Jimin
Nagyon meglepődtem mikor Aechan felhívott, hogy beszélni akar velem. Sok minden járt a fejemben, talán Yoongi felől akart érdeklődni, hátha én többet tudok, de mikor hosszú csend után Jungkookot említette ledöbbentem. Igaz már beszélünk Jungkookkal, de nem lettünk ismét puszipajtások. Az a kölyök nehezen bocsát meg, fordított helyzetben én is hasonlóan éreznék. Aechant mindig is kedveltem, mert aranyos lány volt, de sosem hittem volna, hogy egyszer ennyire jóban leszünk, főleg azután, amit tettem. Mindenesetre bepattantam a fekete Porschémba, és elé mentem a suliban. Leparkoltam közel a bejárathoz, kiszálltam, és kényelmesen nekidőltem az oldalának, így figyelve a bejáratot.
Pechemre nem Aechan lépett ki rajta, hanem Byul. Reménykedtem benne, hogy nem vesz észre, de konkrétan a sulival szemben álltam, így csak a vak ment volna el mellettem.
- Jimin – széles mosoly terült el az arcán, és rohant felém. Valahol szép ez a csaj, csak belülről férges. – Nem hittem volna, hogy elém jössz – szinte boldogság csendült ki az ajkai közül. – Olyan régóta kerülsz, és meg...
- Állj le, nem hozzád jöttem – hűtöttem le, arcáról eltűnt a mosoly. Tekintetem a még lapos hasára tévedt, hisz még mindig nem dolgoztam fel, hogy talán az én gyerekemet várja.
- Pedig meg kéne beszélnünk a dolgokat, kerülsz. Addig jó voltam, még titok voltam és izgalmas? – jogos volt a felháborodása.
- Figyelj, nekem még idő kell. Mondjuk azt, hogy elfogadom, hogy az enyém, de ez még nem azt jelenti, hogy akarom is – Nagy szar alak vagyok, az egyszer biztos.
- Mennyi idő kell? – csattant fel – A hasam egyre nagyobb lesz, mikor akarod ezt rendesen megbeszélni? Mi lesz kettőnkkel? Már nem kellek, csak addig voltam jó, míg titokban csinálhattuk?
- Aechan! – kiáltottam, és intettem felé, mert menekülő útnak gondoltam.
- Mit akarsz te tőle? – kérdezte hidegen Byul.
- Barátok vagyunk, ennyi. De nem tartozom neked magyarázattal. Érte jöttem, úgyhogy csá! – azzal ott hagytam.
Aechan nem is jött közelebb míg Byul ott volt. Szinte a hátamon éreztem a fagyos pillantását, mintha késekkel dobált volna meg.
- Nem akartam zavarni – intett a hátam mögé. Megfordultam, és Byul akkor fordult el, majd az autójához sietett.
- Nem zavartál – feleltem – csak a gyerekről akart velem beszélni.
- Gyerekről? – nézett rám döbbenten, akkor esett le, hogy ő még nem is tudja.
- Byul terhes – mondtam ki. Aechan arca elfehéredett.
- Ki...kitől? – kérdezte remegő hangon, tudtam mitől fél ennyire.
- Elvileg tőlem – válaszoltam, picit mintha megenyhült volna.
- De nem biztos?
- Nem – mondtam. - Ő ezt számolta ki a hetekből ítélve vagy mit magyarázott. Gyere kajáljunk valamit, és közben dumálunk.
- Jó, mert mindenre számítottam csak ilyen infora nem – kinyitottam neki a kocsiajtó jó úri emberhez méltón, ő pedig beült. Aechan kedves és szép csaj, ha jobban végig nézek rajta rendkívül vonzó is, ha nem tudnám, hogy Jungkooké a szíve, talán megis megpróbálkoznék vele. Ja meg persze, ha nem lenne Byul, az én átkom.
A régi kávézóba mentünk, ahová mindig négyesben jártunk. Rendeltünk kávét és mellé némi süteményt.
- Hallgatlak – néztem rá, miközben a villával turkálta a sütit.
KAMU SEDANG MEMBACA
Vágyom rád (BEFEJEZETT)
Fiksi Penggemar"Dühösen álltam fel a lépcsőről. Kezeimet ökölbe szorítottam, éreztem, hogy felnéz rám, de nem mertem a szemébe nézni, inkább igyekeztem elfordulni tőle, hogy ne lássa meg a kósza könnyeimet. - Tudod, Jungkook, ahelyett, hogy itt keseregsz, inkább m...
