•HÁBORÚS LELKEK-Honvéd Tábor•

27.Hello Klau!^^

(Dóri)

Bejártuk az egész iskolát... a felső tagozatosok folyosólyát egészen a tetőig és a földszinntől. Ahhoz képest hogy régi iskola még nagyon hangulatos.
Klau épp az egyik végzőssel beszélget én pedig csak nézelőve mindenfelé.

-Á szia Klaum!-kiált fel az egyik végzős majd jól megölelgeti aztán a figyelme rám szegeződik-hát ő...?

Klau mosolyogva int hogy lépjek oda. Lassan de biztosan oda lépkedtem.

-Dóri-mondom a nevemet majd segélykérően Klaura nézek.

-Khm...Dóri épp idén kezd itt, körbemutatom neki a terepet és megismerünk új arcokat,ugye?-néz rám kacsintva én pedig mint a jó kislány bólogattam.

-Jah értem, akkor én Pete vagyok-nyújtja a kezét és kezet fogtunk,mint két férfi-...hjaa bocs-nevet fel.

Megcsóválom a fejem és vállat vonok.
-Semmi gáz.

Az ajtó kicsapódik és teljes erővel nekicsapódik a terem belső falának. Mind megrémültünk egy kicsit.

-Te olyan beteg vagy bazdmeg hogy az már határokat se feszeget!-jön ki valaki nagy idegességében az ajtón.

-Paul! Higgadj már le!Mi bajod?-kiabálja neki Klau aki kicsit mérgesnek tűnik a helyzet miatt.

A srác először mérgesen nézett rá Klaura, aztán megnyugodott.

-Jó,bocs...de akkor is..-kezdi aztán csak a szemével oldalra nézett. Vagyis rám.

-Paul,ő Dóri...Dóri ő Paul-kezdi Klau.

-Szia...-int felém.

Ő az, aki fellökött a folyosón.
Sötétbarna haj és szőke tincses melír, karakteres arc.

-Hello!-intek bénán.

Hirtelen eszébe jut valami majd Klaura néz.

-Szóltál neki az évnyitó bálról?
Klau felnevet.
-Mégcsak most jött...és nem az a legfontosabb,meg egyébként se bál mert a fiúk sokkal többen vannak és nem keringőznek-szalad ki Klau száján majd hangos vihogásba kezd. Tetszik hogy ilyen nyíltan beszél.

-Na mindegy... pénteken lesz a suliban az évnyitó BULI és minden szokott lenni,kaja pia és jó társaság...ha gondolod velünk tarthatsz!-sorolja.

-oké,még  átgondolom-mondom bíztatóan.

Klau int hogy inkább menjünk tovább.
-Akkor sziasztok!-intek nekik.

-szia!-köszönnek el egyesével.

Klau szemöldökét felhúzza és megcsóválja a fejét.
-olyanok,mint a gyerekek...huu egyből egy új lány és már egyből bulizni akarnak-hangsúlyozza majd felmegyünk a legközelebbi lépcsőn vissza a tetőre.

Alig voltak kinnt négyen vagy öten.

Klau a telóját nyomkodva vihogott. Sejtem van pasija szóval addig nézelődök.

A táj, havas hegyek sorozata. Távolabb ködös fák,és kurta homok utak ágaznak.

Ha az ember balra néz,egy kiképző tábort lát...ha jobbra akkor pedig csendes természetes csodálatos érintetlen világot.

Jó helyen van a suli az biztos.

-Hé Dóra,gyere már ide!-kiabált egy számomra ismeretlen srác.

Szinte kopasz és hosszúkás arca van.

Klaura nezek majd odasunnyogok közéjük.

-Tényleg te vagy a suli legjobb kémkedős katonának a lánya? Tényleg Leiner vagy?-csodálkozik.

Nem értem igazából ez miért nagy cucc.

-Látom ábrándos fejeket vágsz-nevetett fel hangosan. Elnyomta a csikket és kifújta a dohányfüstöt. Sötét vastag szemöldökében van egy vastag vonal. Olyan mint egy heg.

-Apád nagy ember volt, mondogatták a tetteit. Ha ezer kiláncszáz mittudom én hanyas évben nem kémkedi ki a Fekete szövetséget akkor most többnyire ez a generáció meg se lenne,ugyanis az én apám Tomas apja és a többiek egy "alakulatba voltak" és már előre tudták hoo fognak támadni...ha nincs apád mindenkit felrobbantanak egytől-egyig.

A szívem nagyot dobban. Alig emlékszem apukámra,de azt tudom hogy a legőszintébb és leghűségesebb ember volt.

-Márcsak az a kérdés,hogy ő is ilyen-e...-válaszol messzebbről az igazgató úr.

Megfordulok és látom kissé ráncos arcát. Fejével innt hogy menjek vele.

-Majd még beszélünk-mondtam nekik.

~☆~

Az igazgató úr nem tűnt nyugodtnak. Sőt mitöbb zaklatott. Hogy miből gondolom?

A kezeit idegesen folyton a nyakkendőjére és az arany valamint ezüstös jelvényekre teszi. Arca kissé merev ,tekintete halvány.

-Dóri. Az első félév neked teljesen máshogy fog alakulni... a csapatodat tanulas szempontjából hanyagolni kell. Sokkak hamarabb közeledik az a dolog amitől az iskola rettegett.

-Hogy érti ezt?-kérdezem kissé félve.

-Apád egy nagyon tehetséges kém volt számunkra. Nagy dolgokat tett értünk. A kívánsága az volt,hogy te légy biztonságban és a családod is.
Azonban azt mondták hogy ameddig nem kapják meg azt ami nálad van addig nem hagyják a családodat se, se a szervezetünket.

-Akkor mi a dolgom?-kérdezem.

Anyuék bajban vannak?