•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

16. Van tea,nincs tea😑

Összeszedem a szanaszét heverő cuccaimat is és egy hosszú idők után végre lennt vagyok a zászlónál.
Visszaveszem a cipőmet miután a helyükre rakom a lábujjaimat ugyanis már annyira fagyottak lehetnek,hogy azon gondolkodom miert nem hagytam el egyet kettőt.

Jófej ez az Adam ráadásul még cuki is..

~♡~
A

radiátorhoz dörzsöltem az oldalamat és próbaltam valamennyire felmelegedni az ebéd előtt. Az illatok már szállnak ,véleményem szerint babgulyás lesz.

Bence és Krisztián meg Mate egymást fürdetik a hókupacban. Mindhárom arca csupa piros. Adam is kiszalad es ráugrik Bence nyakára aki telibe fejeli a kis hóemberét. Mindenki hangosan vihogva dobálja egymást. Mint sok ferfi csak gyerek fejjel/gondolkodással.

A veterán vagyis Mr.Ferdino leül mellém és a rámenjét piszkálja az evőpálcikákkal.

-Csak egyedül?-kérdezi,gyanítom azert,mert lány vagyok.

-Igy alakult-vonom meg a vállam mosolyogva- de nem bánom.

-Ismertem apádat,részvétem-közli mire csak lehajtom a fejem. Utálom amikor valaki elkezd róla beszélni. Mintha a repedt szívet tovább szaggatnák,hogy megnézzék meddig lehet feszíteni.

-Köszönöm-mondom válaszul. Mr.Ferdino feláll es elcammog az ajtóhoz ahol bundás kabátot magára kapva kimegy a hóba.

Az ajtó kinyílik a masik oldalon es Henry lép be rajta. Egy Warframe-s póló van rajta es csak pizsama nadrág libeg a lábain. Talán aludi készül?
Rámnéz full karikás szemekkel. Elfordul,felnyög es lustán önt magának egy tejeskávét. Megfogja a bögrét es a mellettem levő székre letelepszik. Felállok,mert konkrét olyan sápadt ,hogy menten itt alszik el.

Leakasztom a fogasról az egyik szőrmés plédet es a vállára teszem.

-Mióta nem aludtál?-kerdezem az arcát vizslatva. Ramnéz de csak pislog.
-Hahó!-szólítom meg ismét.
Nyel egyet és megkaparja a torkát.
-Hát úgy negyven nyolc órája-valaszolja rekedtesen. Szemei körül olyan fekete karikák vannak,mint az egyik bordó kabátomon.

Megvárom míg megissza a tejeskávét aztán marcsak a ráterített plédet összehúzza magán. Véleményem szerint nem egy kávézóban vagyis valami affélében kellene aludnia.

-Öltözz fel!-mondom neki és felveszem a csizmámat.

Kérdőn néz felém.
-Minek?

-Azért mert nem hagyhatom,hogy itt szunyálj es amikor felkelsz egy valószínűleg kockas csempe mintazatú piros elfeküdt arcal ébredj. Inkább átkísérlek a szállásra, de ez igy nem...-hadarom es elé vagom a csizmáját es a kabátját.

Összekulcsolom a kezemet.

-De mindjárt...-kezdi de már félbe is szakítom.

-Én itt vagyok...-magyarázom.

-De...-kezdi újból.

-Aludni!-parancsolok rá mire elkezdi a lábbelit a lábára eröltetni.
Végülis nincs más választása.

Lassan fel is öltözködik, de az ételeket Márta most pakolja ki.(Márta=konyhás néni)

-Majd visszajövök csak elkísérem-szólok.

Először én aztán Henry lepünk ki a kisházból és indulunk el a szállás irányába. Addig nem beszéltünk amíg meg nem erkeztünk.

Megállunk Henry szobája előtt.
Valami miatt dejavu-m van. Mintha átéltem volna már ezt a helyzetet de mégsem.
Henry kinyújtózik. Vissza jön hozzám.