Vágyom rád (BEFEJEZETT)

16. fejezet

Sziasztok! Végre sikerült megírnom a folytatást, bár nem túl hosszú rész lett, de némi kíváncsiságot fog hagyni maga után. Sajnálom, hogy ennyire belassultam, de úgy döntöttem, hogy amíg tudok írok, ha lassan is, attól még érkeznek az új fejezetek, tehát megpróbálok nem eltűnni :)

Aechan

Valahol borzasztó büszke voltam magamra, hogy ennyire talpraesettnek bizonyultam. Mikor megláttam, hogy ki üti Jimint, annyira remegtem, mint a kocsonya. A bátyám a lelkemre kötötte, hogy a sokkoló nélkül ki se lépjek a házból. Ott álltam Jimin előtt, akit elég rendesen összevertek, nem tudom mi köze van Yoongihoz, de ha legalább annyi, mint a bátyámnak, akkor előre félek. Nem akarom Namjoont ilyen helyzetben látni, jobban féltem őt, mint saját magamat. Még ki sem hevertem ezt az egész Jungkook ügyet. Tae annyira aranyos volt, hogy haza akart kísérni, fogta a kezem, mintha tényleg a barátnője lennék, bárcsak hamarabb találkoztam volna vele, akkor nekem lenne most a legcsodálatosabb barátom az egész világon, de sajnos ő Jungkook után érkezett az életembe. Kész szerencse, hogy ki akartam szellőztetni a fejem, mert ha nem jövök szerintem Jimint félholtra verik.

Segítettem neki végigaraszolni a városon, hogy haza tudjon menni. Nem engem kísértek haza, hanem én valaki mást. Annak ellenére, hogy mélységesen haragszom rá, és elítélem a viselkedését, mégis ápolni kezdtem, mert képtelen vagyok magára hagyni, úgy néz rám, mint egy elesett kis jószág. Nincs szívem kegyetlennek lenni vele. Zavarba ejtően fürkészi az arcomat, a következő pillanatban kezeit a derekamon érzem, ajkait az enyémre forrasztja. Puha és vastag ajkai gyengéden érintenek, óvatosan, egyetlen röpke pillanatra összezavar, és viszonozom a kellemes csókot, de hamar észbe kapok, hogy ezek az ajkak korábban Byul szája elől vették el a levegőt, hogy ez a férfi itt előttem, beletapos a barátja kapcsolatába. Dühösen tolom el magamtól, ő pedig bocsánat kérően néz rám. Szavai őszintének hatnak, és még el is hiszem neki, hogy Byul addig megy míg a bugyijába nem férkőzteti Jimint, de akkor is undorító ahogyan viselkedik.

- Ha jót akarsz, akkor Jungkook elé állsz, és elmondod neki, mielőtt mástól tudja meg – nyitom ki az ajtót. – Ez a csók pedig soha nem történt meg – fűztem hozzá, és hagytam el a lakását.

Magamhoz sem tértem, hogy vajon Jimin tényleg érdeklődik irántam, vagy csak a pillanat heve okozta ezt nála. Még éjszaka sem voltam képes rendesen aludni, mi változott meg körülöttem. Eddig Jimin úgy tekintett rám, mint egy szükséges rosszra, mint kiderült Byulnál is ez volt a helyzet. Megismerkedtem Taehyunggal, aki azonnal szimpatizált velem, nem kellett előtte semmit sem megjátszanom, neki úgy tetszettem, ahogy vagyok, de én képtelen vagyok barátságnál többet érezni iránta, főleg Jungkook csókja után. Istenem, annak a csóknak még most is érzem az érintését az ajkaimon, csak a gondolatától elkezd hevesebben verni a szívem. El kéne őt engednem, mert csak teljesen összezavar. Szerelmes vagyok bele középiskolás korunk óta, miatta képtelen voltam párkapcsolatot kialakítani. Mindig azt terveztem, hogy tőle kapom meg életem első csókját, és így történt. De ettől csak még nehezebb lett ez az egész helyzet.

