Vágyom rád (BEFEJEZETT)

1. fejezet

Aechan

Annyira kellemesen indult a napom. Az ablakomon át táncoltak be a nap sugarai, melengető fénnyel árasztották el a szobám reggeli homályát. A hétvégének hála, a szabad levegőn terveztem lenni, kényelmesen elheverésztem volna a hintaágyunkban az udvaron, kezemben egy romantikus regénnyel, és hagytam volna, hogy a bőröm kiélvezze a jó idő minden pillanatát. Hallgattam volna a madarak énekét, a macskám lustán elfeküdt volna a lábam tövében, de mindezt az idilli tervet keresztül húzta a legjobb barátnő Byul.

Egyetlen telefonhívás és a lelkemben először a boldogság dallamai harsogtak fel, hogy végre szán rám is időt. Mosollyal az arcom kutakodtam a legszebb ruháim között, hogy mellette aránylag tökéletesen nézzek ki. Képtelenség őt felülmúlni öltözködésileg, de elfogadható még lehetek mellette. A busz is időben érkezett, csodálva figyeltem a forgalmas utat, az embereket, ahogy sietnek, vagy éppen ráérősen cseverésznek. A szülőket, ahogy hajkurásszák a gyermekeiket, és még azt is merő nyugalommal fogadtam, hogy egy részeg fel akart szállni a buszra, de a sofőr bátran tessékelte az útjára... gyalog.

A kedvenc kávézónk előtt találkoztunk, és ő már messziről kitűnt a tömegben. A táskájából elhalászta a tükrét, és megigazította az amúgy is tökéletes sminkjét. Lelkesen intettem neki, ő visszamosolygott rám, boldogan öleltük át egymást, pedig csak egy napja nem találkoztunk.

A foglalt asztalunkhoz kísértek minket, aranyló barna színben pompázott, nem volt rajta terítő csak egy apró színes virág az asztal közepén, mégis ez volt a legszebb benne. Egész addig boldog voltam, míg nem közölte velem a tervei további részét. A reményem elszállt, hogy ő nem csak én rám kíváncsi. Utálom mikor ezt teszi velem. Fogalma sincs róla Byulnak, hogy mennyire utálom. Azt hittem végre lesz egy csajos napunk, és kávézzunk, beszélgetünk esetleg elmegyünk együtt vásárolni. Sajnos mióta barátja van, maximum a suliban találkozunk, de szabadidőnkben fel se hív, maximum a suli miatt, mert ahogy a középiskola úgy az egyetem csodálatos és nehéz pillanatain is osztozunk.

Kiskorunk óta vagyunk barátnők, eleinte szomszédok voltunk, míg ők el nem költöztek, de a barátságunk nem szakadt meg, eleinte elválaszthatatlanok voltunk. Sok minden megváltozott, ahogy elkezdtünk felcseperedni, és ő egyre több fiú figyelmét keltette fel. Fogalmam sincs, hogy huszonegy éves létére hány srácon van túl, én csak kettőn, de nézzük a jó oldalát, legalább meg tudom számolni a fél kezemen. Ismerem minden rezdülését, most is ahogy kacéran mosolyog a pincér srácra, már tudom, hogy hamarosan az ő száma is a retiküljében landol. Byulról tudni kell, hogy imádja, ha a srácok rajta felejtik a tekintetüket. Az arcvonala tökéletes, az ajkai formásak, a szemei tökéletes mandula szemek, az orra fitos, van dereka, csípője, feneke, a mellei is formásak. Én őt így látom női szemmel, ő tökéletes. A haját szőkére festette, és még az is jól áll neki, pedig a legtöbb koreai lánynak nem igazán állnak jól a szőke tincsek, köztük vagyok én is.

Én korán sem vagyok ilyen tökéletes, de nem panaszkodom. A szemei nagyobb mandulaszemek, melyet a sminkkel próbálok orvosolni, ajkaim vastagabbak, kicsit nagyobbra teremtette Isten a melleimet. Nem vagyok kövér, de vékonynak sem mondhatom magam. Míg Byul lábai szép hosszúak, addig az enyém kissé vastagabb combú, bár nem vagyok azért alacsony termet. Van némi kisebbségi komplexumosom mellette, főleg azért, mert ha együtt vagyunk, akkor mindig őt bámulják meg, kicsit olyan érzés ez nekem, mintha az árnyéka lennék. Szeretnék már kitörni ebből, de nem könnyű főleg úgy, hogy a szíved is ellened fordult.

Ez a kávézó nagyon kellemes. Gyönyörű hagyomány őrző az egész. A lágy dallamok szinte simogatják a lelkemet, annak ellenére, hogy tudom, hamarosan kész vihar fog benne tombolni. A teám lassan elhűl, miközben csak azt hallgatom Byul szájából, hogy az a pincér srác mennyire jó képű, igazán férfias.