•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

19. Második nap- fejlemények

(Henry)
Iszonyú fejfájással kelek. Annyi furcsa dolgot álmodtam. Vagy nem tudom.
Elfekszem az agyamon de feltűnika farmerom es a felsőm amiből dől a sörszag.
Akkor mégsem álmodtam. A tükörbe néztem. Mit csinaltál Henry... te idióta!!!

Valaki agresszívan kopog. Vagyis inkább dörömböl.
-Felkeltél már?-kiabálja azthiszem Krisztián.
Kinyitom az ajtót es Krisz behoz egy tál kaját.
-Fel..higgadj le-motyogom.

Stuart lép az ajtóhoz. Nagyon rosszalló tekintettel nézett rám.

-Öregem mégegy ilyen azt nem fogod tudni hol leszel. Normális vagy? Hamar a vezetőnk vagy akkor legalább ne füvezz be ag első nap te gyökér-emeli fel a hangját Stuart.

-Milyen ilyen?-kérdezem utána skiccelve.

-Tegnap bulizgatni mentél.. de minket elfelejtettél. A Dórinak jutottál eszébe,hogy nem vagy záróra előtt a szálláson ezért utánad akart menni... nem engedtem szerencsére.. de ha én nem vagyok ott te is es Dóri is bajban lennétek. Mondjuk úgy,hogy költöttem rád tizenöt Royal vodka árát.

Ez hülye? Nem is füveztem... csak söröztem.

-Dórinak lett baja?-jut el végre az agyamig.

Megcsóválja a fejét.
-Nem de majdnem egy testépítő ágyában landolt éjszakára...tudod elég szimpatikus kiscsaj az ittenieknek...-mondja mérgesen.
Itt kicsit rosszul érze

Ez hatalmas felelőtlenség volt a részemről.

-Haragszik rám?-kérdezem.

-Fogalmam sincs.. már több,mint nyolc órája alszik. Kemény volt a tegnapja.. kialussza magát.

-Te haragszol?-nézek rá...

-Utolsó volt...-mondja mire csak bologatok... béke van. Ezaz.

Elég hülye voltam tegnap... nem szabadott volna kiütnöm magam amíg velük vagyok hétköznap. Ez az én saram.

A konyha asztalnál ülve a kávésbögrémnek a szélét karmolgatom. Azon kattogok,hogy veszélybe sodorhattam őket ezért volt Stuart is ennyire harapós. Dehát férfiből vagyok...nekem is kell valami jó...nem?

-Hallod Henry, vagyis parancsnok! Lemegyünk a városba... úgy ebédre visszaérünk!-szól Tomas. Megvakarom az ornyergem és oda sem nézve csak dönnyögtem egy "oké ,ne csináljatok baromságot".

Nagyjából mindenki elment... csak Dóra nem. 
Még mindig alszik?! Ezekszerint már majdnem kilenc órája.
Rémes egy alak vagyok.

(Dóri)
Egy pillanatra jóleső nyújtózkodás kap el. Aztán észreveszem a kivett szobámnak a plafonját és leeresztett szemöldökkel suhanok az asztali tükrömhöz. Kifésülöm a hajamat és átveszem a pizsomám(eddig utcai ruhában voltam) ma nem tervezek sehova menni... így itt leszek egész nap. Max Kírával megint videó chatelünk.
Eszembe jutnak a tegnap esti történtek.
Baszki. Azt nem álmodtam?! Tökre olyan.
Aztán észreveszek az ujjaim közt egy két szőke hajtincset.  Tényleg megtörtént.

Felveszem a köntösömet és belebújok a papucsomba. Kicammogok az előtérbe és a legnagyobb meglepetésemre egy hangot sem hallok.
Kinyitom a szobaablakot és felmegyek a második emeletre. Ott van egy meleg terasz.

Kezembe fogom a "Zabhegyező"-t és fellapozom. Megtalálom az oldalszámot és az üvegteraszra kitorok egy fekvő ágyat. Magamra húzok egy szőrmés plédet és egy bögre kakaó mellett olvasgatni kezdek.

Hangos trappoláat hallok a felvezető lépcsőn. Katt a kilincs,katt a zár. Valaki belép és felém lépked. Hiába aludtam ilyen sokat attól még a táskák a szemem alatt ugyanolyan kellőképpen barátkoznak velem.