Vágyom rád (BEFEJEZETT)

25. fejezet

Sziasztok! Szóval ma sok időm volt, így két fejezettel is kész lettem. Nos, annyi a szomorú hír, hogy már csak egy fejezet van hátra, és ettől a sorozatomtól is búcsút veszek. Remélem sokaknak tetszett, és nem okoztam csalódást :)

Jungkook

Megdöbbentem mikor Jimin hívott. Már majdnem a gyárnál voltam a kocsival. Nem is tudom mit éreztem, aggódást, vagy sajnálatot? Nem tudom, de zavaros volt, az biztos. Aechan ott volt vele, már azért is be akartam menni a kórházba. Késő délutánba fordult az idő mire megérkeztem. Alig találtam parkolót. A recepciónál kedvesen útba igazítottak, és a lifttel felmentem a legfelső emeletre, ahol az intenzív osztályok voltak. Hosszú folyosón haladtam végig, mire elértem az üvegajtóhoz. Ahogy benéztem rajta, ott ült a folyosón a nővérpult előtt Jimin, mellette Aechan. Nem tudom mi történt, de a szívem összeszorult mikor azt láttam, hogy Jimin és Aechan egymás kezét fogja. Vajon megint megtörténik velem? Megint Jimin lesz az, akit választanak helyettem?

Nem ilyen hülyeségeken kellett volna gondolkoznom, de képtelen voltam nem elvonatkoztatni ettől. Ekkor felnézett rám ő. Miért nem láttam olyan tisztán, mint most, hogy mennyire gyönyörű, hogy szinte sugárzik róla a kedvesség. Félszegen elvonta a tekintetét rólam, és elengedte Jimin kezét. Jimin erre felkapta a fejét, majd felém fordult.

- Jungkook – állt fel. Odamentem hozzájuk. – Tudom, hogy... szóval, csak gondoltam mégis akarsz róla tudni valamit.

- Kösz, hogy szóltál – feleltem, és kezet fogtunk. – Nem vagy valami jól. – Szemmel láthatóan nagyon megviselték a dolgok.

- Aggódik – szólalt meg a bájos hangján Aechan.

- És tudtok már valamit? – érdeklődtem, bár nem is tudom annyira nem igazán izgatott, hogy mi történik vele. Túl nagy volt a harag benne Byul iránt.

- Még nem hozták ki a műtőből – válaszolta Jimin.

Ahogy ezt kimondta a folyosó végén lévő műtő kinyílt, és egy hordágyat toltak ki rajta. Byul békésen aludt, hosszú szőke haja a kötés alól kikandikálva elterült a párnán, a hordágyhoz rögzített gép, halkan pityegett, ahogy Byul szíve csendesen dobbant egyet. Eltolták előttünk, Jimin ment volna utána, de ekkor lépett ki az orvos is a műtőből.

- Jó estét, Dr. Kim vagyok, melyikük Min Byul hozzátartozója? – összenéztünk. Jimin rám nézett, és megadta nekem a lehetőséget, hogy én lépjek előre, de ezt egyáltalán nem akartam.

- A barátja vagyok – lépett előre Jimin. – Tud mondani valami biztatót?

- Igenis, meg nem is – erre egy picit összeszorult a szívem. – A műtét sikeres volt, a belső vérzést elállítottuk, viszont, azt tudták, hogy a hölgy várandós? – kérdezte az orvos. Jimin nagyot nyelt és bólintott.

- Nagyon sajnálom uram, de a babát nem tudtuk megmenteni. Részvétem. A hölgy látogatható, de egyszerre csak egy főnek – azzal elköszönt. Jimin csak bámult maga elé.

- Jól vagy? – érintette meg gyengéden Aechan. Jimin megrázta a fejét. – Nagyon sajnálom, Jimin.

- Nem tudtam, hogyan érzek, de mégis csak az én gyerekem lett volna – csuklott el a hangja, majd hátralépett és leült. – Miért volt neki fontosabb a bosszú?

- Annyira sajnálom Jimin, az egész az én hibám – guggolt le elé Aechan. Jimin ráemelte a tekintetét. Mióta lettek ennyire jó barátok?