Vágyom rád (BEFEJEZETT)

14. fejezet

Aechan

Szinte ég az ajkam. Csak ülök a nézőközönség között, és meredten bámulok magam elé, egy csapat srác ugrabugrál előttem a színpadon, a zene jó, de valahogy a képi világ nem ér el a tudatomig. Életem első csókja, és azzal a sráccal, akibe középiskolás korom óta szerelmes vagyok. Hacsak rá gondolok érzem, hogy felszökik a pír az arcomon, kész szerencse, hogy nagyjából félhomályban ül a közönség. A szívem őrült tempóban zakatol, az a csoda, hogy ennyire hidegvérrel tudtam kezelni a helyzetet akkor, abban a pillanatban. Visszagondolva, mégis örülök neki, hogy Tae nem csókolt meg, mert biztos, hogy nem lesz ennek folytatása, de legalább, azaz álmom teljesült, hogy Jungkooktól kapja meg életem első csókját, és micsoda csók volt. Az egész testemet átjárta.

A színpadon cserélődnek a versenyzők. Felkapom a fejem, mert ők azok, képtelen vagyok levenni a szemem Jungkookról. A srácok iszonyat jól táncolnak, de az ő mozdulatai magával ragadnak. Annyira érzi a zenét, hogy semmi erőltetett mozdulat nincs benne, és amikor a csípőjét mozgatja... istenem, belepirulok a gondolatba, ami keresztül száguldott a fejemben. Egyetlen pillanatra vonom csak el a tekintetemet, hogy megkeressem közöttük Taet, mert végül is őt sem hanyagolhatom el. Tökéletesen táncol, de érződik közöttük az, hogy Tae tanulta, míg Jungkookkal veleszületett ez a tehetsége. Teljesen másként viselkedik a színpadon, de ha belegondolok, mindig is komolyan vette a táncot, sokkal férfiasabb lesz tőle. Hihetetlen koreográfiával álltak elő, és Jungkook volt a központ, a többiek is elképesztő táncosok, de valaki mindig jobb egy ilyen csapaton belül. A közönség szinte megőrül, mikor befejezik a bemutatót. Ha nem ők nyerik meg az idei verseny, akkor tuti, hogy bunda az egész. A többiek nem érdekelnének, legszívesebben Jungkookhoz rohannék, de ők most hátul vannak egy csoportban, és várják az eredményhirdetést. Olyan jól lenne, még eljátszani, hogy a barátnője vagyok, olyan jó lenne még egyszer utoljára érezni az ajkait az enyém, ahogy felperzseli vele az egész testemet!

Már akkor őrülten örültem mikor az első három legtöbb szavazatot kapott csapat között ott voltak ők is. Látszott minden srácon, hogy nagyon izgul.

- A harmadik helyezett az idei táncversenyen a... - utálom mikor így húzzák az ember agyát, csupán csak a hangulatkeltés miatt - White Wall! – Nagyon örültem neki, ezek szerint első vagy a második hely az övék. Tudom, hogy végre az elsők akarnak lenni, ezért szinte lerágtam a körmömet. – Idén is, mint azt már megszokhattuk a két legütősebb tánc csapat a Tigers és a Wild. Vajon ki lett az első? Íme a boríték – lassan nyitja ki, komolyan fültövön kéne hajítani a vigyorral a képén. Visszacsúsztatja a papírt a borítékba – Én már tudom! – vigyorog miközben a közönség kifütyüli, már olyan ideg vagyok. – Az idei év legjobb tánccsapata a... TIGRES!!! – üvölti, először a srácok agyáig sem jut el, hogy idén ők nyertek. Felugrok a helyemről úgy visítok örömömben. Mire végre ők is kapcsolnak, és egymás nyakába ugorva üvöltöznek örömükben. Végre több éve mindig csak a másodikok lettek, de idén végre ez megváltozott.

Egymást ölelgetve, karolgatva és csókolgatva a kupát, mint a győztes jelképet, jöttek a srácok kifelé. A lányok szinte megrohamozták őket, és a bőrükre kértek autogramot. Némelyik lány nagyon bátor volt, mert felhúzta a felsőjét, és egyenesen a melleire kérte az aláírást. Csak a távolból néztem őket, a kupa csupán, mint említettem egy jelkép volt, de a lényeg az a csekk, amit Tae szorongatott. Tae engem keresett a tekintetével, de nem csak ő. A szívem megdobbant, mikor feltűnt, hogy Jungkook tolja el maga elől a lányokat, és engem keres. Ahogy az út szabaddá vált, egyenesen felém szaladt.

- NYERTÜNK!!! – üvöltötte, majd felkapott az ölébe, és megpörgetett. Kacagva tartottam magam, és imádkoztam, hogy a szoknyám ne emelkedjen olyan magasra, hogy mindenki belásson alá.