"Dühösen álltam fel a lépcsőről. Kezeimet ökölbe szorítottam, éreztem, hogy felnéz rám, de nem mertem a szemébe nézni, inkább igyekeztem elfordulni tőle, hogy ne lássa meg a kósza könnyeimet.
- Tudod, Jungkook, ahelyett, hogy itt keseregsz, inkább m...
Csak álltam és néztem magam a tükörben. Vajon Jiminnek igaza van, hogy lehet, hogy Jungkooknak mégis jelentek valamit? Kár ebbe belebonyolódni, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem. A legjobb az lesz, ha teljesen elengedem. Visszamentem az asztalunkhoz.
- Elég savanyú képet vágsz – jegyezte meg vigyorogva.
- Csak gondolkoztam – ültem le nagyot sóhajtva.
- Mondjuk a vécén ülve jönnek a legjobb gondolatok – röhögött fel a saját poénján, ami számomra annyira nem igazán volt vicces.
- Jimin! – mordultam rá, de vigyorgó képét látva magam is elmosolyodtam.
- És mire jutottál? – érdeklődött.
- Nem tudom, nagyon zavaros az egész – sóhajtottam, vajon mikor vált a viszonyunk ennyire közvetlenné?
- Mi lenne, ha elmennénk a gyárhoz – erre felkaptam a fejem. A gyár volt a számomra azaz emlék, amely mindig eszembe jutott, ha Jungkookot el akartam felejteni. Ott voltunk egymáshoz a legközelebb, azóta mérföldek választanak el egymástól minket -, úgy tudom mély emlék mind a kettőtöknek, hátha ott dűlőre jutsz?
- Mind a kettőnknek? – furcsállottam a felvetését, talán tud valamit Jungkooktól csak nem mondja el?
- Csak úgy mondtam – vonta meg a vállam. – Nos?
- Rendben, menjünk – hajtott a kíváncsiság, ez a srác valamiben sántikál.
Rendes volt mert mindent ő fizetett. Kimentünk a kávéházból, és forgolódtam, mert elég messze tudtunk leparkolni, a kocsit kerestem.
- Aechan – rá néztem – várj meg ott a sarkon, hozom a kocsit.
- Oké – egyeztem bele, igazi lovag, hogy elém hozza a kocsit.
Lassan sétáltam a sarok felé, és elővettem a telefonomat, Jungkook utolsó SMS-ét olvastam. „Nagyon szeretnék veled beszélni. Egy tök voltam, találkozzunk mondjuk a gyárnál"
Emiatt volt nekem gyanús Jimin megjegyzése. Aztán mintha minden gondolatom ketté hasadt volna. Csak azt hallottam, hogy Jimin a nevemet kiabálja. Éppen felé fordultam, mikor a rozoga autó egyenesen felém száguldott. Időm sem volt reagálni, hatalmas rántást éreztem, és valami puhára zuhantam. Éles csörömpölés hasított a dobhártyámba, ösztönből húztam be a nyakam. Lassan kinyitottam a szemem. Az egész testem remegett, és Jiminen találtam magam.
- Jól vagy? – kérdezte, én meg lassan leszálltam róla.
- Igen – csuklott el a hangom. Hátra fordultunk, a betonon üvegszilánkok hevertek minden felé, az autó félig a kávézó melletti ruházati üzletbe hajtott be.
- Istenem!!! – szaladt ki sikítva a bolti eladó.
- Hívd a rendőrséget és a mentőt – kérte tőlem Jimin, és miközben én tárcsáztam ő beugrott a törmelékeken keresztül az autóhoz.
Pillanat alatt ideért mindenki. Jimint kiküldték miközben a tűzoltók, mentősök és a rendőrök végezték a dolgukat. Meg akartam kérdezni Jimint, hogy ki volt a kocsiban, de mikor a hordágyon kihozták a szívem kihagyott egy ütemet. Jimin nem mondott semmit, és nem is kellett. Ez a fiú tele van együttérzéssel, és óvni akart attól a tudattól, ami rám ordított mikor Byult betették a mentőautóba.
- Bejössz velem? – fordult felém Jimin, akkor vettem észre, hogy keze a derekamon pihen. Bólintottam. Már nem számított, hogy a kocsihoz kell sétálni. A kórházig egyetlen szót sem szóltunk. Leállította a motort.
- Ugye meg akart ölni – mondtam ki csendesen.
- Nem tudhatjuk biztosan – felelte, majd kiszállt, én meg követtem.
A recepción felküldtek minket az intenzív osztályra, ahol a műtők is voltak. Semmit sem tudtunk azon kívül, hogy Byult betolták a műtőbe. Jimin telefonált.
- Szevasz Jungkook – nagyot nyeltem. Miért hívta fel? – Figyelj, Byult baleset érte, most kórházban van és műtik.... Majd elmesélem... Gondoltam szólok, mégis csak a volt csajod... Tudom, ja és itt van velem Aechan is... Azért mi jöttünk, mert a szülei szarnak a fejére, a bátyját meg körözik, nincs senkije... Oké, szevasz – majd letette.
- Miért hívtad? – kérdeztem miközben még a gyomrom is megremegett.
- A volt barátnője, attól mert szakítottak Jungkook nem olyan szar alak, mint én – támaszkodott meg a térdén ültében.
- Nem vagy szar alak, csak rossz döntést hoztál akkor. Ha szar alak lennél, most nem ülnél itt és nem izgulnál érte – ültem le mellé, és megfogtam a kezét. Nem húzta el, hanem megszorította.
- Hülye dolog tudom, de kedvelem, csak a személyisége zavar – mondta. – Szinte magával rántott és nem tudtam menekülni. Csak azt vettem észre, hogy vágyni kezdtem rá, jó volt vele együtt lenni.
- Én most elmegyek, jó. Nekem nem igazán örülne, ha... - erre Jimin megszorította a kezem.
- Kérlek, ne hagy itt egyedül – könyörögve nézett rám. Jimin igazán aggódott Byulért, jobban, mint én. Vajon képes leszek ezt megbocsátani, mert bár nem mondtuk ki, de Byul szándékosan hajtott nekem. Féltékeny volt rám, hisz Jungkook a suliban elhalmozott ajándékokkal, Jimin rám várt a suli előtt és szerintem ő követett minket, azt hihette, hogy randizunk. Az egész féltékenységből eredő bosszúvágy volt, de ő húzta a rövidebbet.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
