Vágyom rád (BEFEJEZETT)

20. fejezet

Jimin

Komolyan megőrülök, eddig ez ennyire nem érdekelt, de mióta Aechan hazavitt miután majdnem szétverték a fejem, valami megváltozott bennem. Byult képtelen vagyok lerázni magamról, pedig rohadtul próbálkozom. Állandóan hívogat, sms-ezik, sőt képes a házam előtt ácsorogni, csakhogy találkozzon velem. Megmondtam neki, hogy nem akarom látni, de ő ezt valahogy képtelen felfogni. Már napok óta nyüstöl, hogy valami nagyon fontosan szeretne megbeszélni velem, de ez engem egyáltalán nem érdekel. Semmi sem lehet fontosabb annál, minthogy én végre elérjem, hogy Jungkook újra szóba álljon velem, és meghallgasson. Mióta lebuktunk, azóta érzem igazán azt, hogy mit is jelent a valódi barátság, és az nem azt, hogy lecsapod a csajt a haverod kezéről. Azért, hogy védjem magam, rá akarom ébreszteni azt a hülye fejét, hogy ő sosem szerette igazán Byult. Nem ő a hozzá való lány.

Ismerem Jungkookot, ha valami bántja, akkor szinte napokig a játéknegyed fogja, és csak szórja a pénzt, vagyis még az sem jön össze neki, mert amennyit feltesz, a dupláját nyeri vissza. Néha egész egyszerűen csak meghúzza magát a játékteremben, beül a kedvenc versenyautós játékába és órákat képes ott eltölteni. Most is ott bukkanok rá.

- Mi a faszomat keresel itt? – fel sem néz, de érzi, hogy mögötte állok.

- Beszélnünk kéne – mondom.

- Nekem nincs mit mondanom a számodra, húzz a pokolba – válaszolja, és az autóval nekiront a szalagkorlátnak. – Cseszd meg, még itt is kikaptam miattad! – csap rá a kormányra, majd kiszáll a gépből, és elindul a kijárat felé.

- Csak dumáljunk – mondom. – Köcsög voltam, de hidd el nem teljesen az én hibám – erre hirtelen megfordul, majdnem szájon csókolom, annyira hirtelen hajol az arcomba.

- Ahhoz, hogy megkefélj valakit, két ember kell – mondja, és a lépteit felgyorsítva a híd felé veszi az irányt. Nem messze valami kiabálásra leszek figyelmes. Egy pillanatra hátra fordulok, mintha Yoongi és a bandája lenne ott, valami csajjal, akit nem tudok kivenni, de figyelmem újra Jungkookra terelődik.

- Figyelj hibáztam, de Byul volt az aki folyton flörtölt velem, konkrétan felkínálta nekem magát. Sokáig álltam ellen...

- A részletekre nem vagyok kíváncsi. Megbasztad és ezzel véget is vetettél a barátságunknak! – nem emeli fel hangját, de mégis annyira mellbe vágnak a szavai.

- Oké, csak – akkor egy visítást hallok a híd tetejéről, lenézek és látom, hogy Aechant verik éppen Yoongi emberei. – Baszod, az ott... - Jungkook még csak hátra sem fordul. Most döntenem kell ki felé fordulok. A lábai végül maguk döntenek, és rohanok Aechan felé, ezek agyon verik.

Fogalmam sincs mit érezhettem ma reggel, de apán fegyverét magammal hoztam, azaz igazság, hogy fostam, hogy összefuthatok Yoongival, és ő sosem jár egyedül a játéknegyedben. Annyira azzal voltak elfoglalva, hogy Aechant verjék, hogy fel sem tűnt senkinek, hogy kattan a fegyverem Yoongi halántékánál. A srác felém fordult.

- Te?

- Hagyjátok békén – mondtam kimérten. – Nem kérem még egyszer – A két bulldog elindult volna felém, de Yoongi óvatos mozdulattal nyugalomra intette őket.

- Meg akarsz halni, Jimin? – kérdezte.

- Csak utánad – válaszoltam.

- Túl sok van már a számládon...

- A tiéden még több – valamiért egyáltalán nem féltem vele szemben, jobban aggasztott a lábamnál kuporgó lány állapota.

- Még találkozunk – fenyegetett meg, majd távolodni kezdtek. Egész addig míg nem tűntek el, a fegyvert egyenesen tartottam, majd gyorsan eltéve Aechanhoz guggoltam.

- Jól vagy? – próbáltam óvatosan kisimítani összetört arcából a haját. Ügyesen védte magát, látszik, hogy rendőr a bátyja, de a testén csúnya zúzódások lesznek. Aechan felnézett rám, majd hirtelen a nyakamba kapaszkodott, arcát a vállamba fúrta és zokogott.