A suliban hiányoltam Byult, vagyis nem, de attól még feltűnt, hogy nincs a suliban, ahogy Jimin se. Éppen becsuktam a szekrényem ajtaját, mikor ugrottam egy akkorát, hogy nekiestem a másik szekrénynek.

- Jézusom, Hoseok! A frászt hoztad rám – szorítottam a kezem a mellkasomhoz, a szívem majd kiverte azt.

- Ne haragudj – guggolt le elém, és szedte össze az ijedtség miatt elejtett könyveimet.

- Jungkookot keresed? – vettem el tőle a könyveket.

- Nem, hozzád jöttem – felelte komoly arccal.

- Valami baj van? – kérdeztem. A táskájából egy borítékot húzott elő.

- Figyelj, biztosan tudod, hogy Jungkookot választották ki a tanulók, mint a legnépszerűbb srácot az egyetemen, és belement, hogy titokban kövessem és a mindennapjairól fényképeket készítsek, majd az egyik havi lapszámban csak ő szerepelne, így a többiek betekintést nyernének az életébe. Tudsz követni? – kérdezi, miközben még mindig azt a borítékot szorongatta.

- Igen, de ehhez nekem mi közöm? – nem értettem, hogy mire akar igazándiból kilyukadni.

- Jungkook annak ellenére, hogy dúsgazdag családból származik, egy végtelenül rendes srác. Nem egyszer húzott ki a szarból engem is. Mindenkinek segít, de csak akkor, ha az a ribanc nincs mellette – kezdett érdekes irányt venni a beszélgetés. – Bocsáss meg, de mióta követem Jungkookot olyan dolgokat is láttam, ami megerősítette benne azt, hogy gyűlöljem Byult. Sosem értettem, hogy egy olyan rendes srác mit eszik egy akkora kurván, de teljesen az ujja köré csavarta. Szóval, hogy visszakanyarodjak oda ahonnan elindultam. Mindenről fényképeket készítettem, mivel Byul elég érdekesen kezdett el viselkedni, őt is követni kezdtem, és meg kell mondanom, hogy nem éppen a hűség minta példánya.

- Róla is készítettél képeket? – kérdeztem most már egyre feszültebben.

- Igen, mivel elég szemét volt velem az utóbbi időben, gondoltam bebiztosítom magam – nyitottam volna a szám, de felemelte elém a borítékot. – Mielőtt bármit mondanál, nézd meg ezeket a képeket. Nézd meg rajta a háttérben lévő személyt.

Remegő kézzel bontottam ki a borítékot, mindenre fel voltam készülve, de a látottakra nem. Ha Hoseok ezt így észreveszi, akkor mindenki más is. Nagyot nyeltem.

- Hoseok, ezeket a képeket Jungkook sosem láthatja – kértem.

- Miért?

- Mert nem – feleltem határozottam.

- Aechan, látnia kell őket, Byul nem érdemli meg, hogy mellette maradjon, mikor...

- Hoseok, én sosem ártottam nekem. Kérlek, ezt most bízd rám, jó! – csúsztattam a táskámba a fényképeket.

- Aechan – sóhajtott egyet Hoseok -, még van egy hetem míg elkezdtem megírni Jungkook történetét, arra kérlek, hogy gondolkozz el rajta. Az újság egy hónap múlva megjelenik, és...

- Ne tedd bele őket – könyörögtem.

- Meglátom mit tehetek – nézett rám sajnálkozva, majd ott hagyott a folyosón.

Képtelen voltam, visszamenni a terembe. Annyira ideges voltam, hogy alig kaptam levegőt. A titok már nem titok többé, és fogalmam sincs, hogy hogyan reagálna erre Jungkook. Végig sétáltam a folyosón, már teljesen kihalt volt, hisz mindenki bevonult a terembe, lassan araszoltam le a lépcsőn, mikor egy fekete bőrkabátos srácot pillantottam meg a lépcsőn ülve. Vállai néha megrázkódtak. Csak nem sír?

- Jungkook? – félve mondtam ki a nevét, láttam, ahogy megtörli a szemét, majd komoly arckifejezéssel hátra fordul.