•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

13

(Dóra)

Miért van az,hogy én akármelyik baratomnak adok tippet mindig megfogadják. Jelenleg is ez a helyzet.
Gergőnek mindig is szurkoltam,hogy találjon egy csajt magának ,miközben nekem is tetszett. Nem ertem magam. De mostmar biztosra veszem,hogy lesz ki lefoglalja. Nem! Nem vagyok féltékeny csak szomorú ,hogy elvesztem a legjobb barátomat is.

Kíra is jol szórakozik ezert úgy döntök kimegyek kicsit a tóhoz.

Beszívom a jeghideg friss levegőt. Mielőtt kijottem volna felkaptam a kabátomat,mert azert még mindig tél van. Alig volt kint két pár az asztalnál ugyanis túl hideg volt a kinnt léthez. Csak az ilyen bolondok jönnek ki így,mint én.

A fű nedves a levegő hideg de hó mégsem esik.
Elővettem apu képét és mosolyogva emlékszem vissza a sok emlékre.

-Biztos,hogy egyetértenél anyuval. Igaz?-motyogom a képnek de nyílván nem válaszol.

-Bárcsak itt lennél, könyebb lenne minden.

Egy kis ideig még egyedül állok aztán halk lépteket eszlelek mire megperdülök. Egy vöröshajú srác jön ide és mosolyog.

-Hát te ilyen hidegben?-kérdezi.

-Nem vagyok hozzászokva a tömeges "találkozókhoz"-mondom.

A srácnak kék szemei vannak szinte hófehér bőre, pár szeplő  van az orrnyergén és élénk vörös a haja.

-Stuart vagyok,és te?-kérdezi. Bar furcsállom,higy ilyen gyorsan barátkozik mégis leülök vele beszélgetni,hisz a társaság mindig jó. Vagyis általában.

-Dóra.

-Mesélj valamit!-utasít.

-Nem érdekes az életem-vonom meg a vállam-kezd te.

Megsöpri arany fürtjeit.

-Húszéves vagyok és nem sokára egy katonai suliba fogok járni és úgytünik egy csapatban leszunk-mondja.

-Dehát te húsz éves leszel, én mégcsak tizenhét vagyok-mondom de igazábol nem tudom,hogy ez most nekik mindegy is-e.

Az udvaron hidegebb van hó is elkezdett szemerkélni. Szeretem a havat es a telet,ilyenkor minden olyan szép szokott lenni.

-Mindegy ,szia. Majd beszélünk-köszön el. Én is bemegyek az épületben és megpróbálom magam valamivel feltalál bár a sok szerencsétlen szerelmes pár között nem nembírok a nyálban úszni.

Nem sokára a bálnak vége. A szülők és a fiatalabb kisiskolások haza felé indulnak.
A tizenhet éves es annál idősebb fiatalok pedig "hála az égnek" féle fintort nyomnak. Hát igen...ezt jelenti a mai szabadság.

Mindenki elindult átöltözni. Én pedig elmentem megkeresni a szatyromat.

(Henry)

Végül úgy döntöttem csak megvárom míg szabad lesz. Pár perc mulva mindenki eltűnt. Miért?!?!?

Leülök egy asztalhoz és az italválasztékokat olvasgatom. Az emberek normalis ruházatban kezdenek vissza szálongani. Lehet át kellett volna öltözni,bár úgyis van otthon még négy ilyen szmokingom szóval mindegy.

A szememmel ismét keresni kezdem Dórát de nem igazán sikerül. Mindenkin nagyon feszes cicanadtág a ferfiak javára. Viszont egyik sem ő. Várok még egy kicsit. Bár nem tudom hogy viszonyulna ahhoz a tényhez ,hogy a felettesével vagyis a jövőbeli parancsnokával táncolna. Én táncolnék? Nem. Hát ezaz.

Olyan furcsa, mintha ő maga sem tudja hogy mit csináljon csak sodródik az árral.
Meglátom,hogy az emeletről kémleli az embereket aztán úgy dönt elmegy valamerre.