Vágyom rád (BEFEJEZETT)

2. fejezet

Aechan

Itt ragadtam két dögös sráccal egy asztalnál. Együk a jobbomon a másik a balomon ül, én meg szótlanul forgatom a teát az ujjaim között. Néha elnézek Byul felé, aki szinte felfekszik az asztalra és úgy folytatja a flörtjét vele, miközben a háta mögött a barátja mit sem sejtve éppen arról beszélgetnek, hogy Hoseok miért is kereste fel. A szívverésem a fülemben dobog, szinte alig hallom a hangokat körülöttem. Jungkook rám mosolyog, és kiveszi a cseresznyémet a tejszínhabom tetejéről, majd a szájába helyezi. A gyomrom görcsbe rándul, miközben látom, ahogy a nyelvével megforgatja a z édes gyümölcsöt.

- Neked mi a véleményed erről, Aechan? – rángat ki a vágyódásom útvesztőjéből.

- Ne haragudjatok csak nem figyeltem – nyeltem nagyot.

- Hoseok, azt szeretné, ha megengedném neki, hogy képsorozatot és cikket írjon az egyetemi lapnak rólam – veszik ki a cseresznye szárát a szájából.

- A múlt heti szavazáson Jungkookot szavazta meg a suli nyolcvanöt százaléka, mint legnépszerűbb embert, és titokban akar róla képeket készíteni – ecsetelte Jimin. Én is benne vagyok abban a nyolcvanöt százalékban, mert szerintem is Jungkook megjelenése, viselkedése, és személyisége egyszerűen úgy tökéletes ahogy van, csak kár, hogy olyan emberre pazarolja, mint Byul. Tudom csúnya dolog ilyet mondani, és jogosan vághatnátok a fejemhez, hogy féltékeny és irigy vagyok, de Byul nem egy szent bárány.

- Mint valami sztárról? – kérdeztem meglepetten. Jungkook büszkén vigyorog.

- Kicsit szerintem még élvezném is – kacsint rám, én meg érzem, hogy pír szökik az arcomba.

- Hoseok, most jól felnyomta az egódat – neveti Jimin, mire a barátnőm végre lesz szíves visszajönni. Meg sem kérdezi, hogy miről beszélgettünk, mert egész egyszerűen nem érdekli. Előveszi a táskáját, kiveszi a tükrét, és én még látom azt a cseles mozdulatot, ahogy egy papírfecnit ejt bele a táskájába. Meg van a száma. Bízom benne, hogy csak játszik, és nem akarja megcsalni Jungkookot. A véleményem már senkinek sem számít, mert csak Byul szavain csüng mind a kettő. Most ebben a percben azt kívánom, hogy Jungkook fogadja el Hoseok ajánlatát, és hátha egy-két fénykép végre felnyitná a szerelemtől vak tekintetét.

Egy negyedóra múlva, a pincérsrác kihozza a rendelést, még titokban rákacsint Byulra. Istenem Jungkook, olyan vak vagy!

- És mi a mai program csajok? – faggatózik Jimin, hát én speciel nem ilyen programra gondoltam.

- Vásárolni szeretnék menni – fűzi össze az ujjait Jungkookéval Byul. – Le kéne menni jövőhét hétvégén a nyaralótokba, persze, ha az őseid nincsenek éppen ott – fintorog el kissé.

- Most nincsenek, apám oda van Kínában tárgyalni, anyám mondta ugyan hova kotor el, de eskü nem rémlik – válaszolja Jungkook, érződik a hangjából, hogy nagyon nincs jóban a szüleivel, azt tudom, hogy főleg azóta mióta Byul a barátnője.

- Na, akkor kapjuk össze magunkat, mert kezd idegesíteni az a sok csajszi a túlsó sarokban, lassan magukhoz nyúlnak, úgy eszi a fene utánunk – áll fel Jimin.

- Azért azt megnéztem volna – röhög fel Jungkook. Srácok és az ő poénjaik. – Akkor húzzunk! – löki a pénzt az asztalra, majd átkarolja Byul derekát, és elindulnak a kijárat felé.

Elég érdekes egy helyzetbe csöppentünk Jiminnel. Az egész olyannak tűnt, mintha dupla randin lennénk, miközben nekünk semmi közünk egymáshoz. Egyre inkább azt éreztem, hogy jobb lenne elköszönnöm, és hátraarccal elhúzni innen jó messzire.