•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

20.Egyszer fennt ,egyszer lennt

-Szevasz kiscsaj, Stuart vagyok...azt ugye tudod,hogy műkörmökkel nem fogod bírni a kiképzést-mondom neki.

-Tudom.. majd letöröm ha nem kell-mondja. Hat ezen most elképedtem. Letördeli? Az nem fáj?!?!?!

~☠~
(Dóra)
Még mindig a vidámpark sétányain lépkedünk. A sálamat még szorosabbra kötöm,hogy még melegebbnek érezzem a nyakamat. Nagyon hideg van még a szél is fúj ami kicsípte az arcom és piros.
A vidámpark mellett van egy arborétumos erdős rész így a csendes téli erdő hangulatú tájékra sorolódunk.

-Elméletileg lesz itt nem messze egy magas kilátó a hegyekbe,megnézzük?-néz rám Henry én pedig megvonom a vállam.

-Ha nem fáradtál még el-mondom. A telefonom zizegni kezd én pedig a zsebemben kotorászok.

A kijelzőre nézek.

Geri.

A telefon szimbólumot a zöld karikára húzom és a fülemhez emelem a készüléket.

-Szia Geri miújság?-szólok bele.. érzem magamon Henry kiváncsi tekintetét.

-Szia Dóri! Milyen a tábor? Jol bánnak veled?Minden rendben?-kérdezi egyszerre, nyugodt hangnemmel.

-Szuper.. sok a programm... e-héten valami összebarátkozós akármi van.. jövőhéten meg az alapok jönnek.-sorolom..

-Az király, szombaton itt leszel?-kérdezi. Átgondoltam mi legyen...

-Aham, otthon leszek... -mondom vigyorgósan.

-Ezaz... Átjön hozzánk Kíra, Laurence te Geri , Luca ,Virág ,Lilith és te...meg asszem valami James is. Ez egy valami "bandázás akar lenni"-sorolja nekem.

Miii Luca mit keresne ott.

-Luca?-mondom kiváncsian.

-Igen,áthívtuk mivel Kirával már senki nincs ezért Luca mindig vele lóg,hogy ne legyen egyedül..

MIII... dehát ..dehát Kírával a közös ellenségünk Luca...méghogy az a kis szipirtyó és Kíra barátkozzanak.

Kinyomom. Nem válaszolok inkább dühömben zsebre vágom a telót.

Henry eszreveszi az arcomon a dührohamot és inkább arébb áll.

-Valami baj van?-kérdezi.

-Csak a szokásos-vonom meg a vállam..

Nem foglalkozva a témával sétáltuk körbe az arborétum összes kis szegletét néha a kis régi csúzdákon is lecsúztunk a vicc kedvéért.

Végre elértünk a kilátóhoz viszont már sötétedik. Az ég felvette a narancssárga-rózsaszínes ruháját a felhők pedig babakékszínűek.

Henry megáll mellettem a kilátón. Egymás mellett állunk. Ebben az iszonyú hidegben is érzem az illatát. A gyomrom ismét azt a görcsös érzést adja. Remegni kezdek. Ekkor a válla hozzámér és azthiszem mindjárt lebénulok.
A kezét az enyém mellett találom és megfogja három ujjam.
A szemeimet ráemelem és végignézek ártatlan arckifejezésén. Egyszerre sírnék és nevetnék.. de mint mondtam képtelen vagyok bármiféle érzést kimutatni. Egy élőhalottnak több érzelmi kimutatása van ,mint nekem.

Henry továbbra is az arcomat pásztázza. Sejtésem szerint végigtekint a hajamon, a szemeimen de ahol elidőzik a szeme az a szám.

Susog egy "fenébe"-t. És magához von és óvatosan az ajkaimra tapassza a száját. Először fel sem fogom mivan. Aztán leesik neki is és nekem is.