel.

-Ne érfekeljen-

Egyébként fogalmam sincs Henryvel hogy állok bár mindegy...hátha megismerek valaki jobbat