Vágyom rád (BEFEJEZETT)

21 fejezet

Jungkook

Mikor bementem a lakásba legszívesebben a Hoseok által kapott fényképeket kihajítottam volna a kukába. Úgy volt, hogy vele találkozom, de ő jött elém, és ezt a szart a kezembe nyomta. Sokáig néztem a borítékot, tudtam, hogy mi van benne. Képek Byulról. Ő mindig követett engem, mint egy árnyék, biztos mindent látott, és lefotózta. Érdekel ez engem? Nem érdekel ez engem? Ilyen meg ehhez hasonló kérdések mondtak ellent egymásnak a fejemben. A végén mégis felnyitottam a borítékot. Mindenre számítottam, de erre nem. Hoseok utolsó mondata az volt, hogy láss mögéd! Akkor és ott nem értettem, de ahogy a képeket lapozgattam minden világossá vált a számomra. Istenem, hogy én mekkora egy ökör vagyok! Ha visszagondolok, mindvégig ott volt az orrom előtt, de engem megszédített a tökéletes külső látványa. Mindent eldobtam egy ócska ribanc kedvéért. A szüleim gyűlölték kezdetektől fogva, és nem azért mert szegény. Aechan is szegényebb tőlünk, de őt mindig kedvesen fogadták, soha egy rossz szót sem mondtak róla.

Mekkora egy tapló vagyok, csak a fejemet voltam képes fogni, a fotók kicsúsztak a kezemből, és elterültek a lábam előtt. Minden képen én voltam rajta. De a könnyeket csak akkor vettem észre, ahogy mögém láttam. Minden fotón ott volt Ő. Könnyeket törölt le a szeméről az asztalnál a sarokban, miközben én éppen megcsókolom azt a ribancot. Mikor nevettem, ő mosolygott a háttérben. Mikor Byul édesgetően viselkedett velem, ő megvetően nézett rá. Minden érzelem ott volt a fotókon. Hoseok nem csak fotós, ő művész, ott voltak a képeken Aechan érzelmei, és minden érzelem középpontjában én voltam. Ő szeret engem. Mindig is szeretett. Éreztem iránta valamit, mert egyszer majdnem megcsókoltam, még a barátságunk kezdetén. Aztán be kell vallanom magamnak, hogy bizony az a színdarab melyet megrendezett a kedvemért sokkal többet jelentett a számomra puszta játéktól. Vajon mennyire szenvedhetett minden egyes érintésemtől, melyre én akkor és ott őrülten vágytam. Byul szinte rám mászott aznap este, és még én éreztem magam bűnösnek, hogy végig Aechanra gondoltam, és így pokoli jó volt a szex, pedig mostanában egyre pocsékabb, nem beszélve arról, hogy állandóan fájt a feje.

A suliújságba nem a legnépszerűbb srác címet kéne beleírni, hanem a legostobábbat. Azt hittem szeretem Byult, de én rohadt régóta Aechanba vagyok szerelmes, csak erre most kellett rádöbbennem. Hagytam, hogy Yoongi bántsa, elfordítottam fejem. Nekiestem miközben ő nem akart engem megbántani. Meg azaz igazság, hogy nem az ő reszortja volt felvilágosítani arról, hogy a barátnőm agyba-főbe csal a legjobb barátommal, meg még kitudja hány másikkal? Taevel jár most Aechan, mi a francot tehetnék? Legyek én is olyan szemét, mint Jimin? Vegyem el a haveromtól a barátnőjét? De miért nézne így rám, ha nem szeretne még mindig? Lehet, hogy Taenek szívességet teszek, hogy nem marad egy olyan kapcsolatban, ahol csak ő szereti a másikat. Meg kell keresnem Aechant, helyre kell hoznom mindent!

Másnap a suliba próbáltam Aechan nyomára bukkanni, mivel hívtam, de a telefont nem vette fel. Küldtem neki üzenetet, de arra sem reagált, majd Tae válaszolt, hogy hagyjam békén. Egyetlen dolgot nem akartam, és az Jimin volt. Nem akartam felkeresni, de nem volt más választásom.

- Megleptél – nyitott nekem ajtót, miután felengedett az épületben.

- Beszélnünk kell – kezdtem.

- Italt? – ajánlotta fel, de megráztam a fejem. – Azért én kiszolgálom magam.

- Tudsz valamit Aechanról? – tettem fel a kérdést egyből, mielőtt Byul szóba nem kerül, mert attól még, hogy mit éreztem, még mindig fájt.

- Miért nem hívod fel?

- Megtettem. Még üzenetet is írtam – feleltem kissé csalódottan. – Mondtad, hogy itt volt, és...