Rettenetesen megijedhetett, mert egészen a lakásomig sírt. Felvittem magamhoz, megmutattam hol a fürdőszoba, adtam neki egy bemelegítőt és egy pólót, hogy át tudjon öltözni. A szüleinek küldtem egy SMS-t a nevében, hogy ne izguljanak érte, de nem akartam most elengedni egyedül. Jobban nézett ki, mikor elbújt, de az arcán már láthatóak voltak a zöldes árnyalatok.

- Megnézhetem a hasad és a derekad? – felhúzta a pólót addig, hogy a melle még takarásban legyen. Nagyon csúnya volt. – Hozok fel jeget – indultam volna, de elkapta a kezem.

- Köszönöm – suttogta remegve.

- Miért csináltad?

- Ezért – adta a tenyerembe a diktafont.

- Hozok jeget, addig pihenj le – mutattam az ágyamra.

Elrohantam a konyhába, de marha kíváncsi voltam, és meghallgatta a diktafont. Ez felért egy tanúvallomással. Yoongi beismerte rajta Namjoon bántalmazását, aki jelenleg is kómában feküdt, ráadásul hivatalos személy elleni erőszaknak minősült. Megtarthattam volna ezt a szart, hogy zsaroljam vele, de tudtam, hogy mi a helyes. Visszasiettem a jéggel, de addigra ez a bájos lány már elaludt. Betakartam, és csak néztem kimerült, mégis szép arcát. Jungkook egy barom. Haragszik rám, pedig csak jót tettem vele. Soha nem hagyta volna el azt a ribancot, pedig mindvégig itt volt az orra előtt a megfelelő ember.

Felkaptam a kabátomat, és elrohantam. Pechemre azzal személlyel futottam össze, akivel egyáltalán nem akartam.

- Kerülsz engem, Jimin – ölelt át egyből.

- Jól látod – toltam el magamról.

- Jimin, szeretlek. Feláldoztam érted a biztos jövőmet, te meg így bánsz velem? – kérdezte.

- Figyelj ezt már egy párszor megbeszéltük. Byul én nem szeretlek, jó kaland voltál, de ennyi. Most hagy, mert dolgom van – mondtam, és ott akartam hagyni. Megragadta a karomat.

- Terhes vagyok – nyögte be. Megtorpantam. Hosszasan néztem rá, nem tudtam megszólalni. – Biztos, hogy a tiéd. Kiszámoltam, és mióta veled vagyok, képtelen vagyok más srácokkal lefeküdni, még Jungkookkal sem ment csak egyszer. Utoljára pedig vele védekeztünk, ezt tudom, mert megjátszottam vele. Menjünk fel, beszéljünk. Kérlek. – őszintén könyörgött, de most képtelen voltam józan ésszel gondolkozni.

- Most... most dolgom van – feleltem. – Majd hívlak – felültem a motoromra, és elhajtottam. Byul terhes. Atya ég, én nem akartam még apa lenni, ráadásul nem egy olyan nőtől, mint Byul. Az sem biztos, hogy az enyém, annak a csajnak minden szava hazugság. De mi van, ha mégis? Ezt kurvára át kell gondolnom. A mellkasomat hirtelen mázsás súly kezdte el nyomni, alig kaptam levegőt. Első utam először a rendőrségre vezetett, és átadtam nekik a diktafont, tudtam, hogy majd újra tanúskodnom fog kelleni, de Aechanért akartam tenni valamit, aki ráébresztett arra, hogy mennyire szar ember voltam eddig.

Az utolsó állomás Jungkook volt. Leállítottam a motort, levettem a bukósisakot, éppen akkor lépett ki a házból.

- A francba, miért nem hagysz már békén! – került volna ki.

- Aechant, majdnem agyonverték – megtorpant. Haragszik rá, de valahol látom rajta, hogy még mindig fontos neki a legjobb barátja.

- Mi történt Aechannal? – ekkor megfordultam, és Hoseok állt mögöttem.

- A bátyját félholtra verte Yoongi és a bandája. Aechan pedig bizonyítékot gyűjtött be a srác ellen, amit készséggel eljuttattam a rendőrségre. – feleltem.

- Hogy van? – remegett meg Jungkook hangja.

- Fent van nálam, alszik. Mielőtt rosszra gondolnál – láttam rajta, hogy összevonja a szemöldökét -, valahova vinnem kellett, csak biztonságba helyeztem, nem nyúltam hozzá.

- Nem is engedte volna – fűzte hozzá Hoseok.

- Mégis miről beszélsz? – néztünk a srácra.

- Beszélnem kell veled Jungkook, ezért jöttem – nyújtott át egy borítékot Jungkooknak.