Vágyom rád (BEFEJEZETT)

12. fejezet

Jungkook

Rohadt ideges voltam. Fel s alá járkáltam a stadion előtt, ahol megrendelésre kerül a táncverseny. Maga a verseny is kikészített, hisz folyton elvernek minket, de most azon izgultam, hogy végre bemutassam Byult a srácoknak, és végre leszálljanak rólam. Nem értem miért nem hiszik el, hogy van barátnőm. Oké kölyök képű vagyok meg én nem viselkedem velük úgy, mint a többiek, akik úton útfélen beszólnak lányoknak, a saját barátnőiket, pedig úgy tartják mintha ők azért léteznének, hogy kiszolgálják a srácok vágyait és kívánságait. Én egy nőt tisztelek, és becsülök, nem pedig szórakozom velük. Talán emiatt szívatnak állandóan, de kezdem unni. Annyira boldog voltam, mikor elfogadta a jegyet, irigykedni fognak rám a srácok, az tuti. De nem csak Byulon agyaltam, hanem Aechanon is. Olyan régóta barátok vagyunk, és egész egyszerűen felszívódott, a suliban is csak köszön és máris tovább áll. Idegesít, hogy Taehyung csapja neki a szelet. Ott ölelgeti a suli előtt, mikor jöttek ezek így össze?

Azt hittem legalább Aechan kikéri a véleményemet a barátaimról, hisz nem is ismeri őket, jó Tae a jobbik fajtába való, de akkor is. Két nap alatt nem ismerhet ki valakit, nem? Hiába hívom, nem veszi fel a telefont, hiába küldök üzenetet még csak nem is válaszol rá. Kérdeztem Byult, hogy mi történt közöttük, Byul szerint Aechan nagyon csúnyán bánt vele, ezért összevesztek, és nem akar egy olyan szemét embernek a barátnője lenni. Nehezen hiszem el Byul szavait, de miért hazudna nekem? Mintha Namjoon kocsija állt volna be a parkolóban, megdöbbenek mikor Aechan száll ki az autóból. Hosszú barna haja leengedve, szinte ringatózva simogatja a csupasz vállait. Egyszerű pánt nélkül ruhát visel, virágokkal díszítve, mégis nagyon csinos, szinte magára vonja a figyelmet. Mikor változott ő meg ennyire? A szemembe néz és egyszerre vagyok boldog és ideges. Örülök, hogy végre láthatom, de hol van az én barátnőm lassan kezdődik a verseny?

- Aechan? Hát te? – kérdeztem meg lepetten ahogy megállt előttem.

- Ö... szia – köszön idegesen – Jöttem megnézni a versenyt.

- Honnan volt rá jegyed? – kérdem, de azonnal keserűséget érzek a számban, mégis honnan lenne? – Ja, persze Tae hívott meg. – Nem akartam ennyire kinyilvánítani, hogy nem örülök a kapcsolatuknak, de a hangom mindent elárult. Haragszom rá, hogy nem kért tőlem engedélyt.

- Nem – válaszolt, erre felkaptam a fejem. – Byul adta nekem a jegyet még aznap, mikor te meghívtad! – Mi van? Elakadnak a szavak a torkomon. Byul nem is akart eljönni a versenyre?

- Mi? – néztem rám döbbenten, és végre képes volt egy szót kinyögni.

- Byul gyűlöli ezt, amit csinálsz, nem is akart eljönni, és nem is fog – A szavak olyan hidegen hagyták el az ajkait. Nem lehet igaz! Byul nem tenne ilyet, a barátnőm, támogat engem, ahogy én őt mindenben. Nem tudtam tovább Aechanra nézni, biztos, hogy hazudik, tényleg igaza lehet Byulnak, ha ilyeneket állít a barátnőjéről! A lépteim dühösen követték egymást.

Berobogtam az öltözőben. Tae és a srácok már átöltöztek, éppen azt beszélték ki, hogy ki hány csajt húzott meg a hétvégén, még olyan is büszke volt magára, akinek kétéves párkapcsolata van.

- Oszt veled mi van, Tae? – érdeklődött Jongup.

- Semmi, barátnőm lett – mondta ki egyenesen, ez még jobban dühített, mert a barátnője az én jegyemmel van itt.

- És eljön a versenyre?

- Nem, nem hívtam meg, mert még túl friss a kapcsolatunk, meg nem akarom ennyi éhes oroszlánnak kitenni – neveti, mire a többiek törölközőkkel dobálják meg röhögve. – Na húzok is kifelé – fogja menekülőre. Ahogy Tae elmegy megtalálnak. Rögtön elkezdnek érdeklődni, és kicsit sokáig válaszolok, ami elég ok nekik rá, hogy megkezdődjön a szívatásom.