•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

9

-Na mi volt a gyülekezésen,hamár engem kidobtak-pukkad Geri és benyomja a tévét és levágja magát a kanapéra. A saját házában,mert így jól tudtunk rögtönözni.

Leültem mellé. A kezeim jéghidegek. Jó persze, sokkos állapotban kéne lennem de nem tudom valahogy nem jól reagál az ilyen esetekre az immunrendszerem.

-Hát, két hét tábor és egy kollégiumban kell lennem péntek delután hazaengednek de hétfő reggel már bent kell lennem-sorolom mire Geri csak néha rábólint.

-Felmentem pihenni,holnap ki szeretném ezt az egészet pihenni úgyhogy nem megyek sehova sem-mondom.

Geri felnéz és kerdőn figyel.
-Holnap nem a búcsúztató bulid lesz?-kérdezte de azonnal rá is vágott a szájára-   banyek.

-Nem hallottam semmit-kacsintottam és felmentem a szobába.
Valahogy nem hittem el,hogy ez történt ma velem... leégett a házunk, anya korhazban sokkos állapotban a tesóm pedig majdnem halott. Ez mind köszönhető a drogosoknak.

Felfeküdtem az ágyba és szorosan magamra húztam a takarót.

Holnap pedig buliznom kell... búcsúztató buli.. az utolsó együtt töltött percek.  Ilyen állapotban kell buliznom?!

Örülök,hogy elmondta de viszont elszomorít,mert búcsúztató.

Percekig csak az ablakon néztem ki és apu fényképét fogom. Én vagykk rajta és apu amikor a nyilas versenyre gyakoroltunk még amikor tizenhárom éves voltam.
Bar visszakapnám aput,sokkal jobb lenne a jelen.

Sírni kezdtem. Olyan erőteljesen,hogy a szemeim a négyszeresére duzzadtak.

•○●♡●○•(másnap,szombat)

Émelyegve kelek.

A tegnap esti képek még mindig előttem vannak.
Tesóm csupa véresen, anyu fulladozva.

Azthiszem ezeket a pillanatokat örökre látni fogom.

Geri bekopog.

Magamrakapom gyorsan a takarót es kikáltok neki:

-Gyere!

Behoz egy pohár kávét és lerakja a szekrényre másik kezében a telója.

-Jóreggelt túlélőkém!-mondja mire halványan elmosolyodom de azonnal le is hervad a lelkiállapotomnak megfelelően.

-Neked is,köszi a kávét.

-Nincs mit, egyébként fél tíz van. Öltözz fel és tedd rendbe magad. A Katonaisok ide jönnek egy óra múlva.

-Minek?!-bököm ki.

-Adatok+információk-vonja meg a vállát.

-Geri-motyogom. Felnéz.-Köszönök,mindent!

Először nem mond semmit. Nyel egyet halványan elmosolyodik.

-Nehogy azt hidd,hogy érdekel mi lesz veled-kezdi de a szavaiból csak úgy folyik a szarkazmus.

Elvigyorodom és a vállába boxolok.

-Tudod,hogy milyen jó természettel rendelkezem-büszkélkedik aztán mindenkettőnkből kitörik az a tipikus őszinte vihogás.

De komolyan, ha ő nem lenne valószínűleg meghaltam volna már.
Tényleg mit keresett ott Henry?!

-Öhm.. Geri, emlekszel tegnap a barna hajú srácra?-kérdezem.

-Igen.

-Mit keresett ott tegnap..?!-kérdezem.

-Azt mondta épp arra járt és segíteni akart.-mondja unottan-miért?!